Rész,  Fezejet

 1     1,  I  |            emeletre; míg a fiatalabb csendesen követte, mint aki fél, hogy
 2     1,  I  |              támad. Valami férfihang csendesen zokog. Egy másik azt mondja: „
 3     1,  I  |            rövid ideig tart, s aztán csendesen tovavonul. Felváltja egy
 4     1,  III|            nagyon ideges.~Cambray úr csendesen benyitá az ajtót, és azután
 5     1,  III|         belecsippentve a burnótba, s csendesen szippantva belőle. – A rendőrségnél
 6     2,  III|             kérdezőnek; azután egész csendesen odadűlt a hátával a kandalló
 7     3,  II |           fakadj piros rózsa, fakadj csendesen”.~Azután jönnek üdvözölni
 8     3,  IV |         hítta önt ide?~– Csak legyen csendesen, gróf úr– mondá a doktor,
 9     3,  IV |           egy gyermekkel az anyja.~– Csendesen alszik! – vigasztalá meg
10     3,  IV |             Megvallotta neki.~Azután csendesen leereszkedett a vízbe, mint
11     4,  IV |              által összeszorítani, s csendesen, nyugodtan dörmögé:~– Látja
12     4,  IV |          függönyt… A leány ott aludt csendesen: arcát karjára hajtva; lábánál
13     4,  V  |           Ami felett Henry elkezdett csendesen mosolyogni.~– Azon már nem
14     5,  III|         visszaerőltette önuralmát, s csendesen felelt:~– Erre én azt fogom
15     5,  V  | kertészlegény felé. Ez ott dolgozott csendesen egymagában, s elbámult,
16     5,  V  |         leány szomorún mosolygott, s csendesen bókolt a szép fejével.~Vavel
17     5,  V  |                suttogá utána a leány csendesen.~Erre Vavel felugrott, s
18     6,  I  |           ülve, s a fejét bólingatta csendesen.~… Nem lesz már, aki engem
19     6,  I  |           tövébe. Ott hadd nyugodjék csendesen. Csináltatok neki szép sírkövet
20     6,  II |      ismereteket szerzett. A lelkész csendesen szemlélő bölcsész volt,
21     9,  I  |             együtt, hajtatni szépen, csendesen az országúton, útközben
22     9,  I  |            küldve volt? – kérdé tőle csendesen.~– Nem! Jöjjön ön velem.
23    10,  II |             kétszer-háromszor. Aztán csendesen lefeküdt, két kezét imára
24    10,  II |              Ez az úr ott benn olyan csendesen fekszik egy darab idő óta.~–
25    10,  II |        ébresztgeté őt eleinte Marie, csendesen kocogtatva az ajtón, később
26    10,  IV |            zsombikok, amik jövet oly csendesen fogadták a lappangókat,
27    10,  VI |          Nézte, hallgatta, csodálta.~Csendesen, a mohában nem hangzó léptekkel
28    11,  III|            csapatját, s aztán mentek csendesen ki jobbra, ki balra.~      ~
29    11,  VI |             ácsi erdők oltalma alatt csendesen vonult fel Ácsig. Ott volt
30    13,  I  |        jártassa meg azalatt az utcán csendesen a nagyon meghajtott lovakat.~
31    13,  I  |           nagyon meghajtott lovakat.~Csendesen közeledett a ház felé. A
32    13,  I  |            egymáshoz szorítá azokat. Csendesen suttogott hozzájuk:~– Ugye?
33    13,  I  |      Elnyelte szépen a föld, lassan, csendesen, egyik falat a másik után,
34    13,  I  |          mint ahogy elnyelte lassan, csendesen azt az egész korszakot:
35    13,  I  |           kardhordozó karig, lassan, csendesen, észrevétlenül, rombolás