Rész,  Fezejet

 1     1,  I  |          hívünk?~– Ők mindennap várnak rám, helyüket el nem hagyva.~–
 2     1,  III|           fogja mondani, hogyan talált rám? De azt ne mondja el, hogy
 3     1,  IV |           többek között a pénztárát is rám hagyta. – S rögtön hozzátevé
 4     1,  IV |               De vajon a hitelezőit is rám hagyta-e?~De Fervlans úr
 5     4,  IV |                 amit a testamentumában rám hagyott. Még mikor élt is,
 6     4,  IV |            Akinek a disznaja elvetélt, rám fogta, hogy az én kancsal
 7     4,  IV |               úton; tél volt. A leánya rám maradt. Ketten voltunk.
 8     4,  V  |                 azt hiszem, be akarnak rám törni, rossz emberek, –
 9     5,  III|                szóló legenda.~– Ah! Ez rám nézve nagyon hízelgő. Valószínűleg
10     5,  III|              akarok. – És akkor azután rám nézve annál rosszabb; mert
11     6,  I  |               jel a homlokomra, amiről rám ismerjenek a másvilági őrtállók.
12     7,  I  |   megtizedeltetni?~– Azt csak bízza ön rám – szólt széttekintve, ha
13     7,  II |             szóra.~– Csak bízza ön ezt rám. Én értem a násznagyi hivatalt.
14     7,  IV | obszervatóriumomban voltam, s úgy várt rám itt a dolgozószobámban.~
15     7,  V  |                elveszett napok tárháza rám nézve.~– No hát ha önnek
16     7,  VII|               és nyekereg, és nem győz rám panaszkodni. Magamnak való
17     7,  VII|              akkor alunni akarok; s ha rám jön az éneklés, akkor azt
18     7,  VII|              idő, amikor szüksége volt rám. Akkor bezzeg egy negyedórára
19     9,  I  |              az Amélie-t, amelyiket ön rám bízott, én híven megőriztem,
20     9,  III|               Ha előőrsre akadtam, aki rám kiáltott: „Qui vive?” elkezdtem
21     9,  III|                 Milyen nagyon gondol ő rám!”~Az öszvér csengettyűje
22    10,  II |            acélszekrény elragadását is rám bízta.~– Azt már elvitte
23    10,  II |              megvigasztaljon. Nincs is rám ez úton semmi szükség. Győrig
24    10,  III|           leányát. Ha valami baj érte, rám haragszik meg miatta.~–
25    10,  VI |          szépen Katalin. – Nézzen csak rám, nem ismer meg? Én vagyok
26    10,  VI |           bízva. Hová tette ön? Nézzen rám! Emelje fel a fejét.~A sebesült
27    11,  IV |                együtt. „Ne gondoljatok rám!” – kiálta a dalia. „Előre!
28    12,  I  |                Én itt elválok tőletek. Rám semmi szükség a további
29    12,  III|            tábornoknak aziránt, hogy a rám bízott hölgyeknek egy hajaszála
30    13,  I  |                 Nem Cambray-tól ragadt rám. Meghűtöttem magam, mikor
31    13,  I  |          hajnalcsillag feltűnt, eljött rám a láz. – Ma elmaradt. –