Rész, Fezejet
1 1, I | planéta lakójának fogom magamat tekinteni.~– Nyújtsa ön
2 2, I | panaszuk ellenem.~– És most magamat kell bemutatnom, én vagyok
3 3, III| kezébe; addig én beburkolom magamat, és sárcipőt húzok. – No
4 4, I | planéta lakójának fogom magamat tartani!” Meg is tartotta
5 4, IV | S ahova én befészkelem magamat, abban a vármegyében kiüt
6 5, III| céllövésben gyakoroltam magamat, anélkül, hogy a fegyverdurrogás
7 5, III| akivel mindennap gyakorlom magamat a kard- és tőrvívásban.~–
8 5, III| van szerencsém bemutatni magamat. Én vicomte de Barthelmy
9 6, I | énekelni nem tud; s csaljam magamat azzal, hogy ő még megvan:
10 6, I | eltorzult arcát.~– Nem is magamat sajnálom, hanem önöket. –
11 6, I | aminek mindennap mondtam magamat; hanem ez és ez: én nem
12 7, I | én azért nem álltam elő magamat mutogatni, mert nem szabad
13 7, I | De hogyan fog ön engemet magamat egyedül megtizedeltetni?~–
14 7, I | veszedelmes lesz.~– Ahhoz fogom magamat tartani – mondá Vavel, komoly
15 7, II | mindenemet, s ráadásul saját magamat is.~S azzal felnyitva egy
16 7, II | anélkül, hogy legitimáljam magamat, kitől kaptam, és mi célra
17 7, VII| nincs, ki nem rabolhatnak; magamat meg el nem lop senki. Nagyon
18 8, III| feljöttem Bécsbe, kiadva magamat emigráns főúrnak, s ott,
19 8, III| olyan lépésre szántam el magamat, amelynél karddal kellett
20 8, III| megsértett férjnek adva ki magamat, ki az elszöktetett feleségét
21 8, III| tovább olvasá.~„De nem bízom magamat egészen az asszonyi ingatag
22 9, I | olyan nap, amikor kezdtem magamat megutálni. Nem tudom kitalálni
23 9, I | fogom már messze hurcolni magamat. Nincs is miért! Dolgom
24 9, I | helyre szállásoltam be itt magamat. A Névtelen Vár most egész
25 9, I | nekem lefekünnöm. Kipihenem magamat. – Azért nagyon kérem önt,
26 9, II | nem őtet siratom, csak magamat. – És Cambray, a te védelmeződ
27 9, III| mindezeket?~– El hagytam magamat fogatni, s akkor aztán a
28 13, I | fölkelni. Erősnek érzem magamat. – Felöltözöm. – Aztán majd
|