Rész,  Fezejet

 1     6,  I   |  Lizetté, a szakácsnőé mellett. Lizett csakugyan felesége volt
 2     6,  I   |         konyhában már kinn volt Lizett, s az ebédet készítette.
 3     6,  I   | kérdezett többet, hanem sietett Lizett szobáján keresztül Henryébe.~
 4     6,  I   |         nem volt rábírható a jó Lizett, hogy Henry szobájába menjen.~–
 5     6,  I   |         érzéketlen volt a kövér Lizett s ez jó tulajdonság volt
 6     7,  V   |     semmi háztartáshoz.~– Ki az Lizett?~Marie nem tudta ezt neki
 7     7,  VI  |     cselédemet fogom átküldeni. Lizett pedig megérdemelt nyugdíjba
 8     7,  VII |                    VII.~A kövér Lizett már akkorra minden dolgát
 9     7,  VII |         terhére esett.~– Kedves Lizett – szólt hozzá Katalin nyájasan –
10     7,  VII |         kérem, hogy feleljen.~– Lizett! – könyörge neki Marie.~–
11     7,  VII |   elhagyni.~– Mert már meghalt.~Lizett, anélkül, hogy felállna,
12     7,  VII |    Marie odament, s megcsókolta Lizett kövér arcát mindkét felől,
13     7,  VII |          Katalin arca elsápadt.~Lizett pedig folytatá:~– És ön
14     7,  VIII|        csak a fehér húsát, amit Lizett leszelt a számára.~Teljes
15     9,  I   |      régi jó barátném, a komoly Lizett meg egy kis mogorva gyermek
16     9,  II  |      most csend van és üresség. Lizett ápolni fogja őt. Az ilyen
17     9,  II  |        gondját fogja viselni.~– Lizett! Aki pedig saját férjét
18    10,  II  |       Névtelen Várban: a komoly Lizett és egy mogorva gyermek,
19    10,  II  |         engem, lidérc?~– Kérem, Lizett – szabódott a fiú –, az
20    10,  II  |    éppen becsapta a konyhaajtót Lizett, s csak az ajtó közepén
21    10,  II  |        pedig itt fogok maradni, Lizett. Hol van Cambray?~– Mit
22    10,  II  |        hiába keresi.~– Jól van, Lizett – szólt Marie, s aztán a
23    10,  II  |     Lackó, keressük őt.~Az önző Lizett egy darabig nézett utána,
24    10,  II  |       Marie-nak.~– Köszönöm, jó Lizett – szólt a lány mosolyogva. –
25    10,  II  |         dörmögé magában a kövér Lizett, s aztán, hogy Marie eltűnt
26    10,  II  |     alunni. – Kétségtelen, hogy Lizett ebbe az egyetlen lakályos
27    10,  II  |       mindennap maga húzott fel Lizett. Ez az élő gép számlálta
28    10,  II  |     volt a bátrabb; ő ment elöl Lizett ajtajáig.~Csak egy felriadt
29    10,  II  |         az egész földszinten.~– Lizett! Kedves Lizett! – ébresztgeté
30    10,  II  |   földszinten.~– Lizett! Kedves Lizett! – ébresztgeté őt eleinte