Rész,  Fezejet

 1     3,  I  |             amit maga is tud. Idegen mester, gouvernante nem jön ide.
 2     4,  V  |        jelentsem be, hogy ő a Mátyás mester.~– Igen, én rendeltem őt
 3     4,  V  |              Éppen jókor jött Mátyás mester – mondá a gróf.~– Hja, bizony;
 4     4,  V  |              nem segíthetünk, Mátyás mester; az elveszett – nyugtatá
 5     4,  V  |           majd megmagyarázom.~Mátyás mester annyiban érkezett jókor,
 6     4,  V  |             ő itt létesíteni.~Mátyás mester figyelmesen hallgatott a
 7     4,  V  |         kicsit.~– Ez is igaz, Mátyás mester – mondá a gróf jámborul –,
 8     4,  V  |       tökéletesen kiállítani?~Mátyás mester szomorú arcot öltött, pedig
 9     4,  V  |      semmiképpen felnyitható.~Mátyás mester agyarkodó arcfintorra kényszeríté
10     4,  V  |     Megnyugszom a nézeteiben, Mátyás mester – monda a gróf –, de jól
11     4,  V  |           láthatatlan legyen.~Mátyás mester arcán a kételkedés foglalt
12     4,  V  |             a Névtelen Várban Mátyás mester; ez idő alatt Henry, aki
13     4,  V  |           arról beszélt volna Mátyás mester, hogy mit dolgozik ő a Névtelen
14     4,  V  |     tökéletesen sikerült.~Azt Mátyás mester elébb a kastélynak egy földszinti
15     5,  VI |           vidéken egy mindenhez értő mester, akit Mester Mátyásnak gúnyolnak,
16     5,  VI |          mindenhez értő mester, akit Mester Mátyásnak gúnyolnak, aki
17     9,  III|         harmadnapra betoppant Mátyás mester Vavel sátorába.~Az ezermesternek
18     9,  III|                S hogyan látta Mátyás mester mindezeket?~– El hagytam
19    10,  V  | gólyalábakkal utazott tovább, Mátyás mester volt; akinek a távgyaloglásai
20    10,  V  |           Eszterházán találta Mátyás mester. A vezérrel tudatá, hogy
21    12,  I  |           kiküldött hadikéme, Mátyás mester.~Lajost az egész idő alatt
22    12,  I  |             került.~– Mi hír, Mátyás mester?~– Hát bizony mindenféle
23    12,  I  |            Vavel indulatosan.~Mátyás mester nem hagyta magát kivenni
24    12,  I  |           úgy van – mondogatá Mátyás mester. – A generális adjutánsa
25    12,  I  |            mesterség. – Hajh, Mátyás mester! Ha ön olyan ezermester
26    12,  I  |            csapott, aztán meg Mátyás mester vállára.~– Remek ember ön!~
27    12,  I  |              tarsolyából, azt Mátyás mester markába nyomta.~– Itt van.
28    12,  I  |           Rögtön hozzáfogunk!~Mátyás mester átvette a pénzt, s úgy osont
29    12,  II |        Minden megvan – mondta Mátyás mester Vavelnek, három fedett társzekérre
30    12,  II |             franciák szokták.~Mátyás mester mindenütt előresietett,
31    12,  II |            mint a franciákat.~Mátyás mester azonban nem maradt ott pihenni,
32    13,  I  |            megállította őket. Mátyás mester előhúzta a csizmaszár mellül
33    13,  I  |              hiszen arra való Mátyás mester komájának, Tajkos uramnak,
34    13,  I  |             a kapura kerülni. Mátyás mester sohase szokta azt kérdezni,
35    13,  I  |         kedveseit fölkeresni: Mátyás mester tudta már a járást. Az ostromágyúk
36    13,  I  |          messziről meglátták, Mátyás mester dicsekedve monda:~– Nem