Rész,  Fezejet

 1     1,  III |          meglátja ön. Ugye, eljön velem a mamához? El fogja mondani,
 2     2,  I   |        úrhoz –, hogy sokat fog ön velem foglalkozni, azért, ha nem
 3     2,  II  |    elhelyezve. Ezt ő maga tudatta velem. Ezzel ő a magasból minden
 4     2,  II  |    testimoniumot? Akkor úgy járna velem, mint a tolnai főispán a
 5     3,  II  |            s te azt az időt, amit velem szoktál tölteni a kocsin,
 6     3,  II  |       vagyok: nem lehet úgy bánni velem, mint gyermekkel. Eszedbe
 7     3,  II  |            ahol nem találkozhatik velem senki: ahol nem láthat meg
 8     3,  IV  |          az. – Kérem önt, siessen velem rögtön a kastélyba. Az „
 9     3,  IV  |   kiáltozva: – Miért tette ön ezt velem?~Hanem a doktor megjelenése
10     4,  I   |          áldja meg, aki ezt tette velem.~A gróf elégedetlen volt
11     4,  III |          egyéb rosszat nem tettek velem; hanem megfenyegettek, hogy
12     4,  III |         tőlük; de ne vesződjék ön velem – szólt a bárónő, ki még
13     4,  III |         percig.~– Ne vesződjék ön velem – suttogá a hölgy, amint
14     4,  III |           kérem az előadás napját velem előre tudatni, hogy mikor
15     4,  IV  |    mondták, hogy nem csúfítják el velem a regementet. Pedig azt
16     4,  V   |           szeretnék bízni. Jöjjön velem, majd megmagyarázom.~Mátyás
17     4,  V   |        vagy már régen, szolgám. – Velem együtt.~*~Hanem a tervezett
18     5,  III |     mivelhogy a bérletszerződését velem meg nem újította, – annálfogva –
19     5,  III |     voltam önnek, s ön parancsolt velem. De holnaptól kezdve megszűnök
20     5,  III |      akarná kockáztatni azt, hogy velem jöjjön kikocsizni? Nem gondolta-e
21     5,  V   |          már?~– Holnap sem fog ön velem kikocsizni?~– Ha ön megengedi,
22     5,  V   |          mondok; – akárhogy bánik velem, eltűröm tőle, s megáldom
23     6,  I   |         ujjaim hegyeit… nem pöröl velem, mikor öltözködöm… nem lopkodja
24     6,  I   |          kötelességed itt maradni velem?~– Hiszen alkalmasint itt
25     7,  I   | Spectabilis most mindjárt úgy jár velem, mint az egyszeri kritikus,
26     7,  IV  |           kérlek, hogy jöjj te is velem.~Azzal futottak le mind
27     7,  IV  |      leánya.~– Nos, hát eljössz-e velem az én házamba? – szólt Katalin,
28     7,  IV  |      Marie Lajoshoz. – Elhitetted velem, hogy az a felnyithatlan
29     7,  VI  | felgördíteni, s te itt halnál meg velem együtt.~– Istenem! Ne ijessz
30     7,  VII |        szobákban? azt nem szokták velem közölni.~– De mi azért jöttünk
31     7,  VIII|         lesz. Csak parancsoljatok velem. Én úgy szeretek – engedelmeskedni… –
32     8,  III |           Jocrisse azt is tudatja velem, hogy Thémire egészen meg
33     9,  I   |           átkozott, aki ezt tette velem! Legyen átkozott a szív,
34     9,  I   |       csendesen.~– Nem! Jöjjön ön velem. Itt van a leány és a kincsei.
35     9,  II  |     azután nem tudom, mi történik velem.~– Ne rémíts meg! Te azt
36     9,  II  |    hazudik.~– De hazudik. Állítsd velem szembe! És én az arcába
37    10,  II  |           kisfiúhoz fordult – jer velem Lackó, keressük őt.~Az önző
38    10,  V   |        ott marasztalni.~– Ne jöjj velem tovább. Maradj itt biztos
39    11,  IV  |      kiáltott fel: „Ne törődjetek velem! Harcoljatok vitézül. Nem