Rész,  Fezejet

 1     1,  I  |    társához fordult, dörmögve: – Mármost mit csináljunk mi ezzel
 2     1,  II |           ahol egy szökőkút áll. Mármost hát nekünk sorba kell járnunk
 3     1,  III|     anyja palotájának a nevét.~– Mármost sietni fogok önnek az öltönyét
 4     1,  III|         azt nem tudom.~– No, hát mármost azt mondom önnek, Cambray
 5     1,  IV |       mégpedig nagyon messziről. Mármost csak egy mód van. A szökevényeket
 6     2,  I  |      kezet szorított vele. – No, mármost hát „te Bernát bácsi”, én
 7     3,  III|   mégiscsak megteszem. Hanem hát mármost, ha csakugyan elszánta magát
 8     4,  I  |     Erről meg vagyok győződve. – Mármost, ami ebből a történetből
 9     4,  III|  senkinek, ahogy én sem fogok. S mármost visszaadom a fegyverét.
10     4,  III|           Igen. A komornyikom.~– Mármost csak arra kérem, ha eltávozik
11     5,  I  |     egészen kétségtelenné tette.~Mármost azután egészen meg lehetett
12     5,  III|       egész világon keresztül.~– Mármost emlékezem rá, hogy olvastam
13     5,  III|          Ilyennek képzeltem önt. Mármost nézzen ide. Olvassa el ezt
14     5,  VI |  tereferére reflektálna. – Tehát mármost annyi praeambulum után »
15     5,  VI | munkálatokra már megvolna. Hanem mármost még egy kitűnő távcsőre
16     7,  II |           az izs csag valami!”~– Mármost én lustrálok. A fegyver
17     7,  V  |     akadályt jó előre elhárítsa. Mármost mégis nagy kedvem volna
18     8,  I  |  kétségbeesett lemondással.~– No mármost nem kívánok többet tudni.
19    10,  II |             No lásd, Cambray, én mármost haragszom rád; ha te engem
20    10,  III|        útban volt a Hanság felé.~Mármost, ha felvesszük, hogy mikor
21    10,  V  |          nevem meg Sátán Laci! S mármost hát „cseréljünk acélt!”~
22    11,  I  |                            I.~És mármost hát egy darab ideig vége
23    11,  III|     akinek kellett. Hol vegyen ő mármost fegyvert? Elment a városházára:
24    11,  IV |      csakugyan feltalálták.~– De mármost itt az ideje, hogy tegyünk
25    11,  V  |        azt kellett megtanulni.~– Mármost legalább tudunk vele beszélni,
26    11,  VII|   franciákkal szemben!~Van tehát mármost puska is; jó francia fegyver!
27    12,  II |        vadkanagyara. Az sem lesz mármost igaz, hogy az úrnőik leányvért
28    12,  II |     csodálkozva rázta a fejét; s mármost nem tudta, hogy ővele tréfál-e
29    13,  I  |   szerezni ez izenet által.~– De mármost még egy dolgot nem értek,
30    13,  I  |        akarnának innen vinni! De mármost nem kell. – Minden jól van. –
31    13,  I  |     kétségbeesés. – Ez elmúlt, s mármost majd a baj is elmúlik. –