Rész,  Fezejet

1001    11,  VII |               Meskó volt az ellenség, azt kergette Chasteler tábornok;
1002    12,  I   |            hová menekülni?~Vagy talán azt is megszokják az asszonyok?
1003    12,  I   |      szívszakadva a galambját, mint ő azt a derék embert. Meg is ölelte,
1004    12,  I   |          egészen örvendetes. Az egyik azt mondja, hogy a mieink vesztettek
1005    12,  I   |               sebesültet, a másik meg azt állítja, hogy a franciák
1006    12,  I   |              hatalmasan ellátva; csak azt kell mondani a királynak: „
1007    12,  I   |              elhullottak. A rossz hír azt beszéli, hogy titkos parancsszóra
1008    12,  I   |           lövették a várost?~– Bizony azt tették, mégpedig olyan bombákkal,
1009    12,  I   |          fölötte a haditörvényszék, s azt mondta ki, hogy nem tehetett
1010    12,  I   |     ezermester –, a francia generális azt felelte, hogy ő jobban ismeri
1011    12,  I   |                Szereted-e ezt a nőt?” azt kell neki felelnie: „Gyűlölöm!”~–
1012    12,  I   |             Vavel. – Miért nem tettem azt, amit kívánt, hogy fussunk
1013    12,  I   |           halt volna!~– Úgy! Igazság! Azt az urat is eltakaríttattam
1014    12,  I   |               azzal elővette kebléből azt a levelet, melyben Marie
1015    12,  I   |       rémséges éjszakáját, s elkezdte azt olvasni. De a könnyei nem
1016    12,  I   |       testamentomát a pugyillárisába; azt is meghagyta, hogy a tópartra
1017    12,  I   |             levő csengettyűvel. Mikor azt felgördítették, a csengettyű
1018    12,  I   |          olyan ezermester volna, hogy azt a zárt is föl tudná nyitni,
1019    12,  I   |             Szóljon, szóljon!~– Hanem azt már csak súgva mondom el;
1020    12,  I   |             húzott elő a tarsolyából, azt Mátyás mester markába nyomta.~–
1021    12,  I   |         akarsz? – kérdé a tábornok.~– Azt már tudod, hogy Győrt elfoglalta
1022    12,  I   |             ellenség kezébe került.~– Azt is tudom. Sajnállak érte.~–
1023    12,  II  |              abból a fajtából, amiről azt énekli a népdal, hogy „…
1024    12,  II  |         széjjel, s ami bort hozattak, azt elébb meg kellett kóstolni
1025    12,  II  |             kikémlelje, merre mennek, azt a két lábánál fogva két
1026    12,  II  |              pedig szénre, vagy pedig azt nézik, hogy lesz-e az idén
1027    12,  II  |            Ott megvonult éjszakára. S azt nagyon jól tette, mert akkor
1028    12,  II  |       közeledik. A fiatal vértestiszt azt mondja a kíváncsi hölgyeknek:~–
1029    12,  II  |             felek!~– Hogy mit akarok? Azt majd megmagyarázom ennek
1030    12,  II  |               Igen jól forgatta, csak azt tanácsolom önnek, hogy a
1031    12,  II  |          vannak?~– Az igen valószínű. Azt takargatják el azokkal a
1032    12,  II  |               kapott sebet, bekötötte azt a zsebkendőjével, hanem
1033    12,  II  |      leakasztva a csutorát, odanyújtá azt a fogolynak, s negédesen
1034    12,  II  |           észrevette a felkiáltást, s azt gondolta, hogy legjobban
1035    12,  II  |        gondolta, hogy legjobban fogja azt értelmezni, ha az úrhölgyet
1036    12,  II  | visszautasítani, s aztán nem is bánta azt meg.~– Ah, hisz ez bor! –
1037    12,  II  |           ízlelés után Vavelnek.~– Ön azt hitte, hogy lótej?~A volón
1038    12,  II  |             hogy lótej?~A volón pedig azt mondá az úrnőnek, a kulacsát
1039    12,  II  |  nyomatékosabb lesz előtte?~– No, már azt higgye ön el, hogy jobban
1040    12,  II  |              bajában én ápoljam, mert azt nem állja ki! – Menjünk
1041    12,  III |         szerelmes. A három együttvéve azt eredményezte, hogy már délután
1042    12,  III |              táskájából a térképet, s azt az asztalra kiterítve, megmutogatá
1043    12,  III |            hogy hölgyeit elhozza?~– S azt még ma szándékozom tenni.~–
1044    12,  III |               is megsúghatom önnek; s azt hiszem, hogy ha ezt a négy
1045    12,  III |              én Guillaume tábornokot. Azt tudom, hogy egy milliárdért
1046    12,  III |         milliárdért ki nem adta volna azt a kincset, ami rá volt bízva,
1047    12,  III |              őt szabadon bocsássa; de azt tudom, hogy mikor azt mondták
1048    12,  III |              de azt tudom, hogy mikor azt mondták neki, hogy Clarisse
1049    12,  III |               Clarisse-nek nem szabad azt megtudni, mert elájul. Ő
1050    13,  I   |           felé.~Vavel fekete lovagjai azt hitték, újabb összemérkőzésre
1051    13,  I   |           kihajolt a hintó ablakán, s azt mondá Vavelnek:~– De most
1052    13,  I   |               egy dolgot nem értek, s azt is szeretném felvilágosítva
1053    13,  I   |        Rettenetes! Igazam volt, mikor azt mondám, hogy jó szerencse,
1054    13,  I   |             az oltalomlevelet, s amíg azt a káplár olvasá, észrevette,
1055    13,  I   |           Mátyás mester sohase szokta azt kérdezni, hogy merre az
1056    13,  I   |               egy fagyöngybokrot, ami azt jelenti, hogy ott bort mérnek,
1057    13,  I   |             megállapítani segítettek. Azt is tudta minden ember, hogy
1058    13,  I   |     vesztettek is: ő diadalmaskodott. Azt az óriást, akit senki le
1059    13,  I   |               odább; Mátyás mesternek azt hagyva, hogy jártassa meg
1060    13,  I   |              felelt, a harmadik pedig azt hebegte, hogy „én azt mondom,
1061    13,  I   |           pedig azt hebegte, hogy „én azt mondom, hogy semmit se mondok!”~–
1062    13,  I   |              ejtett kiáltás, hogy aki azt meghallja, asszony, férfi,
1063    13,  I   |      menyasszonyához siet elébb, hogy azt üdvözölje, ölelje, csókolja;
1064    13,  I   |             Katalin kezét, s odavonta azt Lajos ajkaihoz, hogy csókolja
1065    13,  I   |               felöltöztetni; az orvos azt mondá, hogy meg kell tenni
1066    13,  I   |           haljon meg inkább! És látni azt a mártírszenvedést egy angyal
1067    13,  I   |        elefántcsontokon, kicsalogatva azt a búbánatos melódiát.~S
1068    13,  I   |                  No, nem engem: hanem azt a rossz leányt, aki annyi
1069    13,  I   |             betűk? Pedig azok most is azt írják, hogy „menetekel ufarzin!”~
1070    13,  I   |        üdvözölni akarnák koporsójában azt, aki oly sokszor enyelgett
1071    13,  I   |               s a koporsó után hajítá azt is a sírba.~– Adjon az Isten
1072    13,  I   |            megint eltűnt a tóba.~*~Ha azt kívánta Vavel, hogy adjon
1073    13,  I   |            elnyelte lassan, csendesen azt az egész korszakot: a nemesség