Rész,  Fezejet

 1     1,  I  |         A kis vendégnek csak itt jutott eszébe megijedni.~– De hallják
 2     1,  III|    szeretetreméltó. Ez nekem nem jutott eszembe. Féltem, hogy a
 3     1,  III|         hálálkodásai alatt is az jutott eszébe, hogy mennyi sopánkodás
 4     1,  III|       nesszel, hogy annak eszébe jutott az anyja lakása, s most
 5     2,  II |    tekintetes úrnak pedig eszébe jutott a tekintetes asszony odahaza,
 6     2,  III|          és a tekintetes asszony jutott egyszerre eszébe. A haragra
 7     3,  III|         egyszer aztán megint más jutott eszébe a Fertőnek: újra
 8     3,  IV |          Mondtam ugye, hogy most jutott eszébe valakinek elvitetni
 9     4,  III|   holdbeli emberek?” Lajosnak az jutott eszébe: „egyet itt látsz
10     4,  V  |    örültem a sötétségnek. És nem jutott eszembe, hogy a sötétben
11     5,  I  |      valaha valamit? De csak nem jutott eszébe.~Megnyugodott felőle,
12     5,  II | félbeszakítá a nevetését. Eszébe jutott a távcső! Hátha onnan a
13     5,  III|       fellobbant; Barthelmy Ange jutott az eszembe. – Én tartozom
14     5,  V  |     megállt. E pillanat alatt az jutott eszébe, hogy most őrá senki
15     5,  VI |        pártfogónőhöz, bizony nem jutott eszébe, hogy a sáros csizmáját
16     6,  I  |    végezte el Marie.~Majd eszébe jutott neki, hogy olvasta ő valahol,
17     6,  I  |       gondolkozott; végre eszébe jutott egy, azt lassan dúdolva
18     6,  I  |  tenyerével.~– Hogy ez nekem nem jutott eszembe! – Várj, öreg, rögtön
19     6,  I  |     ahhoz a feladathoz, ami neki jutott.~Marie és Lajos bementek
20     6,  II |     Lajos arra a következtetésre jutott fiatal tudósa levelei nyomán,
21     8,  III|          lesz, mintha véletlenül jutott volna a kezem közé.”~Vavel
22     9,  II |         szent. Jól járt! Az égbe jutott. Ha sírok, nem őtet siratom,
23    10,  II |       sem jött rá válasz.~Eszébe jutott valami.~Ha az egész várlakot
24    10,  V  |          Thémire levelét.~Eszébe jutott, hogy ha őt élve elfogják:
25    10,  VI |   lehetett embernek adni.~Eszébe jutott Katalinnak az a monda, hogy
26    11,  II |   ezerhatszáz ellen. Egy emberre jutott száz. A szoros töltés két
27    11,  III|  Andrássy inszurgens dandárjának jutott a feladat az oldalban támadó
28    11,  IV |  ágyúgolyót.~A zalai lovasságnak jutott a szerencse a legválságosabb
29    11,  IV |        nevezetes, szomorú szerep jutott az inszurekció történetében,
30    11,  IV |         elvágott kézzel fogságba jutott, s maga a hősök hőse, Hunkár
31    12,  I  |          Lajosnak semmi rész nem jutott.~Ő csak Veszprémig jött
32    13,  I  |    közelebb ért a házhoz, eszébe jutott, hogy a paripa-robaj megriaszthatná