Rész, Fezejet
1 1, I | megijedni.~– De hallják önök, nem fognak önök engemet
2 1, I | hallják önök, nem fognak önök engemet megölni?~– Hahaha –
3 1, III| akartam elaludni. Pedig önök olyan jók voltak hozzám.
4 1, III| Cambray úr iróniásan.~– Kérem. Önök szállásán egy leány is volt
5 1, III| szól ön, hogy a múlt este önök ketten egy eltévedt leánykát
6 1, III| Cambray gúnyosan mosolygott.~– Önök valószínűleg felkutatták
7 1, III| figyelmezteti. Tudjuk jól, hogy önök az éjjel ketten egy szökési
8 1, III| Ugyanaz a gyermek, akit önök az utcáról fölvittek.~–
9 1, III| azt a szerepet, amit az önök előtt eljátszott.~Cambray
10 1, III| megneheztelni, ha kimondom, hogy önök ilyen módon tönkreteszik
11 1, III| barátjának.~– Álmodta ezt az önök tanúja.~– Cambray úr. Beszéljünk
12 2, II | S mi iránt folytatnak önök levelezést?~– Eleinte azon
13 5, III| teszi. Az a hevély, ami az önök idegeit csak felvillanyozza,
14 5, III| meg minden összeütközést önök között. Ezen hát nincs mit
15 5, III| hír merő képtelenség, hisz önök három évig jártak itt a
16 5, III| fővel így szólt:~– Uraim! Önök tanúi voltak, hogy én egy
17 5, V | mondtam volna valamit. Önök akkor, mikor engem megmentettek
18 5, V | mindkettőjüket, hát akkor önök hogyne szeretnék egymást?~
19 6, I | fogja a helyemet kipótolni önök körül? – Azt hiszem, a Schmidtéknek
20 7, IV | hogy miért tartották önök ezt énelőttem is titokban?~
21 7, IV | az egész lakosság, mint önök ketten, akkor csakugyan
22 7, VI | szerencséjében részesülni. Önök a bandériális vendégekkel
23 7, VI | mi azalatt elkészítjük az önök zászlószalagját. Aztán Marie
24 9, I | biztosítja: „Ne féljenek önök, úrhölgyeim, csak tisztelőik
25 12, III| kézcsókolására.~– Hogy vannak önök?~– Pompásan! A „messieurs
26 12, III| egyedül maradt.~– Íme, itt van önök számára a „Sauf-conduit” –
27 12, III| catzique a pikétet! Ah, önök letörülték az ügyetlen térképeikkel
28 13, I | verekszünk. Fegyverszünet van. Önök a hadsegédem vezénylete
|