Rész,  Fezejet

 1     1,  II  |     bérkocsisra. Ez igen ügyes fiú. Ugye, Peroquin? Sok éjjeli járást
 2     1,  III |       hallom a nevelőnőt zsémbelni. Ugye ön nem szokott zsémbelni?
 3     1,  III |             szép! Majd meglátja ön. Ugye, eljön velem a mamához?
 4     2,  I   |       uraknak a főszolgabíró. – Hát ugye nem „klepsidra”, Doboka
 5     3,  II  |      átalakítod majd virágoskertté. Ugye jó lesz?~– A jó te vagy,
 6     3,  II  |           ez nekünk itthonunk lesz, ugye? Hogy hívják az itthont?~–
 7     3,  II  | eszményképét. – Minő gondolat ez?~– Ugye? Régóta főzöm ezt magamban.
 8     3,  II  |      kikeresnem a kis öbölben.~– De ugye, ha egyszer jól tudok úszni,
 9     3,  IV  |             nyomatékosan.~– Mondtam ugye, hogy most jutott eszébe
10     3,  IV  |     lassanként eszméletéhez tért.~– Ugye, meg fog ön gyógyulni? –
11     3,  IV  |           vigasztalá meg Marie-t.~– Ugye nem bántotta önt nagyon?~–
12     4,  II  |          hogy engem most idehozott. Ugye Lajos, máskor is feljöhetek
13     4,  II  |            hozzáfogunk az úszáshoz. Ugye, kísérni fogsz a csónakon?~
14     4,  IV  |          elferdíti vele az arcát.~– Ugye? – monda a leány – s aztán
15     4,  V   |    kitaláltad? – suttogá melegen.~– Ugye meg vagy vele elégedve?~–
16     5,  III |          együtt nevetett vele.~– No ugye, hogy minden helyzetnek
17     6,  I   |          leány. – … Még lábra áll!… Ugye, meg fog élni?~A kis énekes
18     6,  I   |              Az jut önnek az eszébe ugye, hogy ez már boldog: elhagyhatja
19     7,  V   |           felelni.~– Én kitaláltam, ugye, – szólt aztán Marie, Lajos
20     7,  VII |     csendben, nyugalomban fog élni. Ugye, eljön velünk?~– Köszönöm,
21     7,  VII |      negyedórára sem hagytam őt el. Ugye kis úrnőm? Emlékezik ön
22     7,  VIII|             eltűröd a dohányfüstöt, ugye?~Katalin biztosítá őt róla,
23     8,  I   |         vette ki a szót, gróf úr.~– Ugye, hogy jobb kezekre nem bízhattam
24     9,  II  |             szeretni, egyedül én. – Ugye ő nem kérdezte, mikor engem
25    10,  II  |           Nem jó a cifra palotában, ugye? Tudtam! A kártya megmondta
26    10,  II  |          kísérte azt. Azon nevetett ugye, hogy milyen ravaszul ki
27    12,  II  |  nyomorultabbakat: az ellenséget.~– Ugye szép tabló, asszonyom? –
28    13,  I   |         suttogá. – Ez csak tréfa. – Ugye ti nagyon fogjátok szeretni
29    13,  I   |     Csendesen suttogott hozzájuk:~– Ugye? El fogjátok felejteni a