1-500 | 501-853
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
1 1, I | medaillons” öt emlékpénzén meg van örökítve. Mikor a szél
2 1, I | elő, aki reszketve húzza meg magát a kapumélyedésben.
3 1, I | mindent elkövet, hogy azt meg ne engedje történni.~Amint
4 1, I | egyéb, mint ez a cotillon, meg ez a csúnya nagykendő.~S
5 1, I | parancsolta, hogy engem meg vigyen el a gyermekbálba
6 1, I | piskóta is el fog kelni, meg egy szeletke pástétom.~A
7 1, I | szoktak. S hogy nem tették meg a kívánságát, elkezdett
8 1, I | rendőrség a világ folyásába, ott meg olyan veszélyeztetett állapotok
9 1, I | jó lesz!~A tervvel nagyon meg voltak elégedve. A térképet
10 1, I | saját vagyonát tartogassa meg nehezebb időkre. Az jó helyre
11 1, I | tovább; de én már nagyon meg vagyok jegyezve. Ön még
12 1, I | fiatalembereknek való. Gondolja meg ön, hogy mi sors vár önre!~–
13 1, I | szabad.~– Megvénülök; de meg nem halok addig.~– Az, hogy
14 1, I | ragaszkodik önhöz: akkor meg fogja önt szeretni; lehetetlen;
15 1, I | azt is óvni akarná, hogy meg ne nyikkanjon.~A két férfi
16 1, I | Minthogy szemei nem győzték meg felőle a félsötétben, a
17 1, I | lélegzetvételével nyugtatá meg afelől, hogy alszik.~Akkor
18 1, I | oly óvakodva, hogy lépése meg ne halljék, hanem a parkett
19 1, I | halk nyikorgással reccsenve meg a ránehezülő lábhegy alatt.~
20 1, I | a befüggönyzött ablakig, meg vissza. Utoljára odalép
21 1, II | kőember háromágú villával, meg egy halfarkú kőkisasszony.
22 1, II | boucanier csizmája van, nekem meg csak facipőm? Olyan polgár
23 1, II | hirtelen bevitték a házba, hogy meg se nyikkant.~A markos hölgy
24 1, II | Vendôme-szoboré) – nem jelent-e meg ott álmában egy halavány
25 1, II | tündérkastélyt felszentelte? Aztán meg a játszó-gyermektársak kacagása? –
26 1, II | sietés végett, nem csendült-e meg érkezésére az a kis lélekharang,
27 1, III | reggel tíz óra felé látogatta meg vendégét. Az ezúttal már
28 1, III | szeretem a hideg puncsot. Meg nem engedem, hogy ön fárassza
29 1, III | olyankor olyan rút. Máskor meg nagyon szép. Óh, igen szép!
30 1, III | milyen makrancos voltam. Meg hogy azt kérdeztem, hogy
31 1, III | Jöjjön ide, hadd csókoljam meg. No, ezt a másik csókot
32 1, III | No, ezt a másik csókot meg vegye át a barátja számára.
33 1, III | számára. Őt nem csókolnám meg, mert nagyon szép ember.
34 1, III | nagyon szép ember. De ön meg olyan jó. Azt szeretném,
35 1, III | van egy.~Az öregurat még meg is nevettette a kis bohó
36 1, III | az öltönyét elhozni.~– Én meg addig elmesélem Philine-nek
37 1, III | nyugtalanító gondolatja meg odaragadta a névtelen grófnőhöz,
38 1, III | akinek már ezóta mégis meg kellett tudni, hogy a leánya
39 1, III | ennél a kapunál álljunk meg – parancsolá a kocsisnak –,
40 1, III | visszatérni.~Cambray úrnak meg kellett engedni, hogy a
41 1, III | gyermeki gyöngédség: nem rémíti meg az anyát szokatlan lármaütéssel;
42 1, III | és azután meglepetve állt meg.~Egy pompás nagy termet
43 1, III | mellől, s bámulva szólítá meg az idegent: – Uram!~E pillanatban
44 1, III | úgy hallgatta. Mindenki meg volt illetődve. Többen sírtak.
45 1, III | amíg élek. Amélie, csókold meg ezt a kezet! Nézd meg jól
46 1, III | csókold meg ezt a kezet! Nézd meg jól ezt az arcot. Szívedbe
47 1, III | legnagyobb veszélytől szabadított meg.~Cambray úr pedig hallgatott
48 1, III | Egyszer aztán az lepte meg, hogy a hintó egy kapubejárat
49 1, III | egy-egy a sziluettjét örökíté meg a falon, többen pedig azoknak
50 1, III | Minden el van árulva. Valljon meg ön mindent őszintén. Ez
51 1, III | Fervlans. – Tehát egyezzünk meg abban, hogy nem vesszük
52 1, III | impertinens ravaszsággal, azután meg brutális erőszakkal nemcsak
53 1, III | mellyel keblének terhe meg akart szabadulni. Nem árulta
54 1, III | nem tudta az anyja nevét, meg a szállását, aki azt állította,
55 1, III | önnek az életét. Ha egyszer meg talál ön betegülni, meglássa,
56 1, III | csak ön által tudhatjuk meg.~– Azt én magam sem tudom.~–
57 1, III | Mellőzött tehetség. Mondja meg ön, mi a nagyravágyása?
58 1, III | És mi módon tudhatnók azt meg öntől?~Az agg férfi kihúzta
59 1, IV | paphosi kert” titkaiba, meg Madame Tallien és Madame
60 1, IV | alak a hálóba! Az aztán meg nem menekül.~Egy ilyen napon
61 1, IV | egy legyező, egy kereplő meg egy teáskanna segélyével
62 1, IV | elhozzák számára azt, ami meg van számára írva a fátumok
63 1, IV | mesterségbe, Madame. Valljuk meg az igazat. Hisz annak nem
64 1, IV | önnek egy eszes kisleányt, meg félmilliónyi adósságot.
65 1, IV | hogy a Sainte Pélagie-t meg nem látogatják: mert az
66 1, IV | Hogy ne szilárdulhasson meg soha a béke és hatalom idebenn?
67 1, IV | emlékszobrot érdemel!~A szép hölgy meg volt vesztegetve már e csábító
68 1, IV | arany hajáért ennyit adna meg a perruquier, ha el akarná
69 1, IV | tyúk főjön a fazekában”: őt meg arról emlegessék meg, hogy
70 1, IV | őt meg arról emlegessék meg, hogy alatta a parasztnak
71 1, IV | gondolta hozzá), engemet bízott meg a háziasszonyi tiszttel. –
72 2, I | pirosra hízott arca sem cáfol meg, s a keményen kifent hatalmas
73 2, I | megfagyott; de úgy szekér még meg nem rázta bennem a lelket,
74 2, I | Százezer schein forintért vette meg a jószágot a baronesse,
75 2, I | statutióra senkit se hívatott meg a szomszédságban lakó földesurak
76 2, I | vármegyét összeinvitálják, itt meg csak magunk vagyunk, akiknek
77 2, I | tiszttartó – a cselédek meg ne hallják.~– Hiszen semmi
78 2, I | felőle; csak azt hallotta meg, hogy lutherana, s minthogy
79 2, I | enyelgett a főbíró. – Magától meg a menyasszonyai szoktak
80 2, I | erdőn keresztül, s nem tette meg a tisztelgők kedvéért, hogy
81 2, I | Legfeljebb a dohányfüstöt engedem meg. Én rászedtem önöket; de
82 2, I | nyomairól, azzal vigasztalta meg, hogy „ah, Euer Majestät
83 2, I | hírét. Kérem, ismertessen meg a többi urakkal.~Az alispán
84 2, I | A tiszttartóját úgyis meg fogja ismerni méltóságod:
85 2, I | hogy ugyan kitől tudhatta meg ezt a baronesse. Csak nem
86 2, II | senkit, csak a gyereket, meg a cigányt. Akivel bizalmasan
87 2, II | tegezik a szülőiket?~– Az meg éppen botrány volna.~– Csodálatos
88 2, II | esztendeig lakik, ne tudják meg a nevét?~– Igen egyszerűen.
89 2, II | Hátha hamispénzverő?~– Az meg a tárnokmesterre tartozik.~–
90 2, II | Arra itt vagyok magam, meg a pandúrjaim, s ha rakoncátlankodnak:
91 2, II | erre tiszttartó úr jobban meg tudna felelni; mert ő folytonosan
92 2, II | látható. A névtelen úr meg a dáma együtt szoktak kocsikázni
93 2, II | hajtja. A cselédektől csak meg lehet tudni, hogy gazdájuk
94 2, II | bejár hozzájuk, a Schmidt meg a Schmidtné. Ezek soha a
95 2, II | katolikus templomba; de meg nem gyónik soha. Nem enged
96 2, II | szívességért, hogy nem látta őt meg. Haute Sauterne-i borok
97 2, II | tanúskodnak. A konyhájukról azt is meg lehet tudni, hogy igaz keresztyének.
98 2, II | minő viseletben jelennek meg, mikor kikocsiznak?~– A
99 2, II | olyan kegyes a bárónő, s meg akarja hallani, én megmondhatom,
100 2, II | maguk alakjában jelennek meg, ugyan ki fog rájuk ismerni
101 2, II | hölgyeim – kezdé – engedjék meg, hogy én szót emeljek e
102 2, II | vonítanak a faluban, majd meg az, hogy a gyermekek kiszedik
103 2, II | fészkekből a madarakat, majd meg az, hogy a bakter nagyon
104 2, II | tette, akit nem nevezett meg, csak azt írta: „félnek
105 2, II | szilajon járja a táncot; meg hogy ezt meg ezt a menyecskét
106 2, II | járja a táncot; meg hogy ezt meg ezt a menyecskét megdorgáljam,
107 2, II | a rektor pedig fenyítse meg a fiúkat, hogy ne bántsák
108 2, II | megnő, a jóltevőjét eszi meg.~– Ah, ah, ne szóljon úgy,
109 2, II | Ugyan, az Isten áldja meg, mondja ki hát! – unszolá
110 2, II | bevétellel foglalkozó száj nyílt meg, hogy ily vakmerő és minden
111 2, II | tarisznyám kiürült, ahhoz meg nem szoktam, hogy mint armer
112 2, II | ki az ablakot, s mutatta meg a szépségeit, amiket addig
113 2, II | magát a székében. – Tanulja meg, hogy fiatalembernek csak
114 2, II | az embert, hanem azt is meg lehet hallani, hogy mit
115 2, III | aktákat őrizte a hajdú. Az meg ahhoz értett.~Tehát Drávaszentkeresztúri
116 2, III | ember látogatóba.~Hanem hát meg kellett benne nyugodni,
117 2, III | pipáim. Aztán forduljon meg a konyhában, s tudja meg,
118 2, III | meg a konyhában, s tudja meg, hogy mit főznek.~A patvarista
119 2, III | posztócipőkben az ember meg se hallja, ha valaki közelít.~
120 2, III | Magyarul? Hogy tanulhatta azt meg nagyságod?~– Grammatikából.~–
121 2, III | Grammatikából.~– Grammatikából! (Ez meg már éppen tengeri csoda
122 2, III | ezt grammatikából tanulják meg, mint a „hic-haec-hoc”-ot,
123 2, III | stratagema: most mindjárt meg kell mondani, hogy micsoda
124 2, III | kérdéssel ő csak nem sérthetett meg senkit. Utoljára is, a gróf
125 2, III | gróf pisztolyait töltögeti. Meg akar lőni valakit. Azt mondja,
126 2, III | Megütheti a ménkű! Még meg akar duellálni. Hát hiszen
127 2, III | Hát hiszen én nem ijedek meg az ő pisztolyától. Nekem
128 2, III | pisztolyától. Nekem is van puskám, meg kardom is. – De ez mégis
129 2, III | De a pisztolyok elől csak meg nem szaladok. – A magyar
130 2, III | aztán lássa, hogyan marad meg benne. Audiát, inhibeálja
131 2, III | Egy esztendei jurátusság; meg egy arany a diplomáért.~–
132 2, III | Magyarországon történhetett meg egy megye főnökével (aki
133 3, I | mopsz, egy magányos veréb; meg egy leány.~A leány, alakjáról
134 3, I | edénykék állnak; azután meg egy kocsiszín egy ruganyos
135 3, I | A kis úrnő nem elégedve meg azzal, hogy védencei saját
136 3, I | morogni mindvalamennyinek meg van tiltva, s az ez ellen
137 3, I | Miért nem? Azt nem mondják meg neki. Talán azért, mert
138 3, I | leányka kezébe; a história meg még korai volna.~A férfi
139 3, I | ételt, s a leányt kínálta meg elébb, azután vett maga.
140 3, I | s a mopszok nem ugatják meg a háziurat, aki nekik cukordarabkákat
141 3, I | leragadtak, amint lefeküdt. Aztán meg azt kísérté meg, hogy jókor
142 3, I | lefeküdt. Aztán meg azt kísérté meg, hogy jókor fölébredjen,
143 3, I | fegyverei.~Ezt onnan tudja meg a leány, hogy a bőrpamlag
144 3, II | megfogni a kis egeret? Nem meg volt magának mondva, hogy
145 3, II | bocsánatot kért Miurától a meg nem érdemlett dorgálásért:
146 3, II | szabad!”~A belépő férfi meg volt lepetve.~– Még nem
147 3, II | Már most szépen köszönts meg. Hadd hallom.~A gróf alig
148 3, II | Azért, hogyha valaki meg találna betegedni a háznál,
149 3, II | betegedni a háznál, azt meg tudjam gyógyítani magam,
150 3, II | tartozik, hol van?~Felelj meg erre!~Lajos gróf talált
151 3, II | kérdé az elbámulva.~– Meg akartam tudni, hogy milyen
152 3, II | a leány. – Mégsem öltél meg. Pedig igen nagyon megharagítottalak.~–
153 3, II | Tavaly még szabad volt, meg azelőtt, meg minden évben.~–
154 3, II | szabad volt, meg azelőtt, meg minden évben.~– Ma már tizenöt
155 3, II | ami szabad volt tavaly, meg azelőtt, meg mindig, az
156 3, II | volt tavaly, meg azelőtt, meg mindig, az idén már nem
157 3, II | ez mindig megtörtént.~– Meg. Pedig a gyermekek tudnak
158 3, II | kérni. Hanem a felnőtteknek meg van annyi eszük, hogy a
159 3, II | kívánságomat. De mindig meg is csaltál mellette. Így
160 3, II | bolonddá nem tehetsz.~– Akkor meg is teszem.~– Kezet rá.~–
161 3, II | nemrég arra kértelek: rendelj meg számomra egy Melusine-köntöst
162 3, II | Melusine-köntöst Párizsból.~– Az meg is érkezett. Magam hoztam
163 3, II | e mai napon, hogy taníts meg engem úszni. A tó itt van
164 3, II | emelte föl kezét.~– Nos? Meg akarsz verni? – szólt a
165 3, II | magamban. S ezt a kívánságomat meg kell tenned. Erre nem mondhatod,
166 3, II | velem senki: ahol nem láthat meg senki, felnézve a ragyogó
167 3, II | boldogság lenne! Nem szerzed-e meg azt nekem?~A gyermek vágya
168 3, II | a Tiberen átúszva menték meg a római leányok erényének
169 3, II | meglesnem?~– Félek, hogy meg fogod szeretni, mert nagyon
170 3, II | Hát akkor miért nem férünk meg mindannyian ugyanegy templomban?~
171 3, II | különbség van arany, ezüst meg réz között?~
172 3, III | vidrával is találkozik, s az meg fogja ijeszteni.~Hanem hát
173 3, III | nem volt Lajosnak a rabja: meg volt neki engedve, hogy
174 3, III | magukat megközelíteni, majd meg emberlárma támad, mintha
175 3, III | is reszketett.~– Igazán meg akarja ön azt az állatot
176 3, III | kérdé rebegve útközben.~– Meg.~– De hátha ember?~– Akkor
177 3, III | De hátha ember?~– Akkor meg éppen meg.~– Én sohase megyek
178 3, III | ember?~– Akkor meg éppen meg.~– Én sohase megyek többet
179 3, III | sötétségen keresztül. Majd meg Lajost látta maga előtt,
180 3, III | elébb porfelleget, aztán meg sűrű esőt hozott magával:
181 3, III | azonban csak félig nyílt meg, s a megszólaló hang nem
182 3, III | Ön azt mondja, hogy talán meg is halhat? Jóságos Isten!
183 3, III | És ha nem teszi, ön öli meg a grófot.~– Az megint igaz.~–
184 3, III | fátyolomat, nem mutatom meg az arcomat senkinek.~– De
185 3, IV | Menjen ki Zsuzsa, mondja meg neki, ha maga a Herkópáter
186 3, IV | kérem, elébb.~Zsuzsa asszony meg volt sértve.~– De ha én
187 3, IV | igazat pedig nem mondhatta meg: hogy a komornyiknak őt
188 3, IV | lámpást tartva; s így indult meg a tásaság: elöl a dupla
189 3, IV | világított. Ekkor aztán jobban meg lehetett a beteg arcát tekinteni.~
190 3, IV | eszméletéhez tért.~– Ugye, meg fog ön gyógyulni? – rebegé
191 3, IV | feküdjék le. Aztán ígérje meg, hogy többet nem tesz ily
192 3, IV | Mindent megteszek, hogy önt meg ne haragítsam.~– Elhagyni
193 3, IV | Csendesen alszik! – vigasztalá meg Marie-t.~– Ugye nem bántotta
194 3, IV | megcsókolá a szép kezet: – Meg vagyok érte jutalmazva.~
195 3, IV | tovamenekült doktor sohase tudott meg semmit.~Ő csak akkor mert
196 3, IV | bárónőnek.~– Hát hisz akkor meg éppen eggyel több oka van
197 3, IV | csak be Georg, és mondja meg a bárónőnek, hogy most jövök
198 3, IV | ma már nem hallgathatja meg az érdekes közlendőket,
199 3, IV | ibolyával, érett szamócával lepi meg gyermekeit.~A tópart hemzsegett
200 3, IV | monda neki –, kísértse meg. Én ott leszek az ön közelében.
201 3, IV | Őrködni fogok, hogy semmi meg ne ijessze. Aztán nem megyünk
202 3, IV | csak nyers halat evett, meg sáshajtást, tukorcát), már
203 3, IV | eredetéhez újra visszavezesse. Meg van tiltva őt ütni-verni.
204 3, IV | vigyorgó fintorgás mozdul meg. Már kezdi elérni a majom
205 4, I | visszautasítással köszönte meg azokat, hogy nem újították
206 4, I | azokat, hogy nem újították meg többet.~Távcsövével sokszor
207 4, I | fát vágni. Az Isten áldja meg, aki ezt tette velem.~A
208 4, I | A hasonlatosságban volt meg az ellentét.~Az is úgy látszik,
209 4, I | világgal, amelyben helyöket meg kell találniok.~Ez pedig
210 4, I | ülve, társalkodónőjével meg egypár szobaleánnyal, amint
211 4, I | és kiraboltat. Én pedig meg vagyok felőle győződve,
212 4, I | fogja viselni magát. Erről meg vagyok győződve. – Mármost,
213 4, I | azt a mendemondát tudta meg, amit már a doktortól hallottunk.
214 4, I | Lehetetlen, hogy téged meg ne szeressen, akihez most
215 4, I | fogom magamat tartani!” Meg is tartotta ígéretét – a
216 4, I | meghívott vendégül jelent meg: az ábrándozás volt otthon.~
217 4, II | tanulmányadatai közül: csak azt tudta meg felőle, amiről távcsöve
218 4, II | jogáról lemond, a másik meg a férfiasság jogait foglalja
219 4, II | karjába. Arca nem mondhatta meg, hogy mire gondol, mert
220 4, II | Itt senki sem látja azt meg. Mindennap egy órára eltávolítom
221 4, II | szivárványnimbusszal dicsőíti meg az arc és alak körvonalait.
222 4, II | szemlélő fülét e szó üti meg: „Kedves Lajos!”~Összerezzen.
223 4, II | mozdulattal, annak a kezét ragadta meg, és megszorítá, hálasóhajra
224 4, III | gróf elkövet, nem teheti-e meg Landsknechtsschild bárónő
225 4, III | aztán megígérte neki, hogy meg fogja szerezni számára azokat
226 4, III | beszélt neki a Mare imbrium, meg az Aristarchus hegy csodadolgairól;
227 4, III | álmodik.~– Én nem várom meg a holdfogyatkozás végét –
228 4, III | valamikor, ez alkalommal meg lehet tudni, hogy van-e
229 4, III | tehát Lajos tökéletesen meg lehetett nyugodva. – Hanem
230 4, III | Hanem azért, hogy olyan jól meg volt is nyugtatva, csak
231 4, III | Ő nézte a holdat, a gróf meg őtet.~A bárónő, úgy látszott,
232 4, III | egészen más valami jelent meg.~A kastély háta mögött elterülő
233 4, III | elő, majd egy harmadik, meg egy negyedik.~A homályban
234 4, III | súlyos vasszorító volt; meg a felöltönyét az urának;
235 4, III | úrnő hálószobáját világítá meg, melynek asztala tele volt
236 4, III | valószínűleg akkor lepték meg, mikor lefekvéshez készült
237 4, III | a száját, szabadítsa azt meg.~Vavel átment a hálószobából
238 4, III | hanem azért a nő nem mozdult meg. Úgy tetszett, hogy el van
239 4, III | szemekkel tekintve Lajosra.~– Meg nem halt… – szólt Vavel
240 4, III | valakit. Nem tehetem-e én meg?~– Ah! Ön akarna segédkezni?
241 4, III | órában.~– De hisz ez is meg fog látni, ha felocsúdik.~–
242 4, III | felocsúdott, hanem akkor meg a segédkező úrhölgy arca
243 4, III | térdeiről.~Azt a cselédet meg az életretérés után úgy
244 4, III | nem lopják el. Úgyhogy én meg nem foghatom, honnan kerültek
245 4, III | ön ezt távcsővel látta meg? – Jövőre jobban fogok vigyázni
246 4, III | éji őrt állít fel; aztán meg a cselédjeit felfegyverzi,
247 4, III | az éjjel rablók támadtak meg, minden ember azt mondaná
248 4, IV | lények közé disputálja.~Azt meg tudta tenni, hogy őt ne
249 4, IV | önnek, Lajos? – szólítá meg egy délben, hallgatag együttülés
250 4, IV | aztán a leány maga felelt meg a kérdésre.~– Most bizonyosan
251 4, IV | szemem közé nézne. Most meg összekulcsolja a kezeit,
252 4, IV | anélkül, hogy azt Marie meg ne tudta volna. Annyit mégis
253 4, IV | kastélyból. A bárónő nagyon meg volt miatta illetődve; de
254 4, IV | Rendesen szövétnek nélkül járta meg ezt az utat: a lámpavilág
255 4, IV | világítótornyot látta volna meg mindenki nagy messzeségre.
256 4, IV | ilyen remeket. Hanem ezúttal meg sem mozdítá a karjait az
257 4, IV | én adósságom, s ezért én meg akarok fizetni. – Hát ugyan
258 4, IV | Zsiványtudománnyal. – Meg akartam a gróf úrnak mutatni,
259 4, IV | mások, akik azt mindenáron meg akarják kapni. S lássa a
260 4, IV | Hogy a rabló magyarázza meg a lakatosnak: milyen legyen
261 4, IV | megnyerni. Ebbe bolondult meg. – Ezt akár leitatják, akár
262 4, IV | vallatják, egyebet nem tudnak meg tőle, mint Napóleon elpusztítására
263 4, IV | egyesegyedül az védelmezi azt meg igazán és bizonyosan, ha
264 4, IV | hát senki sem szenvedett meg ezzel a csúf pofámmal maga
265 4, IV | kancsal szemem rontotta meg az emséjét. Onnan is elkergettek.
266 4, IV | hátulsó lábukon járni, én meg velük karonfogva a középen,
267 4, IV | hivatalomból, a zselléreket meg a putriból. Az öregasszony
268 4, IV | volt helyben maradása, s meg csak utánam jött az erdőre
269 4, IV | gróf addig nem nyugodott meg, amíg ki nem nyomozta annak
270 4, IV | ráemlékezett, hogy jelent meg egypár év előtt (1804-ben)
271 4, V | találmány, ahogy azt a csizmadia meg nem tudná önteni. Szakálla
272 4, V | elveszett – nyugtatá őt meg a gróf –, hanem nálam volna
273 4, V | töltötte volna a puskát, egy meg lőtt volna folyvást. A svalizsér
274 4, V | volt szomorú.~– Hát ha azt meg tudom csinálni, hogy mikor
275 4, V | semmi golyóbis nem árthat, ő meg mind lepuskázhatja az ellenséget.
276 4, V | mérgesen nézegetett rá.~– Meg vagyok felőle győződve,
277 4, V | Akkor aztán éjszaka támadjuk meg a… franciát, hogy mire Napóleon
278 4, V | monda a gróf –, de jól értse meg: ennek az én fortélyos művemnek
279 4, V | fenekére, a gumilásztikum meg az árokból éppen olyan magasra
280 4, V | papirosra került a dolog) meg kellett ismerkednie a grófnak
281 4, V | volt.~Lajos pedig egészen meg volt elégedve Mátyás mesterrel.
282 4, V | Névtelen Várban, az nem történt meg. Az ő társaságában csak
283 4, V | grófnak csak akkor mutatta azt meg, mikor már készen volt.
284 4, V | mikor már készen volt. Vavel meg volt vele elégedve.~Hanem
285 4, V | kiváltsága van a tegezésre, meg a gyermekóhajtások teljesítésére.
286 4, V | teljesítésére. Csak a tegezés maradt meg.~Ebédnél és ebéd után hosszabb
287 4, V | felgördült.~Csakhogy ez meg fogja majd rémíteni a leányt.
288 4, V | ajtónál háltam. – Amióta meg zárt ajtónál alszom, néha
289 4, V | Jöjj át szobádba, és lásd meg.~A leány odatette kis porcelánkezét
290 4, V | maga kívül maradt.~– Húzd meg azt a zsinórt ágyad fölött.~
291 4, V | álmodat.~Most már nem csókolta meg a leány ez ünnepi ajándékért.
292 4, V | suttogá melegen.~– Ugye meg vagy vele elégedve?~– Nagyon!
293 4, V | másikban a pisztolyokat meg a kalamárist, a hóna alatt
294 4, V | fölé hajol, s egy vonás meg nem mozdul rajta. Mintha
295 5, I | I.~Marie tehát jól meg volt védve minden regényes
296 5, I | ellen. Őfelőle teljesen meg lehetett nyugtatva Vavel
297 5, I | Mármost azután egészen meg lehetett nyugodva Vavel
298 5, I | akarta megérteni az ezredes. Meg akarta mutatni, hogy ő milyen
299 5, I | közeledő jó barát, nem gátolta meg abban, hogy a kapust felzavarja.
300 5, I | Azt még az ellenségnek is meg kellett engednie, hogy ellenállhatlan
301 5, I | vitatta. Nem a bárónőt csalták meg, hanem ő csalja a világot;
302 5, I | quiproquo adja elő magát, máskor meg Kotzebue-féle darabokat
303 5, I | kompromittálják.~Máskor meg a bárónő rendezett birtokain
304 5, I | puskával a kezében.~Aztán meg a tiszt urak rögtönöztek
305 5, I | Ha ezek az úrnővel, azok meg a parasztmenyecskékkel.
306 5, I | dragonyosok és parasztlegények, meg a leányok. Eleinte kedélyesen
307 5, I | az őrjárat, a pandúrok, meg a kisbírák meg nem jelennek
308 5, I | pandúrok, meg a kisbírák meg nem jelennek a hadjárat
309 5, I | előre, hogy ha a katona veri meg őtet, akkor ma van megverve,
310 5, I | megverve, ha pedig ő veri meg a katonát, akkor holnap
311 5, I | volt is, de nem találta meg rajta többé azt az elmélázást, –
312 5, II | az arcát a legyezőjével; meg ne lássa valaki az ablakon
313 5, II | szörnyetegre:~– No most mutasd meg, hogy mit csinál az inszurgens,
314 5, II | elhúzódott a két füléig, azok meg felszaladtak még magasabbra;
315 5, II | öltögette utána, mintha meg akarná kóstolni.~Utoljára
316 5, II | megrakta a hátát. Ezt is meg kell tenni az idomárnak.
317 5, III | hüvelyéből, mikor megfenik, hogy meg ne lepje a rozsda.~Egy tehertől
318 5, III | kívánná, hogy látogassa őt meg a kastélyában a gróf, ez
319 5, III | órakor, eljön; ha nem érti meg, otthon marad.~Amíg az időpont
320 5, III | kapun csöngetnek, ne hallja meg; majd kinyitja azt ő maga.~
321 5, III | idejöttömrül tudni. – Nem lát meg bennünket valaki?~– Senki
322 5, III | mélyebben a parkba valaki meg ne hallja, amit beszélek.~
323 5, III | hát az nem történhetett-e meg, hogy egy hangnemadó fegyverrel,
324 5, III | bérletszerződését velem meg nem újította, – annálfogva –
325 5, III | alatt többé nem kísérté meg önnel találkozni.~– Amiért
326 5, III | magam kedvéért akadályoztam meg minden összeütközést önök
327 5, III | köt le semmi tekintet. Én meg fogom tudni, hogy az én
328 5, III | még a bokrok se hallják meg, amit mondok.~S avégett,
329 5, III | még a bokrok se hallják meg, amit mondani fog, oly közel
330 5, III | keresztvillámlással.~– Hallgassa meg ön az ádáz tervet, amit
331 5, III | hogy ő Barthelmy Léon, s meg akarja tudni, hogy az a
332 5, III | lovagok az adott becsületszót meg szokták egymás között tisztelni.~–
333 5, III | nem lesz megelégedve, s meg akar győződni?~– Micsoda?~–
334 5, III | volt, vitéz és gyakorlott: meg is tudta tenni azt, amit
335 5, III | városban tanyáz? Valljam meg magamnak is, másnak is,
336 5, III | kikocsizni? Nem gondolta-e ön meg, hogy mi veszélybe kerülhet
337 5, III | eshetett volna, hogy nem teszik meg. Én is azt mondom. Nem tétovázok
338 5, III | közé ütöttem volna.~– Én meg a szeme közé fogok nevetni.~–
339 5, III | Adjon rá kezet. Csináljuk meg együtt ezt a „jux”-ot. Ha
340 5, III | Nevezzük nagy áldozatnak. Én meg akarom azt tenni. Én önnek
341 5, III | le akarom azt fizetni. Én meg akarom szabadítani egy súlyos
342 5, III | egy asszony szabadítson meg. És micsoda áron! A legdrágább
343 5, III | kifejezésével arcán ragadá meg Lajos kezét.~– Nem! Azt
344 5, III | ön egy pillanatig. Tudja meg hát az utolsó gondolatomat
345 5, III | már az utat, ahol rendesen meg szokott fordulni a szomszéd
346 5, III | Ez azonban nem történt meg akadály nélkül.~Amint visszafordultak,
347 5, III | voltam odahaza, egyszer meg még nem keltem föl, mikor
348 5, III | lefátyolozott arccal jelenik meg a világ előtt, nem Barthelmy
349 5, III | asszonyt vagy férjet csalnak meg, ott a becsület minden szabályai
350 5, III | Itt van, uram: lássa meg hát, ki vagyok?~Barthelmy
351 5, III | kicirkalmazott bókkal hajtva meg magát a gróf előtt, mondá:~–
352 5, III | követelem öntől, hogy kövesse meg ezt a hölgyet! – és kérjen
353 5, III | tiszteletemet, s ne tagadja meg bocsánatát azon sértésért,
354 5, III | bocsánatkérést teljesítettem. Meg van ön ezzel elégedve, Vavel
355 5, III | aztán sisakját feltéve.~– Meg.~– Akkor nyújtsunk egymásnak
356 5, III | indulásra. Nők nem bocsátanak meg oly könnyen.~Ők elöl mentek
357 5, III | hátulsó kapujánál állítá meg a fogatát, s ott leemelve
358 5, III | arra kérem, ne kísértse meg hozzám közelíteni; mert
359 5, III | közelíteni; mert amint ön meg akar látogatni, én rögtön
360 5, IV | régen ott rejtőzött. Az meg éppen erős felmentő körülmény,
361 5, IV | akkor Barthelmy ezredesnek meg kell tudnia, hogy ő valami
362 5, IV | belső szobából kijönni? És meg azután, kinek volt valaha
363 5, IV | tiszteletes Mercatoris uram maradt meg védelmezőjéül a nagy úri
364 5, IV | a doktort, az inzsellért meg a papot meghívta magához
365 5, V | volt.~Sejtene tán valamit?~Meg van-e adva az az erő a magába
366 5, V | valamit?~Nem történhetett-e az meg, hogy a leány, attól a vágytól
367 5, V | volt, nem járt kocsmába.~Meg volt neki parancsolva, hogy
368 5, V | amit az nem szegett volna meg egy világért.~Marie, amint
369 5, V | szót váltania szigorúan meg volt tiltva.~Marie tikkadt
370 5, V | kertészlegény karját ragadta meg, s olyat penderített rajta,
371 5, V | kezével a leány kezét fogta meg. A levél mind a kettőjök
372 5, V | fordítá a levelet Vavel, ott meg a pecséten a leány címerét
373 5, V | szófogadó leánya leszek: soha meg nem szomorítom, ellene nem
374 5, V | helyettem, nyugasztalja meg Isten; s ha élve maradt,
375 5, V | cseréljünk igazán! Tudjam meg, hogy milyen az élet, vagy
376 5, V | milyen az élet, vagy tudjam meg, hogy milyen a halál!~Vavel
377 5, V | aminek az ajtaja nem nyílik meg elébb, mint a szabadító
378 5, VI | chrysanthemumok maradtak meg a virágjaikban.~Hogy valami
379 5, VI | Némely híres nevet nem tűrt meg a virágházában. Annak a
380 5, VI | bimbó ma reggelre nyílt ki.~Meg is lepte, Vavel Lajos kilökte
381 5, VI | távolságokat, amik lánccal meg nem mérhetők, kivehesse.
382 5, VI | hogy a sáros csizmáját meg kellene előbb törülni a
383 5, VI | brilliántos melltűvel ajándékozta meg e tökéletes munkájáért. –
384 6, I | más, csak harisnya; a haja meg szétbomolva hullott a vállára,
385 6, I | tapostam rá. Én magam öltem őt meg. Szegény kedves kis Dávidomat.~
386 6, I | tapos el! És nem siratja meg lábának nyomait, amik után
387 6, I | Még lábra áll!… Ugye, meg fog élni?~A kis énekes még
388 6, I | odamenekültre.~A kis énekes meg volt halva.~Most már nem
389 6, I | fényes ruhás hölgy jelent meg előttem, s az azt kérdezte
390 6, I | hogy mi ért. Guta ütött meg. Nem hiszek semmi orvosban.
391 6, I | semmi orvosban. Tudom, hogy meg kell halnom.~Vavel Lajos
392 6, I | segítség. Hogy alázná ön meg így magát! – Nekem nem kell
393 6, I | van, Henry?~– Tudom, hogy meg fog ön érte haragudni, de
394 6, I | esztendő óta nem gyóntam meg. Most a végső számadásnál
395 6, I | csatában elesik, ki gyóntatja meg, ki oldja fel bűnei alól?
396 6, I | arcnak szemközt néz; felelj meg neki biztos hittel: „igaz:
397 6, I | haldoklót mind nem nyugtatá ez meg. Arcát a pokol félelmei
398 6, I | De hát minek tanulta azt meg?~– Hát az ember nem tudhatja,
399 6, I | Vavel Lajos sem tagadhatta meg magától, hogy egyik térdét
400 6, I | magától, hogy egyik térdét meg ne hajtsa arra a székre,
401 6, I | büszke szkeptikus homlokát meg ne alázza, amíg imádkoznak.~„
402 6, II | keresztül (annak nem árt meg a jégverés) szállíttatta
403 6, II | valaki abban a kastélyban. Meg kell neki ott gárgyulni.
404 6, II | kérte fel, hogy köszönje meg nevében a bárónőnek ezt
405 6, II | temetőkertekkel jelölve meg minden lépte nyomát, a titánalak,
406 6, II | értesülést azokról, amiket meg kellett tudnia. E levelezés
407 6, II | levelezőjének az irataiból ismerte meg. (Ha nem akarjuk az ismeretség
408 6, II | nemzeti öntudat alkotott meg; melyben egy lánglelkű nép
409 6, II | leküzdeni zsoldos had azzal meg nem mérkőzhetik.~Megmutatja
410 7, I | a „birsagium”-ot küldték meg: az ötven nehéz márkát.~
411 7, I | másodikra, maga szólítá meg a házigazdát: „Mit tetszett
412 7, I | tekintetes úrnak. Sokan jelentek meg azon a lustratión?~– Az
413 7, I | akkor higgye uram, és tartsa meg adott szavamat, hogy az
414 7, I | Ahán! Hogy azt más valaki meg ne érezze.~– Természetesen.~–
415 7, I | úrhölgyet ismerem, az ugyan meg nem ijed a dohányfüsttől:
416 7, I | ahol az ember nem ismerte meg, hogy ki ül átellenében,
417 7, I | intézni, amióta a gróf úr meg akart duellálni az első
418 7, I | Vavel Lajos nem haragudott meg; nevetett.~– Spectabilis
419 7, I | Én magam!”~Bernát úr meg volt hódítva. Ez a gróf
420 7, I | derék ember. Ezzel régen meg kellett volna már ismerkedni.
421 7, I | ha megtizedeltetik is, meg ne haljon. Nem ismeri ön
422 7, I | egyszer a hajóslegényeit meg kellett tizedeltetni, mert
423 7, I | Harminc matróz közül tizenötöt meg kellett neki lövetni; aztán
424 7, I | regina tenebat”. Hadd mutatom meg ezt sorba rakott palackokkal.
425 7, I | másnemű érzések között válva meg a Névtelen Vártul ezúttal,
426 7, I | téjhab tésztáit. S még csak meg sem látszott rajta, hogy
427 7, I | sorba járván a refractarius meg nem jelenőket, s mindenütt
428 7, II | keresztülgázolt volna; – de íme ezerei meg ezerei a saját jó vitézeinek
429 7, II | Lajos egész frissiben kapta meg a proklamációt. Most azután
430 7, II | még csak azt sem engedték meg, hogy saját fővárosában
431 7, II | arculatán, minden tagja meg akarta előzni a másikat
432 7, II | várta.~– Itt van ő! Lássa meg. – Most már megláthatja
433 7, II | amilyen nagy volt, úgy meg volt töltve nyereggel, lószerszámmal,
434 7, II | neki szörnyű kincseit.~– Meg van ön elégedve a lustratióval?~–
435 7, II | törődöm én az aerariummal, meg az ő pénzével? Itt tenni
436 7, II | kérem, legalább számláljuk meg, hogy mennyi!~– Majd otthon
437 7, II | másik még a nevét sem mondta meg. A harc alatt az erények
438 7, II | tekintettel; – s nem engedi meg, hogy legyen egy francia
439 7, II | dicsőségét, és nem engedi meg Isten, hogy belekóstoljak
440 7, II | valaha. Óh, azt nem engedi meg Isten!~Vavel Lajos elbámult
441 7, II | akarja.~– Óh, hiszen érts meg engem – szólt Marie lágy,
442 7, II | akik maguk koszorúzták meg csatába induló lovagjaikat.
443 7, II | gondolkozol, akkor felejtkezel meg rólam legjobban. Ha te a
444 7, II | Vavel mosolyogva nyugtatá meg:~– Ne féljen ön! – S aztán
445 7, II | látnám, hogyan ölelitek meg egymást? Hogy lesztek boldogok?
446 7, II | hogy melyikkel tisztelje meg, mely ünnepélyes szándékát
447 7, III | jöhet, hogy három hét múlva meg indulni kell neki a csatába,
448 7, III | nem csörren. A grófnak meg tele van ilyennel a vasládája.
449 7, III | nyújtá Bernát úrnak, amit az meg is ragadott emberül.~– Tehát
450 7, IV | egyszer megteendő ugyan, de meg kell választani rá az áldás
451 7, IV | magát a háború megizenésére meg a szerelme kivallására;
452 7, IV | oda az ablakhoz, és nézd meg magad.~S azzal felköltötte
453 7, IV | saját szemeivel győződött meg róla, hogy amit Marie mond,
454 7, IV | hogy féltett kincse jól meg lesz nálam őrizve. Kastélyom
455 7, IV | fölfegyverezve; most nem történhetnék meg rajtunk olyan meglepetés,
456 7, IV | a rablóktól szabadított meg? – kérdé Marie elbámulva. –
457 7, IV | Hiszen a bárónő maga tiltotta meg, hogy beszéljek róla.~–
458 7, IV | előtt is elhallgassa.~Most meg Marie neheztelt meg mind
459 7, IV | Most meg Marie neheztelt meg mind a kettőre.~– Micsoda?
460 7, IV | abban a kalandban, engedje meg, hogy a javára szót emeljek.
461 7, IV | nélkül sohasem ismertem volna meg – az én Lajosomat.~– Így
462 7, IV | lettek az ajkai, a szemei meg olyan nagyok, ahogy gyermekeknél
463 7, IV | bottal a kezében, hogy jelent meg Katalin előtt, mint szabadító:
464 7, IV | titokban?~Ennek a történetét meg aztán Lajos tudta elmondani.~–
465 7, IV | üldözés legyen belőle!~– Én meg ellenkezőleg az alispánt
466 7, IV | a dolgozószobámban.~Most meg már a két hölgy fogta körül
467 7, IV | rosszaság! Szépen csókoljátok meg egymást, s aztán szóljatok
468 7, IV | szívében. – Kéretlenül, de meg nem tagadva, elrablá – e
469 7, V | inas, a Sánta Laci zavarta meg a jelenetet. Jött tudtul
470 7, V | szólt szemlesütve Katalin – meg lehet azt rövidíttetni –
471 7, V | eltakarta.~Most Marie ragadta meg a legombolyodó eszme fonalát:~–
472 7, V | S Lajos nem mondhatta meg neki, hogy ki vagyok?~–
473 7, V | levél fölé, mintha újra meg újra el akarná azt olvasni.~–
474 7, V | megijesztetted őt!~– Ne rettenj meg – szólt Lajos –, futó baj
475 7, VI | kis változás nem zavarta meg a családi ünnepet. Katalin
476 7, VI | bandériális vendégekkel töltsék meg a Névtelen Várat, s bajlódjanak
477 7, VI | azt hogy tagadhatta volna meg tőle Lajos?~– A másik feladatunk
478 7, VI | gondolattal? – Hát értsen meg ön: a katolikus részről
479 7, VI | püspök, a protestáns részről meg a mi barátunk, az alispán.
480 7, VI | házamnál. Talán nem ver meg bennünket az Isten azért,
481 7, VI | maga is csak most tudta meg.~Mikor odavezette Katalint
482 7, VI | tennem, mint nem mondanom meg, hogy mi módon lehet e függönyt
483 7, VI | felgördíteni, s te itt halnál meg velem együtt.~– Istenem!
484 7, VI | együtt.~– Istenem! Ne ijessz meg!~– Haha! Te bohó! Hát még
485 7, VI | Te bohó! Hát még tőlem is meg tudsz ijedni? Ne félj. Most
486 7, VI | óhajtasz?~– Amit mindennap meg szoktál adni. Egy jóéjszakakívánást
487 7, VI | angyalok… Imáid előtt nyíljon meg az ég… Légy álmaidban boldog
488 7, VII | számára készült, más szék meg nem bírta volna. Igen vastag
489 7, VII | természetes. Egy derék ifjú férfi meg egy szép fiatal hölgy, egymás
490 7, VII | fehércselédnépet. A düh lep meg, ha egyet meglátok közülök;
491 7, VII | mindennap elhozza a húst meg a zöldséget, s beadja az
492 7, VII | nem rabolhatnak; magamat meg el nem lop senki. Nagyon
493 7, VII | a kártyát. Ez mindig más meg más. Kétszer egyformán még
494 7, VII | sohase jött ki. Ezt én soha meg nem unom. Néha megharagszom
495 7, VII | szívem? Az a szép! Kérdezze meg csak ettől az oltári szépségtől,
496 7, VII | igazat mondani; feleljen meg rá: nem én vagyok-e az a
497 7, VII | betűkkel virágos hímzet között, meg egy felöltő rózsaszín szoknyácska
498 7, VII | petit garçonomat. Úgy áldja meg az Isten, ahogy jól fog
499 7, VIII | szüksége a csónakra: aztán meg vissza is lehet azt neki
500 7, VIII | leányt, és vitte magával. Az meg hagyta magát.~A könnyelmű!
1-500 | 501-853 |