Rész,  Fezejet

 1     1,  I   |             Mondok önnek valamit. Én tudok egy országot Európában,
 2     1,  III |              alfabetet, s sehogy sem tudok kibékülni azzal a gondolattal,
 3     1,  III |     helyettem elkölteni. De amit nem tudok, azt nem tudom.~– No, hát
 4     2,  II  |              Én háromféle verziót is tudok. Szabad belőle válogatni.
 5     3,  II  |              De ugye, ha egyszer jól tudok úszni, akkor szabad lesz
 6     3,  IV  |              Lajos! Emelj ki! Én nem tudok úszni többé. – Félek.~És
 7     4,  I   |      alamizsnát.~– Nem koldulok már, tudok fát vágni. Az Isten áldja
 8     4,  IV  |           gróf úr a kincsére! Többet tudok, mint amennyit beszélek.
 9     5,  III |       Elhiszem. De én már sok esetet tudok, ahol mind a két ellenfél
10     5,  III |              az ő egész világát. Nem tudok hazudni. Nem tudom a tettetést.
11     6,  I   |    eltemetjük őt a virágoskertemben. Tudok egy jó kis magányos zugot
12     6,  I   |              jer ide, segíts; én nem tudok semmit, te tudsz mindent;
13     6,  I   |              követtem el azt!”~– Nem tudok én ily fennyen beszélni,
14     6,  I   |        sírboltot.~– Igaz. Embert nem tudok megsiratni, ha meghal: csupán
15     6,  I   |               Irtózom tőle. S úgysem tudok rajta segíteni.~Nagyon érzéketlen
16     7,  I   |       kacagányomra?~– Egyéb okot nem tudok találni.~Vavel gróf kezdte
17     7,  IV  |        Micsoda? Rablók? Erről én sem tudok semmit.~Lajos mentegette
18     7,  VII |               Azt letorkolom. Én nem tudok kijönni senkivel. Nekem
19     7,  VII |          olvasni, hála Istennek, nem tudok; ez nem bánt. Kötni nem
20     7,  VII |             hagytam legutoljára. Nem tudok megválni attól a helytől,
21     7,  VIII|       szólunk erről semmit, amíg nem tudok valamit. – Csak akkor, ha
22     7,  VIII|      magamtul; meg ha valami dalt el tudok verni, akkor lepjük meg
23     7,  IX  |          vagyok itt, kis mama; – nem tudok odabenn elaludni; engedd
24     8,  III | fellegtorlatban, mely elkábítá.~„Nem tudok többé tökéletesen bízni
25     9,  III |           kimásztam a sáncból; aztán tudok én négykézláb is szaladni.
26     9,  III |                elkezdtem ugatni, úgy tudok én ahhoz, mint egy igazi
27    10,  II  |             ott megmutatom, hogy mit tudok!~– Hát én nem őhozzá megyek?~–
28    12,  I   |              remeklés!~– Márpedig én tudok olyan mesterséget.~– Tud?~–