Rész,  Fezejet

 1     2,  I  |          hogy bemutathassák, hogy nekik napernyőik is vannak, ami
 2     2,  II |     zsalugáteren keresztül kiadja nekik valaki a rendeletet, kilenc
 3     2,  II |           valaki, s megint kiadja nekik a rendeletet. Ez a két ember
 4     2,  II |     külföldről.~– S mi okuk lehet nekik e rejtélyes bújósdi játszásra?~–
 5     2,  II |         cic!” hanem azt kiáltotta nekik, hogy: „pusz, pusz!”~– Ah! –
 6     3,  I  |       ugatják meg a háziurat, aki nekik cukordarabkákat osztogat.~
 7     3,  II |          vedd át. Melyikből adjak nekik? A kicsinyekből vagy a nagyokból?
 8     3,  II |         nagy pirosakbul válogatsz nekik, hát azt sem bánom.~Tudniillik,
 9     4,  III|           pénzt is odaadtam volna nekik, de az a tiszttartómnál
10     4,  III|           voltam velük, hogy adok nekik utalványt a tiszttartóhoz,
11     4,  IV |         azt hiszik, hogy nem kell nekik mindent megtudni.~Marie
12     4,  IV |         alatt, mindennapra kijárt nekik két kenyér. Egy nap a falu
13     5,  I  |         közöttük, majd megmutatná nekik, milyen az igazi úrlovar!
14     5,  III|           sebesebben. Nem kellett nekik ostor.~A hintó egész odáig
15     8,  I  |      küldött golyó mind jó eszköz nekik. – Most már kezdem érteni
16     8,  II |            még csak azt sem adtak nekik. A franciának megvolt a
17    10,  IV |        volt. Az nem szolgálhatott nekik egyébbel, mint savanyú almaborral,
18    10,  V  |      csapatját, s utasításul adta nekik, hogy ne sokat lövöldözzenek,
19    10,  V  |          Hanem a nádas azt mondta nekik: „piano!”~Egyszerre oly
20    10,  VI |           gondolt, hogy nem fogja nekik prédára ott hagyni a kedvesét.~
21    11,  III|       nemesurak közé?, hanem volt nekik egy Regimentspáterük, a
22    11,  IV |          ült, s annyira kedvezett nekik a szerencse, hogy Nugent
23    11,  IV |           haubic özönlött reájuk. Nekik is volt négy hatfontosuk,
24    11,  IV |           pillanatban azt mondták nekik, hogy amott a síkon villog
25    11,  IV |         egyszer aztán meg kellett nekik állni. Közöttük és a francia
26    11,  V  |          volna otthon? s az húzta nekik keservesen a „Sárga csizmás
27    12,  II |       miféle ravaszságban járnak. Nekik a magyarokat még jobban
28    13,  I  | gyönyörűségtől, hogy maga adhassa nekik hírül, hogy meg vannak szabadítva.
29    13,  I  |           felek között, s odaadni nekik mindenét, amije legdrágább,