Rész,  Fezejet

 1     1,  III|    megérdemelném ám; nagyon rossz voltam az este. Nem akartam elaludni.
 2     1,  III|         el, hogy milyen makrancos voltam. Meg hogy azt kérdeztem,
 3     3,  IV |          megneheztelve. – Én híva voltam. E borzasztó időben! Azt
 4     4,  III|           áll. Éppen alkudozásban voltam velük, hogy adok nekik utalványt
 5     4,  IV |           gróf úrnak, hogy nem én voltam az, aki a bárónő kastélyára
 6     4,  IV |          hát gróf úr, hogy nem én voltam és nem az én cimboráim,
 7     4,  IV |       Igaz a. Ámbár furcsa vendég voltam. Kocogtatás nélkül jöttem
 8     4,  IV |       fogva mindig csúfság tárgya voltam. Az apám nemesember volt.
 9     4,  IV |            Még mikor élt is, árva voltam. Disznópásztornál egyéb
10     4,  IV |  ábrázattal. De még arra is rossz voltam. Akinek a disznaja elvetélt,
11     4,  V  |    Párizsból. Azelőtt oly jó alvó voltam, hogy alig mondhattam végig
12     5,  III| leghiúbbak.~– Ki tudja, hátha nem voltam mindig ilyen kontemplatív
13     5,  III|           feleletet adni. Vendége voltam önnek, s ön parancsolt velem.
14     5,  III|       fogja nekem felelni. Készen voltam rá. Ilyennek képzeltem önt.
15     5,  III|            de olyan szerencsétlen voltam, hogy kétszer nem találtam
16     5,  III|           ismét oly szerencsétlen voltam, hogy két ízben nem voltam
17     5,  III|        voltam, hogy két ízben nem voltam odahaza, egyszer meg még
18     5,  V  |       megijesztett. Pedig csak én voltam a hibás.~– Ave Maria!~Hanem
19     6,  I  |    nyomják? Elmondanád: „én csaló voltam; egy napon, mikor az uramat
20     6,  I  |  ellenségei kezéből. Rablógyilkos voltam. Mikor az uram kincseit
21     7,  IV |       amíg én obszervatóriumomban voltam, s úgy várt rám itt a dolgozószobámban.~
22     8,  I  |       rabló apa volt, s fiának én voltam az ápolója. A felnyitott
23     8,  III|          vállalkozni.”~„Kénytelen voltam Thémire finomabb, de hosszadalmasabb
24     8,  III|       belészeretett; hanem én nem voltam egészen bizonyos afelől,
25     9,  I  |       abból élni! Amíg kisgyermek voltam, örültem rajta, hogy megdicsértek
26     9,  III|          magamra, hogy egészen el voltam takarva. Hogy meg ne fulladjak,
27     9,  III|           én az vagyok önnek, aki voltam: akkor a fizetés az én dolgom.
28    10,  III|         egész Hanságot, mikor itt voltam garnizonban, vadkanra meg