1-500 | 501-1000 | 1001-1073
Rész, Fezejet
501 5, V | aki szeret, el nem árulja azt.~– De ki szeretne engem?~–
502 5, VI | elvett „szép” világért: azt gondolta ki, hogy egy üvegházat
503 5, VI | valami kocsánya, annálfogva azt Marie gombostűvel tűzte
504 5, VI | Menjen le. Még van rajta egy, azt önnek a számára hagytam.~
505 5, VI | künn ácsorgó kertésznek azt kiáltotta: „canaille”! S
506 5, VI | találni.~– Hová tette ön azt a virágot? – kérdé a leánytól,
507 5, VI | vált. Lajos ugyan sietett azt nagy költséggel megoltalmaztatni;
508 5, VI | körül. Úgy megerősítette azt, mint valami váracsot. Hanem
509 5, VI | valami váracsot. Hanem azért azt mondta neki a kertész, hogy
510 5, VI | valakinek szép búzája terem, azt mondja dicsekedve: íme,
511 5, VI | selejtes a termés, akkor azt mondja: e bizony csak olyan,
512 5, VI | a feleségem itt fogta ki azt a Fertőből. – Mégis az enyim;
513 5, VI | menő károkat okoz. Hogy azt ki lehessen puhatolni, az
514 5, VI | Tekintetes nemes Mosony vármegye azt tartja, hogy ez a tekintetes
515 5, VI | felmérés idejére nélkülözhetné, azt pro publico bono neki odakölcsönözni
516 6, I | pongyola-öltöny volt rajta, s azt is az egyik kezével tartá
517 6, I | ott repked; egyszer csak azt veszem észre, hogy amint
518 6, I | tenni egy másikat, hogy azt szeressem. Hiába volna az
519 6, I | okos is, kedves is, csak azt gondolnám mindig: az az
520 6, I | hozzá – mondá Lajos.~– Oh, azt nem engedem. Hogy szegény
521 6, I | végre eszébe jutott egy, azt lassan dúdolva elénekelte:~„
522 6, I | valakit” temetni vittek.~Azt hitte, az halotti dal.~Azt
523 6, I | Azt hitte, az halotti dal.~Azt is kedvesen vette, hogy
524 6, I | csendességszerző angyal azt találja mondani: „úgy? ha
525 6, I | valami testmozgást szerezzen, azt találta ki, hogy Henryvel
526 6, I | ajtón akart bemenni, hanem azt zárva találta. Azt hitte,
527 6, I | hanem azt zárva találta. Azt hitte, Henry a feleségénél
528 6, I | kinyissa.~– Hát mi lelte?~– Azt hiszem, hogy megsimította
529 6, I | hogy megsimította a guta.~S azt olyan flegmával mondta,
530 6, I | jelent meg előttem, s az azt kérdezte tőlem, hogy készen
531 6, I | kipótolni önök körül? – Azt hiszem, a Schmidtéknek van
532 6, I | kigyógyított sok gutaütöttet. Azt elhívatom hozzád.~Az öreg
533 6, I | uram. Ugyan hogy tenné ön azt mar? A tudós, a nagy bölcs,
534 6, I | könyvet kitanult, hogy mondaná azt egy ostoba boszorkánynak:
535 6, I | hörgé a haldokló.~– S azt hiszed te, hogy ezt szabad
536 6, I | kimondhatatlan nagyságában, ha tudnád azt, hogy ő, aki forgatja a
537 6, I | ami e kettő között esett, azt te tudod!”~– Önnek nagy
538 6, I | megszabadításáért követtem el azt!”~– Nem tudok én ily fennyen
539 6, I | Mikor kezet adtál nekem, azt mondtad „gazember, aki áruló!” –
540 6, I | hozzá, s aztán kezébe fogta azt a tehetetlen, jéghideg kezet.~–
541 6, I | gazdag Henry?” s ha arra azt mondja a szent kapuőr, hogy „
542 6, I | souterraine-ben”, akkor azt mondom neki, hogy „no hát
543 6, I | vonagló ajkaival megcsókolja azt.~– Igen, igen! – rebegé,
544 6, I | haldokló ember imáját.~– Óh, azt tudom én könyv nélkül.~–
545 6, I | nélkül? Marie!~– Megtanultam azt.~– De hát minek tanulta
546 6, I | De hát minek tanulta azt meg?~– Hát az ember nem
547 6, I | hisz könyv nélkül tudta azt, hanem hogy ne lássa maga
548 6, I | hogy ne lássa maga előtt azt a félelemidéző arcot.~S
549 6, I | halkan, kenetteljes hangon azt a szép imát, amit a jó père
550 6, II | felelősséget: annálfogva Lajos azt tette, hogy egy rábcai dereglyét
551 6, II | jóakaratú, előrelátó tanácsát; azt a masinalábú hadastyánt
552 6, II | kastélyba, a bárónő udvarába. Azt mondta, hogy ott nem maradna
553 6, II | napszámért.~A bárónő megtudva azt, hogy a gróf ismét cseléd
554 6, II | Itt vagyok!”~És amellett azt is tanulmányoznia kellett,
555 6, II | kirítt minden sorából. Vavel azt képzelte, hogy az egész
556 6, II | követe” képviselte), de azt az újonchadat nem azokból
557 6, II | hallgatott a szép, biztató szóra, azt körülölelgették, jó pajtásnak
558 6, II | szemébe merte mondani: „Te azt hiszed, hogy nagy ember
559 6, II | sorssal és az istenekkel, akik azt eltűrik.~S ami még százszorta
560 6, II | gyalázzák, csúfolják, átkozzák azt a nemzetet, akit ő imád.
561 6, II | ablak erkélyére kihinté azt az eledelt, ami megholt
562 7, I | Törvénycikkelye I. §-ának és az azt követő §-oknak személyes
563 7, I | nevetést.~– Tehát alispán úr azt hiszi, hogy én azért nem
564 7, I | ellent nem tudna állni”. Azt pedig, hogy az ellenfele
565 7, I | Minden város ád egy lovast, s azt maga szereli fel. Szép svadrony
566 7, I | bátorsága, tapasztalata, hanem azt, hogy kinek van fényesebb
567 7, I | hadvezérek. – A lustratiót, azt a tréfát, hogy minden nemes
568 7, I | Hagyjuk ezt a bohóságot. Azt mondom én, alispán úr, hogy
569 7, I | öltözetemben.~– Ahán! Hogy azt más valaki meg ne érezze.~–
570 7, I | elhíreszteltek; mert ahogy én azt a bizonyos úrhölgyet ismerem,
571 7, I | dohányfüsttől: láttam én azt már olyan dohányfüstben
572 7, I | én feleségem.” – „Nem is azt akartam mondani, hanem az
573 7, I | hibás; ugyan ki csinálhatta azt az ostobaságot?” – „Én magam!”~
574 7, I | S mikor pedig rágyújt, azt teszi egész férfiúi önérzettel.~
575 7, I | egyedül megtizedeltetni?~– Azt csak bízza ön rám – szólt
576 7, I | ne haljon. Nem ismeri ön azt az adomát az angol hajóskapitányról,
577 7, II | jön, s neki feladata volt azt mindenáron visszatartani,
578 7, II | Traun hídja kőből volt, azt nem lehetett felgyújtani.
579 7, II | megfogja a lovas kengyelét, s azt mondja: bátyám, nem ismersz? –
580 7, II | még habozott hozzányúlni, azt nem félt felragadni az egyfejű
581 7, II | nemzethez, melyben felhívja azt, hogy tegye magát függetlenné,
582 7, II | egészen elveszettnek hitte azt az ügyet, aminek ő egész
583 7, II | egyesek levelezéseiből ismerte azt a nemzetet, mely között
584 7, II | tenni; melynek még csak azt sem engedték meg, hogy saját
585 7, II | függő kardjához rohant, azt kirántotta hüvelyéből, s
586 7, II | lovas bandériumot, s vezetem azt személyesen. Minden fegyverzet
587 7, II | hozzávaló ember és ló?~– Azt felelhetném rá az egyszeri
588 7, II | Turóc megyei szolgabíró azt referálta, hogy „sem nem
589 7, II | nagy Plutarchja, ne ismerné azt a történetet, mikor a landsteini
590 7, II | kaptam, és mi célra adták. Azt csak nem mondhatom, hogy „
591 7, II | adjon hozzá, gróf úr.~– Azt szívesen – szólt Vavel gróf,
592 7, II | tőle szelíden.~– Írni.~– Azt akarod, hogy a kezed írását
593 7, II | hasonló legyek valaha. Óh, azt nem engedi meg Isten!~Vavel
594 7, II | széttekintve a haldoklók fölött, azt mondja: „jól van”, s aztán
595 7, II | odavonta keblére a leányt. – Azt mondtad nekem egy napon: „
596 7, II | sikoltott, gyermek volt.~– Te azt tennéd? Idehoznád őt? Vagy
597 7, II | odakészített asztalára valaki, azt a nemes férfiú keblére tűzte
598 7, II | hódolatról, s megragadva azt a szép fehér kezet, odaszorítá
599 7, II | fehér kezet, odaszorítá azt keményen kifent bajuszai
600 7, II | félretekintve Vavel Lajosra, azt mondá neki:~– Kár volna „
601 7, II | amíg a lépcsőkön lehalad, azt a sok aranytekercset a kalpagjából
602 7, II | aminőt az érezhet, akinek azt mondják, hogy nem szabad
603 7, III | az aranytekercsek közül.) Azt hiszi Katalin húgom, hogy
604 7, III | egy „vékony fátyol”, ami azt elválasztja.~– Ez a fátyol
605 7, III | palástolva, kérdezé:~– Hát azt hiszi ön, – hogy a gróf –
606 7, III | a gróf – szeret engem?~– Azt nem tudom. Mert nekem nem
607 7, III | hogy ön tudja ezt jól: azt hiszem. S hogy ő megérdemli
608 7, III | hiszem. S hogy ő megérdemli azt, hogy ön is szeresse őt,
609 7, III | hogy ön is szeresse őt, azt állítom. Aki megérti ezt
610 7, III | megérti ezt az embert, annak azt szeretni kell. Én nem nászlakomára
611 7, III | Ekkor megmutatta nekem azt a hölgyet, akiről annyi
612 7, IV | akiknek ölelése forró.~Azt hitte, hogy sietnie kell,
613 7, IV | visszaizenni Katalin?~Hisz azt nem is okosan rendezi el
614 7, IV | szörnyűség ez ilyenkor! Azt le kellett elébb törülni
615 7, IV | szép kezet, és megcsókolá azt.~Hanem Katalin nem soká
616 7, IV | Katalin nem soká engedte azt át az ő csókjainak, elvonta
617 7, IV | sietve. Ő várhat. De nekem azt mondák, önnek a szíve anyát
618 7, IV | melyiknek volt a csókja forróbb? Azt nem lehet megmondani. De
619 7, IV | ölelhetett át egy nőt, akinek azt mondhatta, hogy szereti!
620 7, IV | Igen gróf úr, de nem azt, hogy Marie előtt is elhallgassa.~
621 7, IV | keresztneveteken hívni?~– De azt a rablóhistóriát már csak
622 7, IV | úr.~– Hiszen elmondom én azt, csak egyszer hozzájussunk,
623 7, IV | volt, hogy elmondassa vele azt az első találkozás rémséges
624 7, IV | könyöklő vőlegénynek.~– De csak azt szeretném megérteni – szólt
625 7, IV | elől zárjon el engem?~Amint azt kimondta, megbánta. Valami
626 7, IV | hajszálrugója egy alvó ösztönnek azt a gondolatot ébreszté fel
627 7, IV | egy másik szívnek. Sietett azt helyrehozni gyorsan.~– Ejh,
628 7, V | mosolyogva – ön nem fogja azt kívánni, hogy ebben a házunkban
629 7, V | szemlesütve Katalin – meg lehet azt rövidíttetni – diszpenzációval.~–
630 7, V | mellett?~– Te megláttad azt?~– Igen.~(Lajos jól sejtett!)~
631 7, V | kiálta fel Marie: énrólam azt hitték, hogy én Barthelmy
632 7, V | odavágva szemével. – Ő is azt hitte, hogy én Lajosra nézve
633 7, V | Marie-tól.~– Te megtartottad azt? Óh, add oda Lajos. – Olvasd
634 7, V | újra meg újra el akarná azt olvasni.~– Ő ezt még tavaly
635 7, V | kívül – monda Lajos.~– S ő azt kiragadta a kezemből – folytatá
636 7, V | ellenségeire lehet aztán azt mondani, hogy „vesszenek
637 7, V | közeledéstől, azalatt kész volt azt az áldozatot előre meghozni,
638 7, V | nagy kedvem volna elmondani azt az adomát arról az egyszeri
639 7, VI | felderült. Ő maga sietett azt tréfával helyreütni.~– Az
640 7, VI | vagyunk féltékenyek. Majd azt a kisebb haditervet elkészítjük
641 7, VI | hadd érezze már egyszer azt az örömöt, hogy futkoshat
642 7, VI | lesz! – monda Marie.~Hát azt hogy tagadhatta volna meg
643 7, VII | Kártya volt a kezében, azt keverte, és kirakta maga
644 7, VII | fegyverzaj között, ugyebár?~– Azt én nem tudom. Nekem csak
645 7, VII | Mi történik a szobákban? azt nem szokták velem közölni.~–
646 7, VII | rám jön az éneklés, akkor azt akarom, hogy azt ne hallja
647 7, VII | akkor azt akarom, hogy azt ne hallja senki. Ha rossz
648 7, VII | én képzelek oda magamnak. Azt letorkolom. Én nem tudok
649 7, VII | ne értsen félre; én nem azt kérdeztem öntől. De mit
650 7, VII | kisfiam” volt, s aztán nekem azt mondta: „chère maman!” s
651 7, VII | szükség egyebet tudnom, mint azt, hogy ő itt van. Jó helyen
652 7, VII | gondját fogják viselni. – Mert azt én megtudom, Madame – folytatá
653 7, VII | Az én kártyáim nekem azt megmondják. – Hanem vele
654 7, VII | kinevettek volna vele, azt mondták volna: „hogy mórikál
655 7, VII | hiányzik belőle.~– Hová lett?~– Azt nem tudom. Érti ön? Nem
656 7, VII | köze hozzá? Az enyém volt. Azt tehettem vele, amit akarok.
657 7, VII | minden este lefekvés előtt azt tettem, hogy fogtam a hosszú
658 7, VII | tolvaj? Ezután már nem teszem azt. Most már önre néz ez a
659 7, VII | csókol, csimpajkozik; s aztán azt mondják önnek, mint nekem:
660 7, VII | folytatá:~– És ön megtalálná azt az árt, s azt mondaná: „
661 7, VII | megtalálná azt az árt, s azt mondaná: „ezért odaadom!” –
662 7, VIII| aztán meg vissza is lehet azt neki küldeni.~Katalin néhány
663 7, VIII| az inasával, – Marie-nak azt mondta, hogy a hintajáról
664 7, VIII| a csónakot. Ott átvette azt valami cseléd, s ők ketten
665 7, VIII| kergetőzött vele a gyepen. Azt képzelte, hogy azt el lehet
666 7, VIII| gyepen. Azt képzelte, hogy azt el lehet fogni.~Óh, mennyi
667 7, VIII| forma hangokat, s Lajos azt mondta neki, hogy a pávák
668 7, VIII| hogy a pávák tesznek úgy. Ő azt nem akarta neki elhinni.
669 7, VIII| kivallatni, hol tanulta azt a szép nótát. S megpróbálni,
670 7, VIII| Milyen furcsa nóta. A végén azt dalolja a leány: „Rágalmazó
671 7, VIII| el vadászni.~– Nem, nem; azt nem szeretem. Nem akarom
672 7, VIII| húsuk, és az a mienk!)~– Azt pedig meg kell szoknod,
673 7, VIII| idegeik megedződjenek.~– Azt hiszem, a parasztnőknek
674 7, VIII| fosszunk meg másokat.~Marie még azt is meg akarta látni, hogyan
675 7, VIII| annyira megtetszett neki, hogy azt mondta, hogy ő azt megtanulja.
676 7, VIII| hogy azt mondta, hogy ő azt megtanulja. Az udvaron a
677 7, VIII| is vállalkozott, hogy ő azt is megtanulja. A konyhában
678 7, VIII| hajdúkását: Marie megkóstolta azt, s azt mondta, hogy ő mindennap
679 7, VIII| Marie megkóstolta azt, s azt mondta, hogy ő mindennap
680 7, VIII| el foglak találni.~Marie azt szerette volna, ha ahhoz
681 7, VIII| Hát még a házi gond! Pedig azt is meg kell tőlem tanulnod.
682 7, VIII| a mérnöknek ajándékozta azt, az pedig, miután nem volt
683 8, I | semmi – szólt az alispán –; azt csak a paraszt hiszi, hogy
684 8, I | mert nem szalad, tehát áll. Azt ön tudni fogja, hogy az
685 8, I | nádori hivatal, melynek azt végre kell hajtani; az akadályozó,
686 8, I | betanítás és élelmezés kérdése. Azt csak el fogja ön ismerni,
687 8, I | fel a dolog?~– Azonkívül azt is tudatta, hogy rézdobokat
688 8, I | öltözet.~– A Hofkriegsrath azt írta le arra, hogy annyi
689 8, I | a vármegyék. Hanem ekkor azt vetette ellen az „akadályozó”,
690 8, I | nincs annyi szabója, hogy azt a sok mondurt megvarrathassa;
691 8, I | volna”. Mert akkor meg azt mondta az „akadályozó”,
692 8, I | Teringettét, hát rá kell fizetni azt az egy forintot!~– Csak
693 8, I | Ekkor aztán az „akadályozó” azt mondta, hogy elébb a posztónak
694 8, I | Artillerie-Direction ekkor azt jelenti, hogy újabb szerkezetű
695 8, I | felének jut, a többinek azt ajánlja az „akadályozó”,
696 8, I | Hofkriegspraesidium eközben azt jelenti, hogy kardot pedig
697 8, I | harcoljanak azzal a lovasok?~– Azt én magam sem tudom.~– De
698 8, I | a magas generalcommando azt tudatja, hogy ő ugyan nem
699 8, I | A „nyugtalankodó” erre azt mondta, hogy majd gondoskodik
700 8, I | Hanem akkor az „akadályozó” azt mondja, hogy azonban semmiféle
701 8, I | kellenének.~– Az „akadályozó” azt sem adott.~– No, lássa gróf
702 8, I | kiszolgált katona mind paraszt. Azt pedig nem lehet kívánni
703 8, I | ki II: törvénycikk pedig azt rendeli el, hogy az inszurrekció
704 8, I | felfedezték!~– De az „akadályozó” azt mondta, hogy azt nem szabad
705 8, I | akadályozó” azt mondta, hogy azt nem szabad használni, mivelhogy
706 8, I | állnak az élükre.~– Én is azt fogom tenni!~– Férfiak,
707 8, I | Most már kezdem érteni azt a rejtelmes intést is, amit
708 8, I | fogadni, hogy rabolja el tőlem azt, amit oly féltve őrzök.
709 8, II | példáiról szólna: még csak azt sem adtak nekik. A franciának
710 8, II | szerint előidézni. Ez volt azt inszurgensek dala:~„Sárga
711 8, II | szerelmünknek lett vége.”~No már azt el kell ismerni, hogy ennél
712 8, II | verbunkos egész nap danolta azt az utcán, s aztán előjöttek
713 8, II | egészen másformának mutatta azt be előtte. A magyar nemesi
714 8, II | nem közte nevekedett, hogy azt elébb ki kellett tanulnia,
715 8, II | elkészült a zászló is.~Marie azt akarta, hogy Katalin legyen
716 8, II | vezérnek a menyasszonya; de már azt Lajos határozottan követelte,
717 8, II | arra felkötni; neki kell azt megáldani.~Gyönyörű látvány
718 8, II | a keze, mikor felkötötte azt a szalagot a zászlóra, amit
719 8, II | itt. Ne pazarold énértem azt a te drága véredet! Fussunk
720 8, II | messze innen!”~A távol állók azt hitték, hogy valami áldást
721 8, II | zászlójukra.~Szavakkal nem mondta azt, hanem amint azt látta,
722 8, II | mondta azt, hanem amint azt látta, hogy a zászlót csakugyan
723 8, II | el Lajos a kezéből, akkor azt a lobogót, melynek egyik
724 8, II | szorítá, és megcsókolta azt. Ez volt az áldás.~Azután
725 8, II | kiáltás eltakart.~Alkalmasint azt, hogy „hát te sem marasztod
726 8, II | menyegzőnk napja: nem várod-e azt meg?”~Nem bizony!~Van, aki
727 8, II | holnap már nem tartja meg azt! Ki gondolna most menyegzőre?
728 8, II | eltávozik. Átvitte hozzá azt a kis acél ládikát, amiről
729 8, II | közül künn hagyott, hogy azt Katalin, ha tőle utasítást
730 8, II | már az idő: egyszerre csak azt hallja Lajos, hogy valaki
731 8, II | neki; mennyire nem pótolja azt senki a világon!~Szerették,
732 8, II | mosolygó arcokért elfelejteni azt a hideg márványtekintetet,
733 8, II | kocogtatásra ajtaján, hogy azt mondhassa rá: „Szabad!”
734 8, II | ami úgy volt tartva, hogy azt Marie is elolvashassa.~–
735 8, II | bizony mások is megteszik azt. Hát nem olvastad a levelében,
736 8, II | bennünket az egész Fertő. Lajos azt hagyta meg, hogy ha futnunk
737 8, II | Marie-nak nyugodni.~Hanem aztán azt a meglepetést szerezték
738 8, II | kitalálja-e, hogy ki rajzolta azt?)~(Vajon fogja-e a szíve
739 8, III | közbekottyanót.~– Te is azt tennéd, öcsém, ugyebár,
740 8, III | halok meg pedig addig, amíg azt meg nem kapom” – mondá a
741 8, III | fogtak.~Vavel ráismert, s azt mondá: „Bocsássátok: ez
742 8, III | hozzávarva a bőréhez a lelke.~– Azt rosszul tettétek. Máskor
743 8, III | alkirály dandárvezéreinek, azt tudta Vavel.~A felnyitott
744 8, III | egymást keresztezzék.”~„Azt tudta Thémire, hogy a protektor
745 8, III | szokott sétájában, mikor azt a lefátyolozott hölgyet
746 8, III | ismertesse meg hölgyét, akiről én azt hiszem, hogy az én nőm… (
747 8, III | hiszem, hogy az én nőm… (Azt mondanom sem kell, hogy
748 8, III | költeményem: én iktattam be azt egy vidéki hírlapba, ahonnan
749 8, III | ezekért a szép szemekért nem azt árulta el minekünk, hanem
750 8, III | felismerés pillanatában azt mondta róla: „Ez az én jegyesem”.
751 8, III | egy lovas bandériumot, s azt most ellenünk hozza.”~„Kénytelen
752 8, III | volt küldve az asszony, azt már körme között tartja…”~„
753 8, III | fog vele tenni?”~„Jocrisse azt is tudatja velem, hogy Thémire
754 8, III | tőle erővel.”~Vavel Lajos azt sem vette már észre, hogy
755 8, III | melynél a levelet olvasá; azt hitte, hogy a betűk úsznak
756 8, III | egyszerre.~Mondták volna azt, hogy Marie-t azért akarják
757 8, III | falai közé! Mondták volna azt, hogy ellenségei azért keresik,
758 8, III | vesztőhelyre vigyék! – De azt kigondolni, hogy az ő bálványát,
759 8, III | A tűz kialvófélben volt, azt újra meg kellett raknia,
760 8, III | körülményt szem előtt tartva, azt az utasítást adom önnek,
761 8, III | fekve, csak úgy horkolt.~Azt felrázta álmából.~– Mégis
762 8, III | örökkévalóság volt az, amíg azt a levelet végigolvasta.
763 8, III | a levelet végigolvasta. Azt hitte, azalatt annyi idő
764 8, III | hogy tedd meg. Hozd el azt nekem a kastélyból.~– Melyiket?
765 8, III | lesz. Az a másik nagy úr azt mondta: használj erőszakot;
766 8, III | álltam rá.~– Nem lesz szükség azt tenned. Csak annyira menj,
767 8, III | mint a kezes bárány, s azt fogja mondani: mit kívánsz?
768 8, III | aki ezt a gyűrűt viseli, azt kívánja öntől, hogy hagyja
769 9, I | védence számára tartani azt, amivel tartozott neki:
770 9, I | istene-e az annak? Lehet-e neki azt elhagyni, megcsalni, összetörni:
771 9, I | Akárhová gondolt, nem bírta azt az eszmét elérni, hogy ő
772 9, I | hogy fogadja el ajándékba azt a férfiszívet, melyet őneki
773 9, I | utánajött Jocrisse, akkor azt mondá neki:~– Amit válaszolni
774 9, I | gondosan lepecsételé, s azt átadta Jocrisse-nek, aki
775 9, I | éppen Jocrisse-tól küldte el azt a levelet? Hogy eltávolítá
776 9, I | eltávolítá a kastélyból azt az egyetlen embert, aki
777 9, I | hölgy, ha letépi nyakából azt az arany tokot, melyben
778 9, I | valami talizmánt, s beledobja azt a legmélyebb kútba, s aztán
779 9, I | megragadja a leány kezét, s azt mondja neki: „Fussunk! Üldözőid
780 9, I | jönnek!” – akkor kikerüli azt a csapást, ami a fejére
781 9, I | nem tudom kezetekbe adni azt, akit imádok… én csak megcsókolom
782 9, I | magát a park kéjlakába, s azt mondá inasának, hogy senkit
783 9, I | Richard, akinek ön egykor azt mondta: „Hálát fogok ön
784 9, I | illeti a hami várbörtönből, azt nem mondhatom el, mert úgy
785 9, I | nem küld-e hozzá levelet? Azt is megmondtam neki, hogy
786 9, I | levelet küldött öntül?~– Azt tette. De mielőtt átadnám
787 9, I | tette. De mielőtt átadnám azt, nem nyerhetnék egy serpenyő
788 9, I | barátnédnak jóakaró tanácsát, azt izenem neked: fordulj vissza
789 9, I | Cambray keserűn szólt:~– Azt a leányát, azt az Amélie-t,
790 9, I | szólt:~– Azt a leányát, azt az Amélie-t, amelyiket ön
791 9, I | Gondolkozom rajta, hogy átadjam-e azt kegyednek, Madame, vagy
792 9, I | S elkezdte ököllel ütni azt az elátkozott szívet úgy,
793 9, I | amerre akar.~– Nem, Madame, – azt én nem tehetem. Én idegen
794 9, I | ha nem tudja, az ön dolga azt kitalálni. – Önnek Vavel
795 9, I | úgy rongyokra tépni, mint azt az ötmilliót! Akar ön az
796 9, I | hogy akit már meglepett, azt még hetekig engedi futni
797 9, II | Mit beszélsz? Katalin!~– Azt, hogy el kell hagynod ezt
798 9, II | találkozom össze.~– S miért kell azt tenned?~– Azért, hogy az
799 9, II | velem.~– Ne rémíts meg! Te azt hiszed tán, hogy Lajos nem
800 9, II | fel az ajkait, és mondja azt, hogy nem én öltem meg őt.~–
801 9, II | kívánta – nem! parancsolta azt nekem, hogy őhozzá ne bocsássalak.~–
802 9, II | haldokolva is nemes ember! Azt mondá: nem akarom, hogy
803 9, II | megnézni haldoklásában, azt pedig mennyire szerette!
804 9, II | Hogy én mit akarok, mikor azt mondják, hogy Cambray itt
805 9, II | Marie! Gondolj Lajosra! Azt akarod-e, hogy ő kétségbeessék?~–
806 9, II | választottjuk!” Ha Isten helyesli azt, amit ők akarnak, úgy én
807 9, II | így szólna tefelőled, én azt mondanám neki, hogy te pedig
808 9, II | hullott levelet, s odaadta azt Marienak:~– Olvasd el ezt,
809 9, II | meg egészen.~Amíg a leány azt a levelet olvasta, a hölgy
810 9, II | arcról a rejtegető kezet, s azt mondá a nőnek:~– Erre a
811 9, II | Köszöntet általam jó anyád: azt a szép fényes ruhát, amit
812 9, III | falszekrényből az acélládikát, azt nagykendőjébe burkolta,
813 9, III | illő tréfát akar csapni: azt hitette el. A majorosnét
814 9, III | meglepni vele. Felnyergeltette azt az öszvért, amelyen a majorosné
815 9, III | Egyszerre kellett megtudnia azt is, hogy fellengő tervei
816 9, III | vallott. A katona gép. Ha azt mondják, hogy menjen a saját
817 9, III | saját népét ölni, megy. Ha azt mondják neki, hogy forduljon
818 9, III | meg, a hazáját védelmezni: azt nem érti meg. Aki pedig
819 9, III | az eylaui bivouactüzénél azt mondta a sült csicsókájába
820 9, III | ugyan a verekedésnél, mert azt inkább csak nézni szerette;
821 9, III | partjától a másikig átér. Azután azt is láttam, hogy törték össze
822 9, III | láttam, hogy törték össze azt a hidat a mieink tüzes hajói,
823 9, III | válasz a kezemben volt, azt mondtam a pajtásoknak: engemet
824 9, III | szívesen megköszönte Vavelnek azt az ajánlatot, hogy Bonaparte
825 9, III | közre fog működni; hanem azt is tudatta vele, hogy ők
826 9, III | erélyét. A philadelphok azt gondolták, hogy csak hadd
827 9, III | General Donau!”, hanem azért azt is el kellett ismernie,
828 9, III | az őrtűzhöz visszatérve, azt mondá a szolgálattevő főhadnagynak,
829 9, III | édesre s az édes a keserűre? Azt is megkísérté, hogyha egymás
830 9, III | mégis nem sír, nem panaszol, azt mondja: „Nem vagyok!” – „
831 9, III | teher nehéz.~– Nem nyithatom azt fel: nincs nálam a kulcsa.~–
832 9, III | száz jó lovast; Katalin azt mondta neki, hogy kétszázat
833 10, I | előttük a vérmező, ahol azt vissza lehetett szerezni.
834 10, I | Barthelmy ezredes korában azt az egész vidéket legjobban
835 10, II | kérdés! Mintha a gyermek azt kérdezné, hogy hol áll a
836 10, II | No hát csak keresse. – De azt ugyan megmondom, hogy nem
837 10, II | feltalálni. – Keresheti azt! – Cambray nemes ember volt!
838 10, II | hogy ővele találkozzék. – Azt hiába keresi.~– Jól van,
839 10, II | mosolyogva. – Csak tartsa ön meg azt a drága jó szert: önnek
840 10, II | nevet, hang nem kísérte azt. Azon nevetett ugye, hogy
841 10, II | kulcsolva mellén.~Marie pedig azt tette, hogy a kis Lackónak
842 10, II | gyertyát és gyújtószert; azt tedd ide a kerevet mellé.
843 10, II | gyertyát?~– Dehogy gyújtod! Azt akarom, hogy a beteg úr
844 10, II | tizenegy óra elmúlt.~Marie azt „hitte”, hogy alszik, és
845 10, II | hitte”, hogy alszik, és azt „képzelte”, hogy álmodik.
846 10, II | képzelte”, hogy álmodik. Azt álmodja, hogy az a bűbájos
847 10, II | anyját, s aztán a szép hölgy azt mondja a védencének: fuss
848 10, II | akkor aztán az a csontlovag azt mondta neki: itthon vagyunk!
849 10, II | akarok nála alunni.~Bizony azt Lackó is sokkal tanácsosabbnak
850 10, II | jelenlegi lakója e fülkének most azt úgy magára zárta, hogy hozzá
851 10, II | éppúgy nem szakítá félbe azt a rémséges horkolást, mint
852 10, II | korában is. A kis Lackó, amint azt látta, hogy úrnőjét veszedelem
853 10, II | rémület vakmerőségének” lehet azt nevezni. Előreugrott, Marie
854 10, II | innen, s kövesse bárhová azt, aki vezetni fogja. – Ez
855 10, II | elragadását is rám bízta.~– Azt már elvitte hozzá az, akire
856 10, II | Nekem ugyan az én uram azt parancsolta, hogy én kísérjem
857 10, II | útikíséretül az úrnő számára. Azt hiszem, egy asszonyt szívesebben
858 10, II | Óh, az nagyon jó lesz: azt én igen szeretni fogom.~–
859 10, II | megmentette azok elől, aki azt keresik: akkor előre tudom,
860 10, II | fognak, beszélnek egymással, azt nem való az ilyen gyönge
861 10, II | egyre kérem önt. Ön ismeri azt a mestert, aki az én szobámban
862 10, II | mestert, aki az én szobámban azt a fortélyos legördülő rácsot
863 10, II | zár fortélyát, nyissa fel azt. Az alcovenban találni fog
864 10, III | Joséphine-nek.~– Szerelmeslevelet?~– Azt nem tudom.~– Add ide, majd
865 10, III | Haha! És hol harapta meg?~– Azt Clio nem jegyezte fel. Shakespeare
866 10, III | kihúzta a bőrtarisznyájából azt a tárgyat, amitől annak
867 10, III | Ugyan ne mondd. Te is azt hiszed?~– Minden kávéházban
868 10, III | hát mindez csak ürügy. Én azt hiszem, hogy a császár miután
869 10, III | találnunk azok miatt, akik azt viselték, s amit valódi
870 10, III | Ezért aztán Hortense azt az elégtételt szerezte a
871 10, III | tették a szép újoncnőre: azt hitették el vele, hogy a
872 10, III | ebéd után.~– Hallod-e, én azt sejtem, hogy úrnőd, amint
873 10, III | elindult lovascsapat előtt, ha azt semmi nem fogja útközben
874 10, IV | csapatja: lehetett látni azt a tüneményt, hogy néhol
875 10, IV | kőhajításnyinál. De Fervlans azt hitte, hogy keresztül lehet
876 10, IV | hitte, hogy keresztül lehet azt gázolni.~Egy démont felszólított,
877 10, IV | deget-ár. Melyik felén lehet azt megkerülni?~Mind a két lovas
878 10, IV | késedelem támad belőle csupán. Azt majd helyrehozzuk. Elég
879 10, IV | harmadiké „Földsziget”. Azt a hegedű alakú tavat ottan „
880 10, IV | másodszor is hangzott, s azt egy lövés követte az előőrs
881 10, IV | öltözetmaradvány volt rajta, amiből azt kellene hinnem, hogy ember
882 10, IV | tavaszig.~De Fervlans-nak még azt is meg kellett tudni, hogy
883 10, IV | Az ördög, ha megéhezik, azt is megeszi.~Itt azután De
884 10, V | okom a félelemre, amikor azt nem volna szabad ismernem.~–
885 10, V | Vavel Lajosnak meg kellett azt tudni, hogy ez az asszony
886 10, V | kiontásig.~Meg kell neki azt tudni az utolsó próbáig,
887 10, V | görbe, de nagyon rossz!”~Azt a görbét bizony fokosnak
888 10, V | veszedelmes fegyver, mert aki azt a kezébe veszi, az nem számít
889 10, V | kell tartalékban lenni. Ha azt nem tette, megérdemli, hogy
890 10, V | hírül adjátok azzal, hogy azt a nádkúpot ott a füzes közepén
891 10, V | de a katonai lélektan is azt tanácsolta neki, hogy ne
892 10, V | mint védelmi állásban várni azt be vele.~A szemközt jövő
893 10, V | kiálta teljes erejéből a nő. Azt hitte, hogy a csatazajban
894 10, V | csatazajban meghallhatja azt kedvese. Messze volt az,
895 10, V | a szeretőjére. Megmondta azt előre Katalin: ha azt meglátod,
896 10, V | Megmondta azt előre Katalin: ha azt meglátod, engemet el fogsz
897 10, V | Bokorrul bokorra lehetett azt védelmezni. Eközben előtörhetett
898 10, V | avanti!”~Hanem a nádas azt mondta nekik: „piano!”~Egyszerre
899 10, V | rárohanni az ellenfelére, azt az egy vágást, amit a fejére
900 10, V | hangzó puskalövéseket, s ő is azt vette ki abból, hogy az
901 10, V | elhullt lova nyeregkápájából azt a pisztolyt, amelyik szabadon
902 10, V | hanem átszökő: „pribék”.~Azt a levelet összegyűrte, és
903 10, V | is fojtást gyúrt abból, s azt a pisztolyába tömte.~– Jó
904 10, VI | az volt, hogy felkeresse azt a helyet, ahol Lajost De
905 10, VI | undorbűzű pocsétanyirok. Azt enyhítőül nem lehetett embernek
906 10, VI | italul szolgál.~Megkísérté azt. Leszúrt egy hosszú nádszálat
907 10, VI | edénnyel, aztán telecsorogtatá azt. Maga is szürcsölt belőle.
908 10, VI | panaszatlanul a földön, azt a kezét, mellyel az imént
909 10, VI | eszményképe. Mégis leöblítgeté azt a hideg vízzel. Aztán megmosta
910 10, VI | a kéznek a hüvelykujján azt az acélgyűrűt, azzal a három
911 10, VI | Azért ápolta olyan nagyon azt az ijesztő pofájú rablót.~
912 10, VI | felnyitotta a száját, s azt mondta:~– Ihatnám!~Katalin
913 10, VI | az újra magához tért, s azt dörmögé, hogy „No mi baj?”~–
914 10, VI | csapatjával mérkőztek össze, s azt visszavonulásra kényszeríték,
915 10, VI | törekedett; nem is lehetett tőle azt rossz néven venni.~– Te,
916 10, VI | minden ujjára nagy volt, de azt ígérte, hogy majd kibélelteti
917 10, VI | az ércládikát is. Vidd el azt Marie-nak. Meglátod, milyen
918 10, VI | neki vele, ha felnyitod azt, s ő látni fogja, hogy ami
919 11, I | Marie-nak, s aztán felnyitotta azt a rejtélyes kulccsal! Eleinte
920 11, I | szólítja, hogy „Sophie!” Rég azt akarta ő már!~Aztán Katalin
921 11, I | Lajos lóháton ülve olvasta azt a levelet; az ellenséges
922 11, II | előőrsei az ellenséggel, akkor azt a parancsot vette, hogy
923 11, II | kicsiny falucska: Karakó. Azt már az ellenség tartá megszállva.~
924 11, II | s egész Karakóig öldözte azt.1~Háromszor ismételte a
925 11, II | faluból, s maguk szállták azt meg éjszakára. Gosztonyi
926 11, II | volt egy nagy irtvány. Ha azt megszállhatják, akkor Andrássy
927 11, II | maga eszétől jött rá, hogy azt az irtványt jó lesz elfoglalni.
928 11, III | kezébe fogta a kardot, akkor azt is elvágták, akkor leugrott
929 11, III | minden oldalról; mikor azután azt gondolta, hogy eleget kapott,
930 11, III | hogy a közelben ágyúznak, azt mondta a doktornak, hogy
931 11, III | odafektetni a fegyverét, azt odaadták másnak, akinek
932 11, III | valami bakter hagyhatott ott; azt nem is kérte, csak elemelte
933 11, III | vernek az éji őrnek, aki azt mutogatja. De ugyan mit
934 11, III | gyalog lovassági harcban? Azt tette, hogy odafurakodott
935 11, III | rekommendálta is mindenfelé azt a hideglelésvesztő módot;
936 11, III | minden.~Erre Baráth István azt felelte:~– A haza elébb
937 11, III | egyetlenegy foglyot vesztett; azt is a rossz, csökönyös lova
938 11, III | válassza ki a franciának, azt hozta el a magáé helyett
939 11, III | József-huszároktól. Hát azt se lehetett otthagyni: azért
940 11, III | előtt Bereczky Mártont, aki azt nagyon természetesnek találta,
941 11, III | lovát lelőtték, odavágtatott azt kiszabadítani, s felkapva
942 11, III | ha valaki meg akart élni, azt meggyógyította; ha meg akart
943 11, III | meggyógyította; ha meg akart halni, azt meggyóntatta, s mind a két
944 11, IV | büszkeség és elszántság, s azt a hiányt, hogy nem voltak
945 11, IV | egy lőporos szekerükbe, azt felrobbantotta. A pukkanás
946 11, IV | vesztesége volt, úgyhogy azt másnap nem lehetett az ütközetbe
947 11, IV | fejük felett, az öcs Ferenc azt mondta: „Bátyám, én most
948 11, IV | megszabadítva fogságból és halálból, azt veti oda hetykén: „Így tesz
949 11, IV | tábornokot egész éjjel, de biz azt nem találták sehol. Valószínű,
950 11, IV | Valószínű, hogy lefeküdt.~S ha azt tette, igaza volt benne.
951 11, IV | süttetett a nádor előre, hanem azt a generalissimus a megelőző
952 11, IV | történt ezekkel a lovasokkal? Azt majd érdekes lesz elnézni.
953 11, IV | nyerített gazdája után. Azt ő maga nevelte fel; nem
954 11, IV | mindjárt az első pillanatban azt mondták nekik, hogy amott
955 11, IV | szárnysegéddel, visszavezette azt még egyszer a csatatérre,
956 11, IV | Ferenc volt. Perc múlva azt is lelőtték: s volt bátorsága
957 11, IV | egy negyediknek felragadni azt a jelvényt, mellyel együtt
958 11, IV | nekiment egy francia lovasnak, azt lelőtte vele, annak a lovával,
959 11, IV | nekifordulnak a Jóskának, s azt kezdik vagdalni. Erre felpillant
960 11, IV | kúszva is tovább vonszolja azt magával, s még térden állva
961 11, IV | Napóleonhoz utaztában, azt mondá Dömölkön házigazdájának,
962 11, IV | azért minden ember csak azt a gúnydalt énekelte utánuk: „
963 11, IV | kapitánya eléje állt, s azt kérdezte tőle, hogy hány
964 11, IV | percben jött egy golyó, s azt mondta neki: utolsó óra!
965 11, V | Cigányt is hoztak magukkal: azt hogy hagyták volna otthon?
966 11, V | csak adott név. Így nevezik azt a legényt kegyetlen nagy
967 11, V | akarta fizetni a pénzt, azt mondta: nem kell neki, csak
968 11, V | le akarta vágni az orrát: azt gondolta: mérget evett,
969 11, V | töltött puska; meg lehet azt ölni töltött káposztával.~
970 11, V | akármit mondtam neki, mindenre azt felelte, hogy keszkövolevú.~
971 11, V | keszkövolevú.~No még csak azt kellett megtanulni.~– Mármost
972 11, V | ha visszadugod a tokjába azt a dohányvágó kést!~– Mit?
973 11, V | kirántva a kardját, kitartá azt az ég felé emelt heggyel;
974 11, V | kellett, meg táncolni, ha azt akarta, hogy jó cimborának
975 11, V | rendelethez híven, amint azt látta, hogy a sereg Győr
976 11, V | gyorsabb haladáshoz kezdett: azt hitték, hogy az ellenség
977 11, V | végigszaladt a bicskei utcán, azt kiabálta be minden házba,
978 11, V | lavinájának.~S ha mondta neki azt a csúfszót Sámsonverő, hát
979 11, V | rohant gyalog! Megmondták azt előre.~E gyászhír költötte
980 11, V | s a dandár élére állva, azt mondá vitézeinek:~– Ma visszanyerjük
981 11, V | Azok vivátot kiáltottak rá: azt hitték, az ellenség elé
982 11, V | meg a kitörült sorok:~„S azt mondá, hogy a nemesi felkelő
983 11, V | találta, mint amilyennek azt előtte lefestették, s most
984 11, V | lefestették, s most már megtudta azt is, hogy Győr alatt a fiak
985 11, VI | győri visszavonulás volt, azt már ő a sziget farkáról
986 11, VI | lett másik paripája. Akkor azt is lelőtték. Addig verekedett,
987 11, VI | viadalba keveredett vele. Azt levágta. Elszedte a kalapját,
988 11, VI | hordszekéren. Aligha el nem érte azt, ami után olyan nagyon vágyott.~
989 11, VII | láb a nehéz fej fölött? Azt legjobban megmutatta Napóleon
990 11, VII | rájuk erős készülettel. Azt hitték: a Rábca felé nem
991 11, VII | francia is átmehetett; hanem azt megakadályozták, hogy a
992 11, VII | francia hadsereg számára. Azt is elfoglalja egy „hajrá”
993 11, VII | ellenség nem tette meg neki azt a barátságot, hogy üldözőbe
994 11, VII | jelentést.~Meskónak pedig azt a parancsot küldte, hogy
995 11, VII | csoportot megkaphatott, azt különös előszeretettel igyekezett
996 11, VII | ellenségnek a hátába kerülni, s azt egy kombinált támadással
997 11, VII | parancsot egyszerre. Bianchi azt kívánja tőle, hogy siessen
998 11, VII | tapasztalt hadvezér ilyenkor azt teszi, hogy mikor háromfelé
999 11, VII | és a Vértesen keresztül.~Azt az egész területet a franciák
1000 11, VII | a historikus valamikor azt fogja kiolvasni az adataiból,
1-500 | 501-1000 | 1001-1073 |