Rész, Fezejet
1 1, II | alatt keresztülkötik, az embernek nem kell messze menni, hogy
2 2, I | Lantz-k-nek-htsz-sild! – Ez sok egy embernek.~– Pedig magyar nemes família
3 3, III | őslakói.) Még akkor a magyar embernek kisebb gondja is nagyobb
4 4, II | hát azután?~Az eltemetett embernek nem szabad elhagynia kriptáját.
5 4, IV | felnyithatatlan ajtókat, s minden embernek pokolgépekről és fortificatiókrul
6 4, V | egymással egy olyan okos embernek, mint az ő ura, s egy olyan
7 4, V | ura, s egy olyan bolond embernek, mint a látogatója?~Elhozta
8 5, III | akinek az arcát nem szabad az embernek meglátni.~Lajos nem nevetett
9 5, III | övé e hölgy, mint az élő embernek a saját lelke. S egy óra
10 5, III | lesz az övé, mint a holt embernek az eltűnt lelke. Érzi, hogy
11 5, V | létezésem annak az egyetlen embernek a fején, aki tudja, hogy
12 6, I | utolsó vigasz egy haldokló embernek. – Bűnös voltomat hová tagadnám
13 6, I | ezt szabad neked halandó embernek fülébe megsúgnod?~– Ki kell
14 6, I | feltámadjon, s aki intézi az embernek a sorsát, aki a napok és
15 6, I | a halállal vége van, az embernek pedig azzal kezdődik a megdicsőülése.~–
16 6, II | nem elég a szegény jámbor embernek az, hogy meghal: a nagyobbik
17 7, I | Egészséges idő egészséges embernek.~– A gróf úr az utóbbi időkben
18 7, I | magasztalásokkal, amennyi egy embernek sok is: hát a főbírámat
19 7, I | könnyen megeshetik, hogy az embernek pisztollyal „állnak eléje!”~–
20 7, II | őserénye az istenkézből eredett embernek megtestesülve. Nem ez-e
21 7, V | Hát Lajost ilyen rossz embernek tartották!~(Még Lajos rossz
22 7, VII | burnótot színi, s az más embernek nem kellemetes. Mikor alszom,
23 7, VIII| előtte, mint a bűvészet. Az embernek a tíz ujját ide meg oda
24 8, III | oltárképét odahurcolják annak az embernek a vőlegényi nyoszolyájába,
25 10, III | hívott össze, nem lehetett az embernek egymást megérteni az ugatásuktól.
26 10, IV | kiabálni. A virágzó tóban se embernek, se állatnak nem lehet úszni.~
27 10, IV | nyugtalanította ennek a két embernek az elfutása, de főnöke megnyugtatá:
28 10, VI | Azt enyhítőül nem lehetett embernek adni.~Eszébe jutott Katalinnak
29 11, IV | olyankor bizony jólesik az embernek, ha kedvére kipihenheti
30 13, I | ember kigondol, – s ha „egy” embernek el nem mondhatta, sohase
31 13, I | gondolat volt, amiket, ha „egy” embernek el nem mondhatunk, sohase
|