Rész,  Fezejet

 1     1,  II |     polgártárs – mondta neki nyugodt hangon. – Mert először is az én
 2     1,  III|              mondá rideg, megriasztó hangon:~– Minden el van árulva.
 3     1,  III|         Önnel nem lehet a megkezdett hangon folytatni. Én sem bánom
 4     1,  III|                egészíté ki diadalmas hangon de Fervlans.~– De az rettenetes! –
 5     1,  III|            Cambray úr – szólt kemény hangon de Fervlans –, hogy Cambray,
 6     2,  III|      kandalló párkányához, s nyugodt hangon mondá:~– A nevem Vavel de
 7     3,  II |             menhelyén vékony acélhúr hangon csicseregni. Ami aztán megint
 8     3,  III|           visszaértek, a férfi nyers hangon ráparancsolt a leányra,
 9     3,  IV |             úr – rebegé a leány halk hangon, melyből alig lehetett megítélni,
10     3,  IV |           hozzá, s erőteljes, csengő hangon kiáltá:~– Louis!~Erre a
11     4,  II |      megszorítá, hálasóhajra enyhült hangon suttogva:~– Hát mégis igaz,
12     4,  IV |                 monda az idegen halk hangon. E szóra a gróf egyszerre
13     4,  IV |             gróf úr? – szólt kérkedő hangon. – Kinek van még ilyen felhasított
14     5,  II | lovagostorával, s sajátszerű reszelő hangon kiálta a szörnyetegre:~–
15     5,  III|            szólt indulattól reszkető hangon.~– Azt is megismertetem
16     5,  III|              csak dörmögte. De olyan hangon, mint mikor az oroszlán
17     5,  III|       legcsendesebb, de mérsékeltebb hangon felelt:~– Vicomte de Barthelmy
18     5,  III|             dobbantott.~De ugyanazon hangon kiálta vissza Vavel gróf:~–
19     5,  III|           hörgé szenvedélytől rekedt hangon:~– És én követelem öntől,
20     5,  III|                szólt csendes, kimért hangon Barthelmy Léon –, micsoda
21     5,  V  |      vagyunk-e ketten? – szólt tompa hangon a férfi. S nem vagyok-e
22     5,  VI |             kérdé Marie-tól reszkető hangon.~– Az éjjel nyílt az üvegházban.
23     6,  I  |           előtte halkan, kenetteljes hangon azt a szép imát, amit a
24     7,  II |           szólt Marie lágy, könyörgő hangon, s reszkető kezével Lajos
25     7,  IV |        sorsának tündére; nem bír más hangon szólni, mint a nevetés carillonján,
26     7,  IV |             kezét Lajos elé, s meleg hangon rebegé neki e szókat:~–
27     7,  IV |            később. – Aztán komolyabb hangon mondá Lajosnak. – Meglehet
28     7,  VII|           Madame – folytatá felemelt hangon, s fenyegető kézmozdulattal
29     8,  II |            őtőle magától meghallható hangon: „Ne menj el! Maradj itt.
30     9,  I  |           kiálta rémülettől elrekedt hangon a hölgy; és szemei megkövülten
31     9,  III|                dörgé kemény, szigorú hangon. – „Katalin”-e, vagy „Thémire?”~–
32    10,  III|       láttára De Fervlans örömteljes hangon kiált fel:~– Ah, La Barbe
33    10,  V  |              hátrafordult, s csendes hangon mondá Lajosnak:~– De Fervlans
34    10,  VI |       rekettyebokorban alig hallható hangon, mintha távolból jönne az,
35    10,  VI |          adjon a testének; s gyöngéd hangon hívogatá vissza az életre: „
36    11,  V  |             egészen! – ordítá rémült hangon a Sámsonverő.~Nincs iszonyúbb,
37    12,  II |              a vezére igen kegyetlen hangon parancsolgatott a bíróval,
38    12,  III|      sietségtől és örömtől elfulladt hangon. – A hölgyeket szabadon
39    13,  I  |           beteg? – suttogá lenyomott hangon Vavel.~Erre az alispán némán
40    13,  I  |          csapva, s az olyan keserves hangon ejtett kiáltás, hogy aki
41    13,  I  |            felhők távolából révedező hangon: „Rágalmazó nyelvek irigysége,