Rész, Fezejet
1 1, I | olyan jól, mint ahogy valaha embert eltüntettek a világról.
2 1, IV | ön? – Hát a katona, aki embert öl – a hazája érdekében –
3 2, II | ami nagyon jellemzi az embert. Egyszer egy szerencsétlen
4 2, II | közelről lehet látni az embert, hanem azt is meg lehet
5 2, III| már felolvasztja a hideg embert. Még jobban megfagyasztotta.~–
6 3, III| parancsolat, hogy ha idegen embert be próbálok hozni az „ő
7 3, IV | elereszté kezeiből azt a másik embert, s mint akit egy varázsszó
8 4, IV | szabad őt megbotozni, s ha embert öl, nem akasztják fel, hanem
9 4, IV | s vághat maga körül, míg embert lát; katona szerettem volna
10 4, V | talál fel, amivel ötszáz embert lehet okvetlenül lelőni.
11 4, V | a látogatója?~Elhozta az embert.~Eredeti alak volt. Olyan
12 4, V | ilyen aztán minden lövésre embert talál. Nem addig van! Nekünk
13 4, V | ágyúval, ami egyszerre ötszáz embert seper le a csatatérrül.~–
14 4, V | Mátyás mesterrel. Talált egy embert, aki tökéletesen érti a
15 5, II | ahogy megfogadtam, egész embert idomítottam a fickóból.
16 5, II | odább. Azt hitte, hogy az embert ha megverik, nem illik neki
17 5, III| alkalmon, hogy azt az egyetlen embert, aki miatt az egész világról
18 5, III| megálltam, hogy azt a rejtélyes embert ne kényszerítsem feleletet
19 5, VI | elpusztítani! Ez képes az embert istentagadóvá tenni.~Lajos
20 6, I | ezt a sírboltot.~– Igaz. Embert nem tudok megsiratni, ha
21 6, II | szekéren átszállítani a halott embert annyi volna, mint minden
22 7, III| állítom. Aki megérti ezt az embert, annak azt szeretni kell.
23 9, I | kastélyból azt az egyetlen embert, aki ittlétének titkába
24 10, II | neki: itthon vagyunk! s az embert, ki még ma délután hatalmas,
25 10, II | nem tudott magából szép embert csinálni.~Hanem felmutatta
26 10, II | találni fog egy megholt embert. Az énnekem igen jó barátom
27 10, V | Trentatrante! Harminchárom embert öltem már meg! Jer! Hadd
28 10, VI | különbséget tudott tenni, melyik embert kell meglátni, melyiknek
29 11, IV | még sohasem láttak meglőtt embert, vérző tagokat) meg vannak
30 11, V | az élete kedves.~A futó embert hazuggá teszi a rémület.
31 12, I | galambját, mint ő azt a derék embert. Meg is ölelte, mikor a
32 12, I | hogy ahol szétpukkant, száz embert is megölt, – ha el nem szaladt
|