1-500 | 501-989
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
1 1, I | Ilyenkor minden hazafi és becsületes honpolgár, aki
2 1, I | igazolta, hogy nem bolt-feltörő és nem összeesküvő.~Az egyik
3 1, I | gödröcske. Szemöldei igen sűrűk és egyenesek; arcába kétfelől
4 1, I | tudja, hogy anyja grófné és palotája van; de hogy kinek
5 1, I | testhez simuló szoknyákat és ingeket viseltek, mint a
6 1, I | aranyfüggőmet, karperecemet és nyakláncomat is feltegye.
7 1, I | lehúzta a kisleánynak a cipőit és átázott harisnyáit, megdörzsölgeté
8 1, I | minek viszik át a puncs és csemege egy részét a másik
9 1, I | kincsünket, ahol jó rend és biztosított társadalmi élet
10 1, I | Európában, ahol jó rend van és nincs semmi rendőrség, ahol
11 1, I | sem háborgat a hatóság; és ami legfőbb, egy olyan hely,
12 1, I | hajadon lesz, elragadó szép és tele szívjósággal: mi történik
13 1, I | lehetetlen; hogy ezt kikerülje. És önnek nem lesz szabad e
14 1, I | van.~– Jerünk be hozzá, és értesítsük.~Az egyik férfi
15 1, I | átviszi a másik szobába.~És azután, visszahoz ugyanonnan
16 1, I | innen.~A kapuajtó nyílik és csukódik; bármily óvatosan,
17 1, I | s újra tüzet szít benne.~És azután sajátszerű foglalatosságot
18 1, II | rég elment már az égbe! És milyen úton ment el!~Azonban
19 1, II | Részegnek tette magát, és dülöngélt.~Az ifjú úr a
20 1, II | feladata, hogy őrá vigyázzon, és belécsimpajkozzék, mint
21 1, II | francia tiszteli a gyermeket és a szerencsétlenséget. Igaz-e?
22 1, II | önnek ideje velünk jönni és segíteni a házkeresésben –
23 1, II | polgár, legyen nyugodt, és ne féljen semmitől – biztatá
24 1, II | köpenyét, nyakravalóját és minden egyéb jogos tulajdonát;
25 1, II | helyzetéhez méltó nyugalommal és hidegvérrel. Hogy jól tudjon
26 1, II | annak csak az orra hegye és szemei látszottak elő.~–
27 1, II | nyakába csatolt. Azzal a hölgy és a kis úrfi felültek a hintóba,
28 1, II | Saint-Leu-ben, ahol kocsit és négyes fogatot váltottak
29 1, III | ébredt fel, mikor az ablak és ágy függönyei szétvonattak,
30 1, III | elöl csipke trompeuse-zel és rövid ujjakkal.~– Nem felejtem
31 1, III | egyedül lakott benne: maga és hozzátartozói.~A forradalom
32 1, III | salon, antichambre, boudoir és vestibule. A palota a divaturacsok
33 1, III | melyben egy asztalon hímzések és képes albumok voltak kiterítve.
34 1, III | el neki, hogy elhozott, és nincs bajom. Vigyázzon,
35 1, III | csendesen benyitá az ajtót, és azután meglepetve állt meg.~
36 1, III | A hölgyek mind fiatalok és szépek; azon kor erényes
37 1, III | öltönyökön drága hímzet és brüsszeli csipke, a hajfürtökben
38 1, III | csengő-bengő hiábavalóságokkal.~És az egész társaság közt,
39 1, III | szemöldei vonaglottak, és álla remegett.~– Köszönet!
40 1, III | tekintetű márki. – Ez a jog és kötelesség engemet illet.
41 1, III | egyedül maradt a grófnővel és kisleányával.~…… Cambray
42 1, III | s azokból minden gyanús és életveszélyes tárgyat elkoboztak,
43 1, III | porkoláb, aki valami levesfélét és kenyeret hozott a számára.~–
44 1, III | letette az asztalára a levest és a nyolc lat kenyeret.~–
45 1, III | tűröm, Cambray úr! Tanúk és adatok vannak rá, hogy ön
46 1, III | mulasztjuk el bocsánatot kérni), és semmi terhelő iratot vagy
47 1, III | rongyait összeillesztette és elolvasta.~– Ki ez a tanú?~–
48 1, III | Mondja ön inkább: bámulatos és lesújtó tudat minden ellenségére
49 1, III | szép hölgyek, deli ifjakból és ártatlan gyermekekből; akiknek
50 1, III | folytassunk a nevelésügy és az államérdekek teóriái
51 1, III | aminek főfonalai éppen ma és tegnap tépettek szét Enghien
52 1, III | herceg, Cadoudal, Pichegru és mások életfonalával együtt.~–
53 1, III | lerontassa? – Vagy ha rögtön és egyszerre akar kielégíttetni,
54 1, III | alá, hízelgőn suttogva.~– És mi módon tudhatnók azt meg
55 1, IV | mielőtt a hatalmas kőpartok és diadalmas nevű hidak építésére
56 1, IV | éjszakán is az incroyables-ek és merveilleuses-ök.~Cythere
57 1, IV | háziasszony mindenféle, a Véry és Legacque gyönyörházakból
58 1, IV | titkaiba, meg Madame Tallien és Madame Récamier toalettversenyére,
59 1, IV | amerikai ember találta fel és hozta ide; valami Fulton.~
60 1, IV | liliputi merveilleuse-öcskék és incroyable-ocskák jöttek
61 1, IV | tanultak egymásnak udvarolni és calembourg-okat mondani,
62 1, IV | divathölgyek toalettjeit és Talma játékát; véleményt
63 1, IV | mondtak aziránt, hogy Barry és Desfontaines legújabb vaudeville-je
64 1, IV | persziflált egyéniségek modorát, és aközben azzal a legyezővel,
65 1, IV | csodagyermek volt.~– Uraim és hölgyeim – monda a gyermek,
66 1, IV | Minthogy pedig „vapeur” a gőzön és a túlfinom úrhölgyek idegbántalmain
67 1, IV | grófnő vállait vonogatta, és fejét rázta szeszélyesen.~–
68 1, IV | szökni?~– Rendőrségünk van, és elég ügyes; hanem az üldözöttek
69 1, IV | igazolta, hogy hol járt, és kit vitt magával. A hamis
70 1, IV | szökevényeket önnek kell fölkeresni és visszahozni.~– Fölkeresni?
71 1, IV | visszahozni.~– Fölkeresni? És visszahozni? – rezzent fel
72 1, IV | letelepedni, ahol „rend van, és rendőrség még sincs”. A
73 1, IV | szilárdulhasson meg soha a béke és hatalom idebenn? Hogy mindaz
74 1, IV | fényes sikerrel folytat ön és a leánykája: éppen a legjobb
75 1, IV | Fervlans, átvéve a levélkét. – És most küldje el ön Jocrisse-t,
76 1, IV | lesz. Most a titkos lépcsőn és a kertkapun át észrevétlen
77 1, IV | holott ön miniszter lehetne és akadémiai tag az ilyen tudományokban.
78 1, IV | orvosságokat inni, jeges rebarbarát és keserű mandulafejetet, mely
79 1, IV | háziasszonynak.~– Megengedik uraim és hölgyeim! – szólt a kis
80 1, IV | levelet. Megrázta a fejét és a vállait; összecsücsörítette
81 1, IV | nagy kék szemein.~– Uraim és hölgyeim! – monda. – Egy
82 1, IV | elbánni.~– Nos hát, uraim és hölgyeim, folytassuk a médisance-t.~*~
83 2, I | mellékszemélyzet, megyei és tiszttartói hajdú, sáfár
84 2, I | tiszttartói hajdú, sáfár és írnok; az alispán patvaristájának
85 2, I | jelenlevő uraknak feleségeik és leányasszonyaik is vannak („
86 2, I | szabású, de körülprémes és sújtásos. Nyakán feszesre
87 2, I | tudománytól összegörnyedt és megaszalt alázatos férfiú,
88 2, I | térképét rejté. Igen tudós és a maga szakmáját értő férfiú
89 2, I | baronesse, minden regaléval és úrbériséggel együtt – mondá
90 2, I | szobákat mind kitapecéroztatta, és lusztereket akasztatott
91 2, I | lutherana, s minthogy Bécsben és Bajorországban a mixta matrimonia
92 2, I | négylovas hintó, jágerrel és postillonnal a bakon. Az
93 2, I | Csak a levetett wiklerek és schlüpferek bizonyítják,
94 2, I | általános megjegyzés, nyíltan és elhallgatottan.~– Ez a második
95 2, I | Tökéletes bécsi nő. Jókedvű és nyílt szívű. Minden szemközt
96 2, I | kívül, mely lehető sok ágba és mentül keményebbre fonottan
97 2, I | beszaladgálni, s a szakácsot és szakácsnékat bámulatra ragadni
98 2, I | akarok színi falun: tömjén és lőporfüst nélkül. Legfeljebb
99 2, I | maga is fertőszegi lakos és compossessor, orvos, sebész,
100 2, I | compossessor, orvos, sebész, és nemcsak e vármegyében, de
101 2, I | vármegyében, de Győr, Komárom, Vas és Sopron vármegyékben is elismert
102 2, I | elismert legnagyobb pletyka és hírharang.~– Ah! Hisz ez
103 2, I | lesz panaszuk ellenem.~– És most magamat kell bemutatnom,
104 2, I | azt igyekezett a sinusok és cosinusok segélyével kikalkulálni,
105 2, II | mind a kettőt. Víg volt és kedélyes. Hanem hiszen a
106 2, II | volt hivatalos. A baronesse és társalkodónője egyedül képviselték
107 2, II | Hozzá tehetjük, hogy „húgom” és „bácsi”.~– Hát a feleségét
108 2, II | mondja, hogy „lelkem maga!”~– És a gyermekek sem tegezik
109 2, II | talált a bárónő az alispánban és a doktorban.~– Tehát a hivatalos
110 2, II | senkinek se legyen szabad rajta és a hozzátartozókon kívül
111 2, II | fel akarja azt mondani?~– És ha fel akarnám azt mondani?~–
112 2, II | városig: ott visszafordulnak, és hazatérnek; de a dáma oly
113 2, II | lehet tudni, hogy gazdájuk és asszonyuk között micsoda
114 2, II | jár ki a faluba is néha, és németül beszél. Rajta kívül
115 2, II | azért, mert sohase látták.~– És a komornyik?~– Azt úgy híják,
116 2, II | fehér glaszé kesztyűt hord és ezüstzsinóros bérruhát.
117 2, II | belső szobákba zárkózik, és onnan ki nem jön. Ha valaki
118 2, II | isznak.~– Valóban, valóban. És kitűnő konyhát tartanak.
119 2, II | megmondhatom, hogy ki ez az úr és ez az asszonyság. Én háromféle
120 2, II | napirenden levő tárgyhoz.~– Uraim és hölgyeim – kezdé – engedjék
121 2, II | Csupán levelezés által. És az is egész sajátszerűen
122 2, II | a futár, a Névtelen Vár és parókia között a véleménycserét
123 2, II | világon történtek iránt, és szereti tudni az apró emberek
124 2, II | tervezett üdvlövöldözést és rakétázást hagyjanak el.
125 2, II | karácsony estéjén minden kisfiút és leányt felhívat a Névtelen
126 2, II | nyílt meg, hogy ily vakmerő és minden okoskodást szerteszét
127 2, II | ember, akinek nincs neve.~És amellett ez az ember egész
128 2, II | fehérebb volt a liliomnál és piros mint a rózsa; homloka
129 2, II | a rózsa; homloka tiszta és magas, s bizony semmi bélyeg
130 2, II | bélyeg rajta; a szája vékony és finom és mosolygós. Az egész
131 2, II | a szája vékony és finom és mosolygós. Az egész alak
132 2, II | fehér, egy fekete, egy veres és egy cirmos; s amik egyszerre
133 2, II | bizonyítá a tiszttartó.~– És ami legkülönösebb – mondá
134 2, II | megtudom, hogy ki ez a dominus és az ő dominája.~Ez az „én”
135 2, II | asztalkáihoz, s ott a bárónő és az alispán egymás mellé
136 2, III | hosszú szárú selmeci pipákkal és a kurta szárú tajtékpipával
137 2, III | kurta szárú tajtékpipával és dohányzacskóval; a posztószél
138 2, III | hurkolt ezüstös fringia és a borotválkozó eszköz. Erre
139 2, III | komornyik, aki egyúttal kocsis és mindenes: egy öles termetű,
140 2, III | lábain fehér harisnyák és sarkatlan cipők.~– Itthon
141 2, III | vendégszobába.~– Audiát, menjen, és nézzen utána, hogy bejöjjenek
142 2, III | minden bútor fehér mázos volt és aranyozott. A rokokó rámákba
143 2, III | melyet a mesterkéletlen üstök és hajcsigák szabadon hagytak:
144 2, III | tengerszürke szemei, rövid bajuszt és à la IV. Henrik álszakállt
145 2, III | előde által kötött bérletet és servitust hivatalosan felmondani,
146 2, III | feléért ajánlja a várkastélyt és parkot a gróf úrnak átengedni.~
147 2, III | megelégedve a kivívott sikerrel. – És azután ha szabad kérnem
148 2, III | mitől annak a királyi biztos és a tekintetes asszony jutott
149 2, III | faképeinél.~Bernát úr bámult és ámult: nem tudta mire vélni
150 2, III | ajtajában; a patvarista és hajdú hangjait ismerte fel.~–
151 3, I | ismernek.~Öltönye hímzetekkel és csipkefodrokkal gazdag:
152 3, I | hanem azért elhanyagolt és szeszélyes, mint akinek
153 3, I | miknek gombjai smaragdok és rubinok; de a haj maga zilált
154 3, I | rubinok; de a haj maga zilált és összekócolt. A drága brüsszeli
155 3, I | filigránmunka, apró papucskái arany és ezüst gyöngyökkel vannak
156 3, I | amik táncolnak, gitároznak és a fejeiket negédesen hajtogatják.
157 3, I | mozaikasztalkán kártya hever és három rakás pénz, az egyik
158 3, I | látszik, hosszú sor érc- és fasípokkal. Az ablakhoz
159 3, I | festőasztal; azon papírdarabok és sorba rakott üvegek porfestékekkel.
160 3, I | szögletekben mindenféle ágyacskák és almocskák vannak megvetve,
161 3, I | neve van: „Hic, Mitz, Panni és Miura”. Mindannyian bemutattatnak
162 3, I | akiknek neve: „Phryxus és Helle”, két mopsz. A kis
163 3, I | mosdótálacskát, s orcáikat és talpacskáikat finom szivaccsal
164 3, I | hintó előgördül: Phryxus és Helle már ismerik a kötelességüket,
165 3, I | rangfokozat szerint az első és hátsó üléseket a phaëtonban;
166 3, I | léptei néha oly könnyűk és ruganyosak, mintha tündér
167 3, I | papírból vágtak ki virág- és gyümölcsmintákat, s a szobafestés
168 3, I | játszhatott l’hombre-t és tarokkot, s gyönyörködhetett
169 3, I | az úr Haute Sauterne-it és burgundit ivott. Mikor ivadja
170 3, I | megérinté az ajkaival a kezét és a homlokát a leánynak.~A
171 3, I | mindig oly későn jön be, és oly korán távozik, hogy
172 3, I | álomnyöszörgésére felébred. És aztán, mint a katona a táborban,
173 3, II | Elkészíté a reggelijét magának és a társaságának. Mind a nyolcan
174 3, II | s odafutott a belépőhöz, és pajzánul a nyakába kapaszkodott.~–
175 3, II | amit a fejemben kifőztem. És aztán nem feleded el, hogy
176 3, II | meghajtotta a fél térdét és a fejét, s nem szólt hozzá
177 3, II | Az emberfaj egyeteme, és annak a lakhelye, a kerek
178 3, II | egyik tündéralakja: ártatlan és csábító; gyermek és szirén.~
179 3, II | ártatlan és csábító; gyermek és szirén.~Lajos meglepetve
180 3, II | oly szívből eredő volt. És Lajos maga is ismerte azt
181 3, II | regélt Máriának Cleliáról és társnőiről, kik a Tiberen
182 3, II | az nekem is az – monda, és kezét nyújtá a leánynak.~–
183 3, II | számodra a tóparton, s padot és mellvédet ütnöm össze, ahonnan
184 3, II | szeretni, mert nagyon szép és nagyon jámbor.~– Honnan
185 3, II | Minden járása a szegények és betegek házainak látogatásából
186 3, II | kísértettek azután susztertallér és két garasos név alatt. Még
187 3, II | Még akkor újak voltak, és ragyogott rajta a 30-as
188 3, III | maradványai voltak. (Livius és Justin szerint a mai Narbonne-ból
189 3, III | hely, ahol most kastély és park van, mind tófenék volt,
190 3, III | árnyképeket engedett a csónakból és az úszó főből kivenni, ott
191 3, III | összetette kezeit a víz fölött, és úgy imádkozott, csak a lábai
192 3, III | állt az egész boldogsága.~És ezt is maga találta ki magának.~
193 3, III | kajmánok, nagy teknősbékák és tengeri kígyók?~Lajos iparkodott
194 3, III | iszonyatra.~Lajos körülbámult, és nem látott semmit.~De néhány
195 3, III | lát többé, csak a halé. És aztán nem látta őt Lajos
196 3, III | megzsibbasztá a rémület és a düh. Mi volt ez? Ki küldte
197 3, III | egyébre, mint az ármányra és incselkedésre.~A méreg forrt
198 3, III | menjen el az öltöző kunyhóba, és öltözzék fel.~Türelmetlen
199 3, III | Aztán a karjára vette, és sietve haladt vele a kastélyba
200 3, III | ragyognak, mint a parázs. És félrebeszél. Sohase láttam
201 3, III | világon következik. Én megyek, és ön kísérni fog.~– Szent
202 3, III | megöl, ha azt megteszem.~– És ha nem teszi, ön öli meg
203 3, III | addig én beburkolom magamat, és sárcipőt húzok. – No menjen,
204 3, III | fog, én ott leszek majd, és kiengesztelem. Csak a jó
205 3, III | oly messze. Menjen csak, és hozza a lámpát!~S néhány
206 3, IV | hézagot támasztott az ajtó és küszöb között, amekkora
207 3, IV | volna a szőnyegen.~Marie és Henry azután egyenesen Lajos
208 3, IV | az asztalra az érvágóját és csodatevő cseppjeit, s azzal
209 3, IV | elkezdett izzadni a kór, és azzal lassanként eszméletéhez
210 3, IV | vesse le nedves öltönyeit, és feküdjék le. Aztán ígérje
211 3, IV | átlopózott Lajos szobájáig, és besuttogott az ajtón:~–
212 3, IV | nagyon?~– Megérdemeltem azt, és nem fájt.~A leány megszorítá
213 3, IV | keskeny tóöböl már közte és a Névtelen Vár közt volt.
214 3, IV | bejelenteni, az csak kocogtat, és belép.~Nemsokára visszajött
215 3, IV | beszéljen. Menjen csak be Georg, és mondja meg a bárónőnek,
216 3, IV | Várból, beszéltem az úrral és asszonysággal, rendkívüli
217 3, IV | felhangzott a Névtelen Várig. És Lajos értette Marie arcán
218 3, IV | hírhedett művészek feltűnnek és letűnnek, ő nem gyönyörködött
219 3, IV | akiket szépsége elkábított, és akit pompás toalettjével
220 3, IV | lehajtá arcát a hullámhoz, és megcsókolta azt. – Az volt
221 3, IV | tudok úszni többé. – Félek.~És ezzel vége volt a régi gyönyörnek.~
222 3, IV | hagyta el kedvenc elemét, és sírt belé. Hogyne? Mikor
223 3, IV | mást, mint honn maradni és társalogni Dantéval, Shakespeare-rel,
224 3, IV | élvezetét találta a bölcsészeti és természettudományi iratokban.
225 3, IV | folyt a levelezés közte és a tudós lelkipásztor között.
226 3, IV | halászoknak, hogy álljanak lesbe, és fogják el; ami egy mesterséges
227 4, I | az emberek civakodásain és mulatságain. Beült közéjük
228 4, I | Maga volt az „oroszlánfej” és a tízek tanácsa egy személyben.
229 4, I | megmondta, hogy a nő fiatal és igen szép. Azt is hírül
230 4, I | Magyarországon, operaszínházzal és karusszellel; e vidéken
231 4, I | arcát, kipirulva a hevélytől és a csípős hidegtől.~Ami legjobban
232 4, I | épületet már ajándékba adta és felszerelte; de egyúttal
233 4, I | segítsenek. Azoknak az élelmen és hajlékon kívül tanító és
234 4, I | és hajlékon kívül tanító és felügyelő is kell, s ezt
235 4, I | bennük, csak udvariasság és meleg érzelem. Hanem a levél
236 4, I | nem győzve, s munícióból és tartalékokból soha ki nem
237 4, I | nézetpontjait. Teoretikus és empirikus adatokat: elismert
238 4, I | éjszaka bebocsátja őket, és kiraboltat. Én pedig meg
239 4, I | hogy az az asszony ártatlan és becsületes. Valamennyi emberem
240 4, I | maguktól, ily ifjú korukban.~És Vavel grófnak kötelessége
241 4, I | év a másik után múlik – és az az ígért partja az új
242 4, I | sírba, akinek ő a mindene, és kinek nem szabad arra gondolni,
243 4, I | gyermekbül hajadon lesz: szép és tele szívjósággal. Lehetetlen,
244 4, II | szomszédnő elzárkózottan él és férfigyűlölő. Hanem azért
245 4, II | mert egy pár istennői lábat és bokát elárulni egy leskelődő
246 4, II | legközönségesebb udvariasság és a társadalmi élet rendes
247 4, II | földe, ami önhöz tartozik.~És aztán körülhordozta a leányt
248 4, II | kezéből kihullott a térkép és a históriás könyv.~A leány
249 4, II | tündértanyájába a macskáival játszani.~És attól fogva nem akart többé
250 4, II | előjött Schmidtné, a mindenes és kijáró posta, s háttal az
251 4, II | szivárványnimbusszal dicsőíti meg az arc és alak körvonalait. Mostan
252 4, II | felugrott helyéről, a bámulat és meglepetés zavarával, s
253 4, II | pajkos, dacoló nevetéssel.~És aztán lassanként elmúlt,
254 4, II | még többet is akart látni.~És azután lassanként megint
255 4, II | annak a kezét ragadta meg, és megszorítá, hálasóhajra
256 4, II | hívsz: tudod, csak úgy. – És aztán holnap megint hozzáfogunk
257 4, II | jelenetet. Egy úrhölgy, fiatal és szép, hogy vesződik azzal
258 4, II | makrancos, mint egy ördög, és csúf, mint egy majom.~Aztán
259 4, III | tettek. Ez legalább érdekes és ártatlan olvasmány. „Vajon
260 4, III | fenn csillagot vizsgálni: ő és a gróf. Ő nézte a holdat,
261 4, III | kettőt.~Erre a hölgy fölkelt, és visszavonult az erkélyről
262 4, III | megszűnt; hanem az angaria és a szolgalom csak megmaradt.~
263 4, III | elő; az körültekintett, és jelt adott a háta mögé,
264 4, III | csavarszegekkel a közepeiken és a végeiken egymáshoz vannak
265 4, III | Manteaux utcai tréfára, és nevess ezen a mostanin.~
266 4, III | etuis-kből kihányt ékszerekkel és ezüstneművel. A padlaton
267 4, III | jön egy rablóbanda ellen és győz!~– Én Vavel gróf vagyok –
268 4, III | fecskendezett hideg víz és a repülősó rögtön életre
269 4, III | nyugodtan fekve maradni és betakarózni. Ha csak láz
270 4, III | jaj Istenem!”~A bárónő és a gróf visszatértek az alkovenes
271 4, III | cselédjeit felfegyverzi, és a közelben hálatja.~– Óh,
272 4, III | jelenetről”.~A báróné nevetett, és aközben kezét nyújtva, bocsánatot
273 4, III | Ahelyett, hogy bámulnám és megköszönném önnek a nemes,
274 4, III | mondhatom önnek, hogy az. És én nem fogom őt elbocsátani
275 4, III | hanem itt tartom tovább is, és itt fog hálni a hálószobám
276 4, III | hálni a hálószobám mellett, és rá lesznek bízva a szekrényeim
277 4, IV | bizonyosan nem szereti őt senki.~És aztán csak nem tudott megválni
278 4, IV | megy a csúf Marinka, ni!” és nem kellene fátyolt viselnem
279 4, IV | fátyolt viselnem az arcomon.~És aztán csinált nagy erőltetve
280 4, IV | kastélyából nem vitt el semmit, és neki semmi oka sincs őt
281 4, IV | vitatkozás támadt a gróf és a tiszteletes között: a
282 4, IV | egész ütege a puskáknak és pisztolyoknak volt sorba
283 4, IV | saskeselyűnek a combjai: csupa ín és csont. A gróf fiatal erőben
284 4, IV | Lacit fognák elöl-hátul és köröskörül, ő azok közül
285 4, IV | csak belülről lehet nyitni és zárni, kívülről pedig nincs
286 4, IV | hogy az ember okos ember és nem fecsegő.~– Ez pedig
287 4, IV | minden embernek pokolgépekről és fortificatiókrul fog beszélni.~–
288 4, IV | ha még olyan erős zárakat és lakatokat csináltat is a
289 4, IV | védelmezi azt meg igazán és bizonyosan, ha éjszakára
290 4, IV | gróf úr, hogy nem én voltam és nem az én cimboráim, akik
291 4, IV | egy szalmába font üveget és egy kis poharat, s ezt teletöltötte. –
292 4, IV | Tudom: az akasztófához és a pokolba vezet.~– Kezdjen
293 4, IV | Köszönöm a jó tanácsot és a jó alamáziát. (A pálinka
294 4, IV | azt jól, hogy a zsiványok és becsületes emberek között
295 4, IV | lehetett járni, zárva volt, és a keresztvasrúd is fel volt
296 4, IV | az ablakok is mind betéve és a redőnyök lecsukva. – Csak
297 4, IV | kívülről felcsavarva az ablak és redőny reteszeit. Az ablakot
298 4, IV | tagjai azonban Istendicséret és a pogányok leküzdése helyett
299 4, IV | elmondja azt, hogy nem ő és nem az ő cimborái követték
300 4, V | kiméregette a tudni való hosszakat és széleket, s miután jól megértett
301 4, V | Henry kezdett már bámulni, és nem nevetett.~– Megnyugszom
302 4, V | világosságot eleget kapjon, és maga mégis hozzájárulhatlan
303 4, V | maga mégis hozzájárulhatlan és láthatatlan legyen.~Mátyás
304 4, V | zsebkendőjével, hogy veres és kék lett az arca az elfojtott
305 4, V | mindenekelőtt (ha már plajbászra és papirosra került a dolog)
306 4, V | tegezés maradt meg.~Ebédnél és ebéd után hosszabb időt
307 4, V | kapcsolva, hogy világosság és szabad lég átszűrődhetett
308 4, V | elé, s körtáncot járnak, és dalolnak, s virágokat hajigálnak
309 4, V | Úgy örültem a sötétségnek. És nem jutott eszembe, hogy
310 4, V | takarómat, hogy ne lássak és ne halljak semmit, s ha
311 4, V | Valamit érzek, ami végtelen és elszédítő.~Lajos kezébe
312 4, V | kétségben.~– Jöjj át szobádba, és lásd meg.~A leány odatette
313 4, V | be vagyok zárva?~– Igen. És kívülről senki az ércredőnyt
314 4, V | leány elbámult rajta.~– És aztán még egy fortélya van
315 4, V | én felszedem a könyveimet és írásaimat, átköltözöm ide
316 4, V | kalamárist, a hóna alatt könyvet és papírt, a szájában pedig
317 4, V | metszésű orr, ez achillesi ajk és áll mind bronzból volnának
318 4, V | emberi indulatokkal harcol. És győz.~És a leány e naptól
319 4, V | indulatokkal harcol. És győz.~És a leány e naptól fogva megtalálta,
320 4, V | Fél tízre is eljött. – És aztán a leány (ilyenek az
321 5, I | voltak a highwaymanek, – és rablólovagok, minők voltak
322 5, I | az erdőkben tenyésznek, és azoknak ártalmatlanná tételére
323 5, I | sohase vitte, mint Olasz- és Göröghonban. – Ami azonban
324 5, I | katonák ütöttek tanyát.~És ezzel egyúttal más egyéb
325 5, I | napestig otthon fog maradni, és bevárja a viszontlátogatást,
326 5, I | viszontlátogatást, amit szomszédok és utasok között huszonnégy
327 5, I | s amellett vidám cimbora és bőkezű úr. Az ezrede zenekarát
328 5, I | szolgál, sok mindenféle kis és nagy városban feküdt s mindenütt
329 5, I | húszast számítva egy forintra, és így feljebb. Ahol tehát
330 5, I | aggódnunk. Ő nagyon elővigyázó, és igen szilárd elvei vannak.
331 5, I | nem volt a bárónő idegen.~És ez is megérthető.~A környékbeli
332 5, I | emberek. A gazda lovairól és agarairól beszél; a tudós
333 5, I | valamennyien félrehúzódnak inni és pipázni, a cigánnyal csak
334 5, I | francia négyest, a mazurkát és a radovacskát (akkoriban
335 5, I | zsonglőrök, bűvészek, kik Boscót és Philapdelphiát produkálják,
336 5, I | nevetéstől megrengenek. És ezt mind csak távolból nézni,
337 5, I | gyűlnek össze a dragonyosok és parasztlegények, meg a leányok.
338 5, I | ütközet folyik a kocsmában és annak az udvarán, katonák
339 5, I | annak az udvarán, katonák és parasztok felváltva foglalják
340 5, I | barátságban vannak: dragonyosok és legények. Kivéve a barátságtalan
341 5, I | a barátságtalan káplárt és kisbírót, akik a tegnapi
342 5, I | bombardonok, klarinétok és piccolák zenéjét, s eltöprengett
343 5, I | mellette, s ha arca oly rideg és komoly volt is, de nem találta
344 5, II | csónakregatta színes lampionokkal és pompás tűzijáték a Fertő
345 5, II | programja változatos volt és érdekes. Barthelmy Léonnak
346 5, II | Már megtanult táncolni és bort inni. De még többet
347 5, II | tud. Figyeljenek, uraim és hölgyeim!~Azzal ismét kettőt
348 5, II | dohányzacskóból a tűzkövet, taplót és acélt, s formaszerűen kicsiholt;
349 5, II | már ki is tud csiholni, és pipára gyújt! – monda Barthelmy.
350 5, II | gyújt! – monda Barthelmy. És abban a percben megmozdultak
351 5, II | helyeikből.~Elkezdett röhögni.~És az valami rettenetes volt.
352 5, II | összehúzta a felduzzadt pofa és a lezárolt szemöldök közé,
353 5, II | Az egész társaság tombolt és tapsolt elragadtatásában.
354 5, II | s ez itt majd kazlakat és házakat fog felpörkölni.~–
355 5, II | elfogdosni a lehulló kék és piros csillagokat; a ruháit
356 5, II | nekiindult, hogy elfogja.~És aztán nem is jött vissza
357 5, II | ügyelni, idegen bőrt viselni és szót fogadni, s visszafoglalta
358 5, II | egyedüli király a halak és vidrák között.~A bárónő
359 5, III | konyhaszükségletet, hírlapokat és leveleket; a kosarat felhúzták,
360 5, III | nőlátogató be nem lépett? És aztán mi fontos beszéde
361 5, III | Senki sem.~Marie ablakai és a konyhaablakok a másik
362 5, III | fenyeget valami baj?~– Önt és még valaki mást. Jerünk
363 5, III | jutva, megállt a hölgy, és elkezdé:~– Ön tud valamit
364 5, III | császárság alatt mellőzték. Ez és még egy másik eset kényszeríté,
365 5, III | szólt Lajos elbámulva, és elkezdett nevetni.~– Igen,
366 5, III | egymás után kereste.~– No, és ha megtalált volna?~– Akkor
367 5, III | viselni?~– Ami a lovagiasság és bátorság rovatait illeti,
368 5, III | lehetett valamikor jó lövő és vívó; de amióta a Névtelen
369 5, III | gyakorolja magát, játékból és komolyan. Mikor a rangját
370 5, III | gyakorlom magamat a kard- és tőrvívásban.~– Ah, ugyan
371 5, III | társaságát. Ők igen mulatságos és finom vendégek. S ez a helyzet
372 5, III | amelynek a kapujáig ön és még valaki mindennap el
373 5, III | fog önre ott lesni. Maga és több barátja eléje fognak
374 5, III | válaszolni, hogy lovagi és nemesi szavamra mondom önnek:
375 5, III | ellenfél azt mondá: megölöm őt. És mind a kettő bátor volt,
376 5, III | kettő bátor volt, vitéz és gyakorlott: meg is tudta
377 5, III | mögött a halál: megfordul, és előrelép. – Hanem önnek
378 5, III | hátrált tőle, s a fejét rázta, és a kezeivel tiltakozott.~–
379 5, III | megtámadóim négyen vannak, és jól fölfegyverezve. Azt
380 5, III | durva, erőszakoskodó lesz, és szemeivel akar látni, mi
381 5, III | látni, mi történik akkor?~– És ön gondolt-e arra, hogy
382 5, III | irányában csupa etikett és formalitás volt, míg ugyanazalatt
383 5, III | egy súlyos veszélytől önt és még valakit, akiről nem
384 5, III | asszony szabadítson meg. És micsoda áron! A legdrágább
385 5, III | Mire ön a két nehéz lovával és batárjával odaér, nem fog
386 5, III | teszem azt, amit én akarok. – És akkor azután rám nézve annál
387 5, III | maguktól meglassíták a lépést, és aztán megint ügettek sebesebben.
388 5, III | előkandikáló kék harangvirágok és nefelejcsek. Ez is szeretne
389 5, III | barátomat: Kriegeisen kapitányt és Zagodics főhadnagyot a Sándor
390 5, III | Engem a feleségem megcsalt, és megszökött tőlem valakivel,
391 5, III | is muskétással. Harcban és asszonyok dolgában nincsen
392 5, III | önt minden lovagias forma és szabály szerint megkövettem.~
393 5, III | színdarabot játszottak, és puncsot ittak. Barthelmy
394 5, III | önfeledten áldozza fel magát, és annak a pokoli keserűségnek,
395 5, III | szenvedélytől rekedt hangon:~– És én követelem öntől, hogy
396 5, III | kövesse meg ezt a hölgyet! – és kérjen őtőle bocsánatot!~– „
397 5, III | lovagias készséggel megkövetést és bocsánatkérést teljesítettem.
398 5, III | válnak el.~Mikor Katalin és Lajos ismét fenn ültek a
399 5, III | asszony szerethetett. – És amit Vavel tett, kötelessége
400 5, III | kell, míg észre nem veszik. És most arra kérem, ne kísértse
401 5, III | elköltözöm erről a tájról. És még egyet. Ne mondja ön
402 5, III | sokáig ott állt a kapuban, és bámult a semmibe – és még
403 5, III | kapuban, és bámult a semmibe – és még mindig ott látta őt.~
404 5, IV | volna azt titokban tartani?~És aki legjobban tudta azt
405 5, IV | Vavel gróffal kikocsizni, és hazatérni a Névtelen Várba,
406 5, IV | belső szobából kijönni? És meg azután, kinek volt valaha
407 5, IV | Várban tölté. Az odamenés és visszatérés igen könnyen
408 5, IV | csak kirukkoltak vele, és jól elmulattatták – a saját
409 5, V | Azonkívül egész nap tanult és írt.~Ha kiment a kertbe,
410 5, V | kertben sétál, ő a park útjain és pázsitjain gereblyézze össze
411 5, V | földre. Azt a gróf felkapta és a zsebébe dugá, s azzal
412 5, V | dugá, s azzal szótlanul és hevesen elhurcolta magával
413 5, V | Arca sápadt volt a dühtől és ijedtségtől, hogy félelem
414 5, V | nem vagyok rá nézne senki és semmi.~Marie.”~Amint elolvasta,
415 5, V | a két öklével a fejéhez és a szívéhez csapott Lajos,
416 5, V | tekintettel nézett le rá, és nagyot sóhajtott.~– Hogy
417 5, V | sóhajtott.~– Hogy ő nekem senkim és semmim! – fuldoklá a férfi.~–
418 5, V | fuldoklá a férfi.~– Senki és semmi – suttogá utána a
419 5, V | erővel, lélekkel gazdagon; és soha egy mosolyt, soha egy
420 5, V | megölve, megsemmisítve. És aztán tudnom kell, hogy
421 5, V | Őneki kell önt szeretnie. És önnek is kell őt szeretni!
422 5, V | hogyha ő most tettetne és tagadna, a legméltatlanabb
423 5, V | megmondá utolsó gondolatját.~– És ha lehető volna az, hogy
424 5, V | magára váratni?~– Hiszem, – és tudom, – hogy nem sokáig!
425 5, V | Feltámadásunk közelít. Addig tűrjünk és várjunk.~A leány magához
426 5, V | utánasóhajtá:~– Tűrjünk és várjunk. – De most hát adja
427 5, V | bűnös ördögöket.~– Amen. – És aztán adasson ön egy pohár
428 5, VI | abba meghozatta Erfurtból és Harlemből a legdrágább divatvirágokat,
429 5, VI | veszi el az Isten csapása, és mégsem szállnak perbe az
430 5, VI | puhatolni, az egész Fertő tó és Hanság vidékét újból fel
431 5, VI | évvel készített e tórul és környékéről, az már nem
432 5, VI | dolgozóasztalánál, éppolyan atrobilosus és rusticus ember társaságban)
433 5, VI | elkészíté az egész Fertő és Hanság térképét. Valódi
434 6, I | reggelenként, mikor öltözködtem; és ma nem gondoltam rá, nem
435 6, I | az, aki népeket tapos el! És nem siratja meg lábának
436 6, I | fölvette a holt madarat, és megcsókolgatá.~– Jó lesz
437 6, I | azzal ismét helyreállt az úr és szolga közötti viszony.~
438 6, I | feküdt az ágyán, s a szája és a fél szeme erősen félre
439 6, I | vele: amióta önt szolgálom, és még valakit.~– Mi az?~–
440 6, I | fejem fölé szaporodott. És én már tizenhat esztendő
441 6, I | Lehetetlent kérsz!~– Az Istenre és minden szenteire könyörgök
442 6, I | tüzet látom magam előtt és annak vigyorgó ördögeit.
443 6, I | mondtam magamat; hanem ez és ez: én nem vagyok csendes,
444 6, I | egy napon, mikor az uramat és családját elfogták a forradalmiak,
445 6, I | úgy vadásztak a királyokra és az ő ünőikre, s a királyleányból
446 6, I | ismernéd őt kegyelmességének és szeretetének kimondhatatlan
447 6, I | ő, aki forgatja a napok és világok százezreit egymás
448 6, I | embernek a sorsát, aki a napok és férgek között áll: nem rettegnél
449 6, I | a másvilágon emberi szó és emberi gondolat, s ha van
450 6, I | gyertyától, mikor lobog, – és öntől, mikor hallgat…~…
451 6, I | éhséget elverni van kenyér és gyümölcs.~A szakácsnőnek
452 6, I | ami neki jutott.~Marie és Lajos bementek a beteghez.~
453 6, II | jótétemény lehetett, favágás és koldulás helyett jó fizetésből,
454 6, II | jóindulatú, okos fiú volt és nagyon hallgatag.~Vavel
455 6, II | körülhomályló ködből. Csak Fertőszeg és vidéke számára volt ő érthetetlen
456 6, II | egyetlen leányát, királynőjét és védszentjét, őnála ez egyetlen
457 6, II | rögtön megfőzette keményre, és aztán feltörögeté. S az
458 6, II | nevezetes tagokat, tábornokokat és közlegényeket. Tudomása
459 6, II | Várban hallgatott, figyelt, és várt a maga jelszavára.~
460 6, II | elkiáltani: „Itt vagyok!”~És amellett azt is tanulmányoznia
461 6, II | ősapánk is magyar volt, és csupán e nyelven beszélt;
462 6, II | böjti napokon is (szerdán és pénteken), mint eddig, s
463 6, II | század óriását csak hősökkel és hazafiakkal lehet leküzdeni
464 6, II | megmenti a sebesültet. És azok, akik elvérzenek: franciák,
465 6, II | egyedül, perlekedve a sorssal és az istenekkel, akik azt
466 6, II | Legyetek hát emberek, és ne vadállatok!”~S minő sértő
467 6, II | a nemzetet, akit ő imád. És mindezt „egy” ember nagyravágyása
468 6, II | leghatalmasabbikát.~ ~És eközben ama másik foglya
469 7, I | Törvénycikkelye I. §-ának és az azt követő §-oknak személyes
470 7, I | saját becses személyeik és illetőleg lovaik helyett
471 7, I | fatális labodafőzeléket és a békacombokat sem.~Szokás
472 7, I | felkelőknek bármely arany és ezüst ékszert viselni öltönyeiken.
473 7, I | nem szabad arany gombokat és mentekötőt felraknom a dolmányomra
474 7, I | felraknom a dolmányomra és kacagányomra?~– Egyéb okot
475 7, I | lustratióra, mert tréfának és gyermekjátéknak tartom a
476 7, I | minden ember. Törvényhozók és hadvezérek. – A lustratiót,
477 7, I | bemutatni, hogy van kardja és puskája, vagy hogy tud lovon
478 7, I | szó, akkor higgye uram, és tartsa meg adott szavamat,
479 7, I | kvaterkázunk, adomázunk, és fumigáljuk a világot.~–
480 7, I | arra rendeltetett helyen és nem a szokott öltözetemben.~–
481 7, I | iszik, titokban dohányzik, és titokban szerelmeskedik.
482 7, I | Hát még mikor a boraival és a konyhájával megismerkedett
483 7, I | Szó sem volt hüllőkről és nyáladék kagylókról: becsületes,
484 7, I | pátosszal mondá, szemeit és fenyegető ujjait az ég,
485 7, I | különbséget az anglusok és az irlandusok között – idehaza.
486 7, I | csigalevesét, murokfőzelékét, és téjhab tésztáit. S még csak
487 7, II | számított. – Ha golyózáporral és szuronyerdővel ellenálló
488 7, II | mely nem harcol, csak ordít és átkoz? Lesz-e bátorsága
489 7, II | jajgat, sír, Istent hív és poklokat kiált, megfogja
490 7, II | alól, hideg márványarcával, és látja az égő város valamennyi
491 7, II | látta maga előtt mindezt.~És aztán, mint a lesben álló
492 7, II | földhöz, a maga jelszavát.~És aztán hallott ahelyett a
493 7, II | ez adatokból a lélektani és logikai következtetések
494 7, II | megtagadták, melyet szegénnyé és butává akartak tenni; melynek
495 7, II | lószerszámmal, kardokkal és lőfegyverekkel egész a boltívig.~–
496 7, II | áll. Van-e hozzávaló ember és ló?~– Azt felelhetném rá
497 7, II | legitimáljam magamat, kitől kaptam, és mi célra adták. Azt csak
498 7, II | világnak semmi dicsőségét, és nem engedi meg Isten, hogy
499 7, II | mindent, amit nálam látott és hallott. Titkomat küldöm
500 7, II | küldöm neki jegyajándékul. – És akkor kérjen tőle választ
1-500 | 501-989 |