1-500 | 501-710
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
1 1, I | férfi alakja merül fel: de sohasem kerül egész a lámpavilágig;
2 1, I | grófné?~– Azt nem tudom.~– De hát hol lakik?~– A palotában.~–
3 1, I | lakik?~– A palotában.~– De micsoda utcában?~– Azt nem
4 1, I | grófné és palotája van; de hogy kinek hívják, s melyik
5 1, I | tartották neki betanítani.~– De hát hogy kerül ön ide, kis
6 1, I | hogy át van fázva!~– No de az a Diána, mért vetkőztette
7 1, I | a párizsi gyerekeket.~– De hát mit tegyünk vele?~–
8 1, I | hangnyomattal volt kiejtve.~– No de fel nem vihetjük a szállásunkra;
9 1, I | jutott eszébe megijedni.~– De hallják önök, nem fognak
10 1, I | megmelegítettem a serpenyővel.~– De hol vette ön hozzá az égő
11 1, I | be kedves szép buba! Jaj, de aranyos bubika!” Azt azután
12 1, I | keresték, csak a közelben nem. De azt nem lehet tovább kockáztatni.
13 1, I | választanak is el bennünket. De most a nagyobb kérdés az
14 1, I | nem mehetek önnel tovább; de én már nagyon meg vagyok
15 1, I | fognak kerülni egyszer.~– De önnek addig a maga körül
16 1, I | lesz szabad.~– Megvénülök; de meg nem halok addig.~– Az,
17 1, I | ön, még a kisebbik baj. De majd ha az, aki most csak
18 1, II | suttogá neki a férfi.~De mikor olyan nehéz azt megállni
19 1, II | bizonyosan megtette volna azt; de így furfangot gyanított
20 1, II | bérkocsis izmos ember volt; de két megtámadója még izmosabb.~
21 1, III | mondani, hogyan talált rám? De azt ne mondja el, hogy milyen
22 1, III | mert nagyon szép ember. De ön meg olyan jó. Azt szeretném,
23 1, III | magát érzékenyülni.~– No de kedves kicsikém – monda
24 1, III | Óh! Abukir-szín gros de Naples grêcque, elöl csipke
25 1, III | Rigolmichon-né asszonyt! De az én mamámat minden ember
26 1, III | bálruhám! Egészen ilyen. – De ez még annál is szebb!~Cambray
27 1, III | volt közöttük idősebb úr, de az is délceg alak: büszke,
28 1, III | jövevénnyel megismertetni. „Én de Fervlans Lyonel márki vagyok.”~–
29 1, III | volt a történetnek, marquis de Fervlans odament Cambray
30 1, III | kedvenc jó meleg ágyát; de ebben a meleg szívben nem
31 1, III | szabadító hazaküldésére.~– De ezt nem engedem magamtól
32 1, III | találja magát szemközt.~– De hisz ez nem az én szállásom –
33 1, III | Sainte Pélagie börtön.~– De hát mi közöm ehhez? Az én
34 1, III | Nem kellemetes helyzet; de készen lehet az ember rá,
35 1, III | lépett be hozzá: a kedves de Fervlans márki. Ezúttal
36 1, III | hogy kitalálja – nevetett de Fervlans. – Tehát egyezzünk
37 1, III | mintegy tizenkét éves.~– De hogy lehet egy hölgynek
38 1, III | gyanús körülmények – mondá de Fervlans. – Mi oka volt
39 1, III | királynéját rochiroztatja. De hát ahhoz mit szól ön, hogy
40 1, III | más spanyol találmánnyal. De éppen ez a hiba. Először
41 1, III | hogy utolérnünk lehetetlen! De nem is tudjuk, hogy merrefelé
42 1, III | egészíté ki diadalmas hangon de Fervlans.~– De az rettenetes! –
43 1, III | diadalmas hangon de Fervlans.~– De az rettenetes! – szólt kezeit
44 1, III | kesztyűjével veregetve tenyerét de Fervlans. – Hát azok, akik
45 1, III | tönkreteszik a társadalmat.~– De megalkotjuk az államot.~–
46 1, III | szalasztanom a meggazdagodásra; de kalmár vagyok ugyan, hanem
47 1, III | szépen megköszönöm, uram; de nem nyúlhatok utána. Nincs
48 1, III | foga-e helyettem elkölteni. De amit nem tudok, azt nem
49 1, III | úr – szólt kemény hangon de Fervlans –, hogy Cambray,
50 1, III | mondhat valamit, ami nem igaz: de a nemesember nem hazudhatik! –
51 1, III | csupa finom nyájasság lett de Fervlans, fejét lehúzta
52 1, III | agg férfi kihúzta a karját de Fervlans-éból, s nyugodt
53 1, III | magamra.~– Márki úr! – szólt de Fervlans, kalapja után nyúlva. –
54 1, IV | kápolnájának kriptaboltjában; de úgy látszik, hogy már a
55 1, IV | Európában. Elég érdekes tárgy.~De a második már hozzáteszi,
56 1, IV | armada invincibile-t; amidőn de Fervlans odahajolt hozzá,
57 1, IV | grófnő ezalatt fölkereshette de Fervlans-t.~Ha valakit a
58 1, IV | útbaigazító.~– Köszönöm – szólt de Fervlans, breloque-ja zsuzsuival
59 1, IV | ugyan nem vallott semmit; de a szeretetreméltó kis Amélie
60 1, IV | arra a kis acél ládikára. De egy a három közül is sokat
61 1, IV | veszteni való perc sincs.~– De Istenem! Amélie-t hogy vigyem
62 1, IV | rögtön elárulná önmagát.~– De hát itt hagyjam a leányomat?
63 1, IV | felügyeletem alatt hagyja? – szólt de Fervlans oly mosollyal,
64 1, IV | őt be magammal együtt!~– De egy igen szépen jövedelmező
65 1, IV | tettnek szentesítést ád.~– De az, amit mi teszünk, erkölcstelenség!~–
66 1, IV | öntudatával cselekszünk, de az mégis rettenetes gondolat
67 1, IV | eszközül e halálos játékhoz!~– De hát nem tőlük jött-e a példa?
68 1, IV | bajom, mi örömem van?~– De ennek már csakugyan egyedül
69 1, IV | írhat a kis comtesse-nek; de már annak a levélnek nyitva
70 1, IV | a kézbeadásáról – monda de Fervlans, átvéve a levélkét. –
71 1, IV | tetőtül talpig, mert a Passage de l’Opera-i készítmény elárulja
72 1, IV | s franciául ne értsen. De minő bohóság! Én adok önnek
73 1, IV | újra, s utána küldöm.~– Ah, de ez az arcképe még hároméves
74 1, IV | elsietett öltözőszobájába. De Fervlans viszont a maga
75 1, IV | tud már csípni!~Jocriss úr de Fervlans urat is megkínálta
76 1, IV | dörmögve:~– Tartuffoli?~De Fervlans úr a szájába dugott
77 1, IV | ugyan nem volt a levélben; de illett a mama mulasztását
78 1, IV | nyomva, halkan odaszólt de Fervlans úrnak. – A többek
79 1, IV | hozzátevé naiv szarkazmussal: De vajon a hitelezőit is rám
80 1, IV | hitelezőit is rám hagyta-e?~De Fervlans úr megnyugtatá,
81 2, I | kanca-mente, quekker szabású, de körülprémes és sújtásos.
82 2, I | játszott a magyar daliáknál; de a régi emberek, akik szokva
83 2, I | nyakravalóba, hogy legyen, de látható mégse legyen; elöl
84 2, I | becsinálásáról van szó. De hamar feltalálta ám magát;
85 2, I | sár hirtelen megfagyott; de úgy szekér még meg nem rázta
86 2, I | azt még tudom.~– Catharina de Landsknechtsschild.~A két
87 2, I | szakmáját értő férfiú volt; de a beszélgetés nem volt kenyere;
88 2, I | ár – szólt az alispán. – De még szebb az, hogy még itt
89 2, I | egészen renováltatta.~– De ugyan mi történhetett a
90 2, I | hogy a menyasszonya……~– De lassan, az Istenért! – szabódott
91 2, I | meg. Én rászedtem önöket; de úgy kell önöknek, minek
92 2, I | szónoklattal várta méltóságodat, de amit itt nem mondhat el,
93 2, I | és nemcsak e vármegyében, de Győr, Komárom, Vas és Sopron
94 2, I | tán a szobaleány előtt?~– De nagyobb baj lesz abból –
95 2, II | kastélyt Névtelen Várnak.~– De hát hogy lehet az, hogy
96 2, II | másként, mint a „gróf”.~– De levelet tán csak kap a postán?~–
97 2, II | ő írt, el tudja olvasni, de erre mifelénk senki azokhoz
98 2, II | Hát spicli vagyok én?~– De az útlevelét csak elő szabad
99 2, II | lakó engedelme nélkül.~– De hát nem ügyelnek itt fel
100 2, II | pedig azt, amit muszáj.~– De hátha veszedelmes összeesküvést
101 2, II | tárnokmesterre tartozik.~– De a rablók ellen csak kell
102 2, II | úgy látszik, mintha volna; de egész bizonysággal mégsem
103 2, II | visszafordulnak, és hazatérnek; de a dáma oly sűrű fátyollal
104 2, II | vénasszony-e, vagy ifjú leány.~– De ha kocsikáznak, akkor cselédjüknek
105 2, II | névtelen úr vett a számukra. De ezek az asszonyságról soha
106 2, II | faluba a katolikus templomba; de meg nem gyónik soha. Nem
107 2, II | leány, akinek semmije nincs; de azért mégis mindennel ő
108 2, II | őrajta kívül.~– Ez regényes, de nem valószínű. Ha egy apáca
109 2, II | feleségét az egész világon, de a csábítót nem ismeri. Ezek
110 2, II | támasztották ezt a skrupulust. De itt jön azután az igazi
111 2, II | gyakran küld hozzám leveleket; de az nem férfi írás, világosan
112 2, II | a bakter nagyon kiabál. De mindezeket sohasem a maga
113 2, II | asszonyszöktető kalandhős, de még nem is világgyűlölő
114 2, II | kérdezé a lelkésztől:~– De hát hogyan értesül a szegény
115 2, II | szavát nem hallani is.~– De akkor mégis mi magyarázata
116 2, II | minthogy – mit is mondok!~– De mondja már!~– Minthogy ő
117 2, II | egész asztaltársaságot.~– De pedig nem olyan nevetnivaló
118 2, II | disznófejű kisasszonyok, de olyanokról, akiknek valóságos
119 2, II | menni a Névtelen Várba.~– De hátha önt sem ereszti be?~–
120 2, II | tisztviselőnek tiltva van.~– De lassan méltóztassanak beszélni –
121 2, III | főznek.~A patvarista elment, de vissza nem tért. Ezekben
122 2, III | karja össze volt fonva; de nem elöl a mellén, mint
123 2, III | cserébe valami magyar városba; de hogy ezt grammatikából tanulják
124 2, III | Ami rosszul esett neki.~– De hogy bemutassam csekély
125 2, III | embereket, akiken segíthet vele; de én kevesebbet neki sem fizetek,
126 2, III | hangon mondá:~– A nevem Vavel de Versay Lajos. Egyes v-vel
127 2, III | nagyságos grófné családi nevét?~De már erre a szóra elővette
128 2, III | puskám, meg kardom is. – De ez mégis bolond história. –
129 2, III | majd a feleségem otthon? – De csak ne jöttem volna ebbe
130 2, III | volna ebbe a bolond várba! – De csak ne kötöttem volna Bruderschaftot
131 2, III | az egész bolondokházát. – De a pisztolyok elől csak meg
132 2, III | mégsem találja a pipáimat?~– De már megtaláltam.~– Hát hol
133 2, III | beszéd!~– Relata refero.~– De hisz ez actus majoris potentiae!
134 2, III | hogy nem gyáva futással, de fegyveres kézzel nyitott
135 2, III | tőle, hogy kinek híják.~De hisz ez sem kérdezte azt
136 2, III | főnökével (aki kormányzó ugyan, de nem rendőr), hogy arra a
137 3, I | ítélve, lehet tizenöt éves, de tekintetében, mozdulataiban
138 3, I | gombjai smaragdok és rubinok; de a haj maga zilált és összekócolt.
139 3, I | az úrhölgy kedvenc színe. De azért e virágokból szakítania
140 3, I | jelenté, hogy ételt hoztak be. De már az, aki az ételt a konyhából
141 3, I | el, míg Lajos be nem jön; de hasztalan volt minden kísérlete.
142 3, I | jóreggelt kívánhasson neki, de amint kidugta a fejecskéjét
143 3, II | Galenusainak mondatához: „nihil de arbore” (semmi fán termettet!)
144 3, II | haragszol. Hát nem fájt?~– De fájt. Látod. Vér jött utána.~–
145 3, II | megtetted a kívánságomat. De mindig meg is csaltál mellette.
146 3, II | sikoltozni, bohóskodni; de nem merek: félek, hogy meghallják
147 3, II | emberek, s elárulnak. Ah, de ha ott a zöld hullám felett
148 3, II | mosolyodnia Lajosnak.~– De nem, nem! – tiltakozott
149 3, II | vagyok?~– Én nem tudom. De már nagyon kicsiny koromtól
150 3, II | a lőfegyvert megtöltik. De nem láttalak még soha; mert
151 3, II | kikeresnem a kis öbölben.~– De ugye, ha egyszer jól tudok
152 3, II | követni foglak a gondolámon.~– De ne nagyon közel.~– Úgy sem.
153 3, II | Az nagyon szép lehet. De miért csak holdvilágnál?~–
154 3, II | Szűz Mária-kép van rajtuk; de ha ezekbül a nagy pirosakbul
155 3, III | okát? Találgatni lehet, de megtalálni nem.~Egyszer
156 3, III | körülbámult, és nem látott semmit.~De néhány perc múlva felmerült
157 3, III | szétzúzza a csodának a fejét; – de súlyos ütése csak a puszta
158 3, III | rebegve útközben.~– Meg.~– De hátha ember?~– Akkor meg
159 3, III | Itt vagy-e?” – kiálta fel; de senki nem felelt kérdésére.
160 3, III | macskáinak panaszkodhatott; de azok is álmosak voltak,
161 3, III | neki, s meggyógyította; de saját magát úgy látom, hogy
162 3, III | nincs itt orvos a faluban?~– De van. A megye orvosa.~– Hát
163 3, III | Én is gondoltam azt; de nem merem.~– Miért nem meri?~–
164 3, III | Madame”-éba, rögtön agyonlő; de különösen megtiltotta a
165 3, III | Én nem merem ezt tenni.~– De Istenem! Ha egyszer oly
166 3, III | meg az arcomat senkinek.~– De ebben a zivatarban! Hallja
167 3, III | Henry.~– Agyon fog lőni! De Isten neki! Madame szavára
168 3, IV | besétálni nagyságos asszony.~– De ha a doktor úr lefeküdt
169 3, IV | asszony meg volt sértve.~– De ha én mondom, hogy tessék
170 3, IV | nagyon beteg.~(Az „úr?” De hát kinek az ura?)~– Óh,
171 3, IV | alatt odaérünk a hintóval.~– De mi nem jöttünk hintón.~–
172 3, IV | ruháját vízben, sárban:~– De az Istenért! Ebben az időben,
173 3, IV | nincs hintaja?~– Hintóm van; de azt csak forspont húzza.~
174 3, IV | hogy mikor van, akkor ló; de mikor nincs, akkor nem ló. –
175 3, IV | mikor nincs, akkor nem ló. – De hát a komornyik úr hirtelen
176 3, IV | megint.~– Az nem lehet.~– De hát miért nem?~Marie gondolkozott
177 3, IV | bizony szívesen elmennék; de bizony Isten, fáj a lábam;
178 3, IV | emelte az ajkaihoz esedezve. De nem lehetett hatása e néma
179 3, IV | Ezek nem bolond emberek!~– De csak ne szakadna úgy az
180 3, IV | No hát siessünk akkor!~– De csak a lábam ne fájna.~–
181 3, IV | épületben, Lizette, a szakácsné; de az már ilyenkor oly mélyen
182 3, IV | kérem, gróf úr, a nyelvét.~De nem mutatta az neki a nyelvét;
183 3, IV | s haragosan kiáltott:~– De énnekem nem kell se orvos,
184 3, IV | hogy kibukott az ágyából; de abban a pillanatban megint
185 3, IV | hintó, se emberi dromedár; de még lámpásra, esernyőre
186 3, IV | nedves ruháit, le is feküdt; de annyiban mégsem fogadott
187 3, IV | doktor úrhoz villásreggelire; de ma már nem hallgathatja
188 3, IV | látogatás salláriumául; de egy betű se hozzá. Erre
189 3, IV | leereszkedett a vízbe, mint szoká; de az első percben, midőn elmerült,
190 3, IV | elérni a majom rangfokozatát; de csak a bárónő láttára, más
191 3, IV | visszaküldte a lelkésznek.~„Nem!”~De hát miért „nem”?~
192 4, I | meghívásokkal ostromolták, de ő oly határozott visszautasítással
193 4, I | házasulandó gavallérokat; de azt is tapasztalá, hogy
194 4, I | segélyt a lelkész által, de csak a szemérmes szegények
195 4, I | ajándékba adta és felszerelte; de egyúttal a tehetősebbek
196 4, I | küldött a lelkésznek e célra; de az adományt kísérő levélben
197 4, I | abban teljesen megnyugszom; de ha az előbbi, akkor szeretném
198 4, I | rend – míg csak nem híják.~De mikor fogják hívni!~Egyik
199 4, I | álmodik, nemhogy közelednék, de egyre távozik előle.~Mikor
200 4, I | akkor majd fölvált más”.~De a remény megcsalta, s aztán
201 4, I | az életet életté teszi; de hogy magával együtt még
202 4, I | ígéretét – a maga részéről; de ám a leány nem ígért semmit.
203 4, II | kertekből a japáni flóra pompás, de illattalan kegyencei: akkor
204 4, II | neki?~– Nagyon örülök.~– De hát mért sóhajtott?~– Azért,
205 4, II | egymással beszélgetnének.~De hát ha kíváncsi őt látni,
206 4, II | bizonyosan elfogadná az.~De hát azután?~Ez a „hát azután?”
207 4, II | Eddig nem merte azt tenni; de most már nem félt tőle.
208 4, II | mondani akart neki valamit, de Marie szájára tette a kezét,
209 4, II | őt, s az eléje kullogott, de négykézláb. Most azt parancsolja
210 4, II | összeáztatták az ifjú arcát.~De az nem a fájdalom sírása
211 4, III | III.~De vajon ugyanazt, amit Vavel
212 4, III | Lajosnak. – Szép, nagyon szép, de álmos vagyok.~Még annyiban
213 4, III | Most senki se látja őket.~– De én megláttam, s el fogom
214 4, III | még egypárt ott szorít; de bíz azok sokkal serényebbek
215 4, III | is odaadtam volna nekik, de az a tiszttartómnál áll.
216 4, III | ijesztgetés volt tőlük; de ne vesződjék ön velem –
217 4, III | alélt nő orra alá tartott; de bizony minden siker nélkül.~–
218 4, III | ébred. Ennek érvágás kell.~– De Istenem! Hát mit tegyünk?
219 4, III | tanultam az orvostant.~– De hát mivel akar eret vágni?~–
220 4, III | látásától?~– Félek biz én. De attól mégsem olyan nagyon,
221 4, III | itt, ebben az órában.~– De hisz ez is meg fog látni,
222 4, III | Vavel gróf értette ezt; de más értelmet adott neki.
223 4, III | különös kívánság ugyan; de el fogom mondani az okát. –
224 4, III | hogy az! Van rossz múltja, de azt már megbánta; vannak
225 4, III | megbánta; vannak hibái, de azokról el kell neki szokni.
226 4, IV | meg volt miatta illetődve; de nem engedte, hogy az eltűntet
227 4, IV | már törtem fel, megvallom; de az a ház, ahol a porontyomnak
228 4, IV | külsejének hatását enyhítette.~– De hát kik lehettek akkor azok
229 4, IV | pártját fogta, kietette, de még azt sem restellte tőle,
230 4, IV | elrabolná, én visszarabolnám. De lehetnek mások, akik azt
231 4, IV | magunkat. Rabmunka ez.~– De hogy tudott ön a bezárt
232 4, IV | ember, aki mindig fecseg. De azért nem szükség tőle visszahökkenni;
233 4, IV | magyaráznak, el is készíti úgy, de soha ahhoz hozzá nem szól,
234 4, IV | a jó tanácsot, gróf úr, de már késő. Tudtam volna én
235 4, IV | volt is ügyességem hozzá. De hát senki sem szenvedett
236 4, IV | lehettem ezzel az ábrázattal. De még arra is rossz voltam.
237 4, IV | hogy zsivány legyen belőle. De mindig kifirtatták a szomszédok,
238 4, IV | legjobban szerettem volna. – No de hát, ami nem lehet, az nem
239 4, IV | nemcsak szabadságában áll, de még kötelessége is, engem,
240 4, IV | felülkerülő hatalom ellen.~De már ekkor eltűnt a gróf
241 4, IV | érdekli legközelebbről.~De hogyan? Saját kezűleg levelet
242 4, V | Szakálla hosszúra volt hagyva, de bajusza le volt nyírva,
243 4, V | mondá a gróf.~– Hja, bizony; de csak a marengói ütközetből
244 4, V | ábrázattal mondá:~– Igenis; de mért veszett el a marengói
245 4, V | Baum hinauf Marsch!!!”~De már ezt Henry nem állta
246 4, V | mester – monda a gróf –, de jól értse meg: ennek az
247 4, V | szólt megnyugodva a gróf. – De nem akar ön némi kis rajzot
248 4, V | fejit. Feuer! Bumm! Kopf ab!~De már ezt nem bírta elviselni
249 4, V | tökéletesen érti a maga dolgát, de mindig a hadvezérek dolgairól
250 4, V | megfájdultak a sok röhögéstől; de hogy a faluban valakinek
251 4, V | szoká, eljött őt üdvözölni, de a leány nem adott neki elő
252 4, V | Lajos. Elvesztettem valamit, de te azt nekem nem adhatod
253 4, V | leány ez ünnepi ajándékért. De mind a két kezét odanyújtá
254 4, V | is elmaradt tőle.~Igen, de a régi jó álom hajdanta
255 5, I | tanácsa egészen bevált. De mi történjék Landsknechtsschild
256 5, I | amióta a kastélyba betörtek, de még inkább, amióta a nevezetes
257 5, I | látogatását a Névtelen Várban; – de még kevésbé Lajos látogatását
258 5, I | Mi köze neki mindezekhez?~De valami köze mégis volt hozzá;
259 5, I | e névről valaha valamit? De csak nem jutott eszébe.~
260 5, I | rendes lefekvési ideje.~– De már hogy mehet valaki este
261 5, I | kérdé a gróf.~– Itthon. De fekszik.~– Beteg talán?~–
262 5, I | Beteg talán?~– Nem a. De ilyenkor még alunni szokott.~–
263 5, I | ilyenkor még alunni szokott.~– De már hogy maradhat valaki
264 5, I | ezredesről, hogy neje van; de azzal nem él együtt, el
265 5, I | szabdalt pofákkal ugyan, de mindig a maguk lábán mennek
266 5, I | rideg és komoly volt is, de nem találta meg rajta többé
267 5, II | rendező ezredes bemutatni; de a valóság felülmúlt minden
268 5, II | megtanult táncolni és bort inni. De még többet is tud. Figyeljenek,
269 5, II | pipát, s abból nem szítta, de fújta a füstöt, ami tűzokádó
270 5, II | sem produkáltak soha.~– De hátravan még a kritika! –
271 5, II | gondviselő apja leszek.~– De nem adom, mert magamnak
272 5, II | vízzel nyakon nem öntik. De nem engedte magát lefülelni.
273 5, II | kerestette őt aztán mindenfelé, de az úgy elbújt, hogy sohase
274 5, III | emberrel volt érintkezésben. De azt a finom női kézírást
275 5, III | tehát már eszébe jutunk?~De jobban meglepte Lajost a
276 5, III | válaszoljon”! Ezt könnyű kívánni; de nehéz teljesíteni. Saját
277 5, III | igen derék, okos ember, de annyira nem vitte, hogy
278 5, III | valamikor jó lövő és vívó; de amióta a Névtelen Várban
279 5, III | egészen a fejébe ment a vér.~– De hát az nem történhetett-e
280 5, III | ígéretemet, nehéz volt, de megálltam, hogy azt a rejtélyes
281 5, III | s ön parancsolt velem. De holnaptól kezdve megszűnök
282 5, III | is megismertetem önnel. De most már beszéljünk halkabban,
283 5, III | egymás között tisztelni.~– De ha ő azzal nem lesz megelégedve,
284 5, III | akar győződni?~– Micsoda?~– De ne kiáltson ön úgy, hogy
285 5, III | kiáltotta a szót; csak dörmögte. De olyan hangon, mint mikor
286 5, III | rá a férfi.~– Elhiszem. De én már sok esetet tudok,
287 5, III | Két kard, mely csak szúr, de nem hárít; két golyó, mely
288 5, III | amit felfedezni nem szabad. De annyi bizonyos, hogy van
289 5, III | gondolkozóba ejté ez a szó.~– De hát mit tehetek? Elbújjak-e
290 5, III | bárónő, köszönöm, hahaha!~– De ne nevessen hát ki.~– Hiszen
291 5, III | hasonmása volt Marienak, de még inkább meglepte a merész
292 5, III | azontúl békét hagy önnek.~– De gondolt ön arra, bárónő,
293 5, III | összeütközésnél, mely begyógyul; de az ön női tiszta hírneve
294 5, III | pirult, nem szenvedett vele; de barátságért, hála fejében
295 5, III | akiről nem tudom, hogy ki, de aki önnek drága. Azért akarom
296 5, III | gróf elé, hogy olvashassa, de nem adta ki kezéből, mintha
297 5, III | mehet ön, ha úgy akarja; de én is teszem azt, amit én
298 5, III | bemutatni magamat. Én vicomte de Barthelmy Léon ezredes vagyok.~
299 5, III | távolban maradt mögötte –, de olyan szerencsétlen voltam,
300 5, III | látogatásomat viszonozni, de ismét oly szerencsétlen
301 5, III | Lajos erre a legcsendesebb, de mérsékeltebb hangon felelt:~–
302 5, III | hangon felelt:~– Vicomte de Barthelmy Léon úr! Én önnek
303 5, III | távozom.~– Akkor sajnálom önt, de kénytelen leszek önt kétségei
304 5, III | lábával nagyot dobbantott.~De ugyanazon hangon kiálta
305 5, III | tiszteletteljes távolban kíséré őket.~De e távol mégsem volt elég
306 5, III | rejtélyes nő önre nézve mi. De azt tudom, hogy ön e nőre
307 5, III | eltagadhassam, amit érzek. De még van a szívem fenekén
308 5, IV | lett azután ebből „hecc”; de hatalmas! Ha Katalin bárónőnek
309 5, IV | életet folytatott. Az ám, de ki látta a bárónőt déli
310 5, IV | Névtelen Várból került elő! De a legbizonyosabb adat, ami
311 5, IV | felfedezéstől. Én elszaladtam, de olyan gyorsan, hogy a nyulat
312 5, IV | egészen vesztett ügye lett.~De annál inkább nyert ügye
313 5, IV | fogva ő is hivatalos volt; de az ő védelmében sem volt
314 5, IV | oka lehet e titkolózásra?~De miért nem veszi nőül a gróf,
315 5, V | titkait ki tudja találni?~De hátha látott valamit?~Nem
316 5, V | nyájas, előzékeny lenni; de meglátszott rajta, hogy
317 5, V | három dragonyostiszttel; de hisz annak még azóta nem
318 5, V | jó: fogja ezt a levelet…~De alig mondhatta idáig, még
319 5, V | hercegasszony volt szerelmes, de rajtakapták a félbeszakadt
320 5, V | tündököljön az én helyemen; – de adjátok hát ide nekem akkor
321 5, V | Eljön az, szentül hiszem. De a Névtelen Várban ne várjon
322 5, V | szeret, el nem árulja azt.~– De ki szeretne engem?~– Aki
323 5, V | Tűrjünk és várjunk. – De most hát adja ön vissza
324 5, VI | visszasompolyodott a szobájába.~De Lajos ott is fel tudta őt
325 5, VI | utána.~Marie szép szelíden, de egész öntudatos határozottsággal
326 5, VI | casuariái válnak pusztulásra; de hát az a sok ezernyi szegény
327 5, VI | Ezért úszott el a víz alatt. De hátravan a csoda nagyobbik
328 5, VI | Majdnem tizenötezer forint. De ki adja ezt elő? Tekintetes
329 5, VI | méltatlanul rágalmazta. De ő sokkal nagyobb lelkű,
330 5, VI | magának illenék instálni; de őkelme érezvén, hogy amely
331 6, I | a temetésre invitálni.) De mégis jólesett neki, mikor
332 6, I | elénekelte:~„Allons, enfants de la patrie!~Le jour de gloire
333 6, I | enfants de la patrie!~Le jour de gloire est arrivé.”~Ő „ezt”
334 6, I | hozzá. – Te rosszul vagy!~– De majd mindjárt egészen jól
335 6, I | Elmegyek magam orvosért.~– De az nem mer többet idejönni.
336 6, I | Csak a nyelvem jár még; de az is nagyon furcsán forog.~–
337 6, I | nagyon furcsán forog.~– De tenéked nem szabad, nem
338 6, I | meg fog ön érte haragudni, de mégis elmondom; hisz egy
339 6, I | elfojtaná lelki félelmemet; oh, de ebben a nagy csendességben
340 6, I | maga is odatalál már hozzá. De mit tegyek én, az én parányi
341 6, I | sok parancsolatod ellen; de erény volt minden vétkem,
342 6, I | köszönöm a barátságot öreg; de nékem az olyan paradicsom,
343 6, I | vonhatta közelebb Lajos kezét, de a fejét még oda tudta erőszakolni,
344 6, I | ragyogni kezdtek a szemei; – de ketten se maradunk ottan
345 6, I | Papot nem hozhatok hozzád; de hozok ide egy angyalt.~Lajos
346 6, I | még egyszer a jó Henryt?~– De éppen azért jöttem önhöz.
347 6, I | Marie!~– Megtanultam azt.~– De hát minek tanulta azt meg?~–
348 6, II | Darabja került 5-10 frankba. De azokban Vavel Lajosnál sohase
349 6, II | drága csemege lett volna; de még drágább volt, mint olvasmány.
350 6, II | származtak be a paradicsomba. De Éva anyánk már tudott németül;
351 6, II | a Helytartó Tanácstól? – De mikor az ilyen kicsiny dolog
352 6, II | távollevők követe” képviselte), de azt az újonchadat nem azokból
353 6, II | engedelmes gép szolgálatát.~De mit ért ez olyan hadsereggel
354 7, I | érezze.~– Természetesen.~– De hisz akkor egy makulányi
355 7, I | a gróf nemcsak pipázik, de még adomázik is. Hisz ez
356 7, I | nagyon jó kedvre hangolta.~– De hogyan fog ön engemet magamat
357 7, II | Végre kitört a háború.~De ez a Névtelen Vár kalitkájába
358 7, II | keresztülgázolt volna; – de íme ezerei meg ezerei a
359 7, II | kísértetektől; visszafordulna; de az lehetetlen, a lőporos
360 7, II | hogy csak egy ember jő, de beszél, az három helyett,
361 7, II | már hozzászokott az arca, de még az idegen szemek égető
362 7, II | tiltakozhatott ellene.~– De kérem, legalább számláljuk
363 7, III | jóságát, kedves Bernát bácsi; de már én hű vagyok ahhoz a
364 7, III | szívesen látott vendégül.~– De nem maradok, mert én kézfogóra
365 7, III | saját bandériumának az élén.~De már erre a szóra megszúrta
366 7, III | Repülhetek e válasszal vissza?~– De úgy, hogy engemet is magával
367 7, IV | egyszer megteendő ugyan, de meg kell választani rá az
368 7, IV | urakkal a maguk uraságáért. – De most népek fognak harcolni
369 7, IV | úgy reszketett a keze. De hát miért reszket az ő keze?
370 7, IV | a szerelme kivallására; de hát ezt nem is ember rendezte
371 7, IV | jön! Ő idejön mihozzánk.~– De ki jön ide, Marie? – szólt
372 7, IV | ide ily sietve. Ő várhat. De nekem azt mondák, önnek
373 7, IV | Azt nem lehet megmondani. De hogy Marie volt a legboldogabb:
374 7, IV | beszéljek róla.~– Igen gróf úr, de nem azt, hogy Marie előtt
375 7, IV | keresztneveteken hívni?~– De azt a rablóhistóriát már
376 7, IV | történt – szólt Katalin –, de kérem előre is alispán urat,
377 7, IV | könyöklő vőlegénynek.~– De csak azt szeretném megérteni –
378 7, IV | lenne rablónak lenni.~– De ezt most mind csak a násznagynak
379 7, IV | szabadcsapatot idomítanék belőlök.~– De hát hogy tudja ezt a gróf
380 7, IV | szívében. – Kéretlenül, de meg nem tagadva, elrablá –
381 7, V | jó ízlésen, az egyszerű, de a tisztaságban fényűzésig
382 7, V | tudnék én erre most mondani! De csak nem mondom el. Könnyű
383 7, V | járni távcsövemen át.~– De mióta a távcsövet elcsaltam
384 7, VI | Lajosnak senkije és semmije? De komolyan szólva, ő itt nem
385 7, VI | lehetnek az ellenség előtt, de Marie-nak semmi szüksége
386 7, VI | Barátaim száma nem sok, de azok annál becsesebbek.
387 7, VI | hogy nyájából kiváltam.~– De hogy lesz az elkerülhető? –
388 7, VI | szándéka nem volt ellene; de Marie útját állta, s visszatartóztatá.~–
389 7, VI | a függönyön keresztül.~– De hiszen még nincs éjszaka.~–
390 7, VI | hiszen még nincs éjszaka.~– De te nem fogsz minket ma már
391 7, VII | négyszegletű lehetett valaha, de a sok kártyavetéstől gömbölyűre
392 7, VII | volt festve, csak kopott, de nem szakadt. Nagyon régi
393 7, VII | összeseperte az öléből a kártyákat; de azért nem tette félre: tovább
394 7, VII | tán a szomszédasszonyát?~– De igen. Sokszor hallottam
395 7, VII | legyen, mint veszedelem.~– De bizony a házasság a veszedelemmel
396 7, VII | szokták velem közölni.~– De mi azért jöttünk ide, hogy
397 7, VII | Köszönöm, nagyságos asszony; de nem fogadom el. Én majd
398 7, VII | egymagamban vagyok jó.~– De mit fog ön csinálni itt,
399 7, VII | nem azt kérdeztem öntől. De mit fog csinálni itt egyesegyedül
400 7, VII | mi kellene még nekem?~– De nem fog önnek a szíve fájni,
401 7, VII | vászonköténye fölé.~– No, de nekem nem volt szükség egyebet
402 7, VIII | morzsailletményére várva. De hát a két szegény mopsz?
403 7, VIII | alkalommal kapogattak.)~Óh, de ami mindennél nagyobb gyönyör
404 7, VIII | mi is ruhát a patakban.~– De már ettől a mulatságtól
405 7, VIII | mégsem bírja elfogyasztani.~De az újdonság csodái nem hagyták
406 7, VIII | mindjárt megkísérlem.~– De én nem kívánom ilyen nagyban;
407 7, VIII | is emberfölötti vállalat! De hát az eredmény? A csodaszép
408 7, VIII | felgyújtotta volna a kastélyomat. De hol láttad te a torz-csodát?~
409 7, VIII | alispánnal. Vitatkoznak valamin, de a pipa csutoráját a legnagyobb
410 7, VIII | énmiattam, szegény Lajos! – De te eltűröd a dohányfüstöt,
411 7, IX | rossz. Győzhet az egyik; de a küzdelem meg nem szűnik
412 7, IX | vagy jónak vagy rossznak, de egyszer megállapodik: a
413 8, I | nem esik meg a háború.~– De ugyan mondja meg, spektábilis –
414 8, I | akar felőle győződni.~– De hisz ez olyan – kiálta Vavel,
415 8, I | Hiszen most akartam rájönni, de elejbém tetszett vágni.
416 8, I | Igen. Gyalogság kezében. De hogy harcoljanak azzal a
417 8, I | Azt én magam sem tudom.~– De már bocsásson meg alispán
418 8, I | Doboka úr mint tüzér!~– De hamarább elsüti az az ágyút,
419 8, I | tanuljon.~– Hát ilyen nincs?~– De bizony volt. Felfedeztek
420 8, I | csakhogy felfedezték!~– De az „akadályozó” azt mondta,
421 8, I | hadnál is a botbüntetés.~– De miért nevez ön engem Fertőszeghy
422 8, II | sollen ihn nicht haben, de freien deutschen Rhein!”
423 8, II | aki megverte a lantot, de mire a költeménye nyomtatás
424 8, II | lehet rongyos, lehet foltos; de nem lehet szűrposztó, mint
425 8, II | A diaeta csak szuverén, de a nemesség: diktátor!~És
426 8, II | vezérnek a menyasszonya; de már azt Lajos határozottan
427 8, II | embereiből, lőfegyverrel ellátva; de az csak suttyomban alakulhatott,
428 8, II | velük kellett étkeznie; de biz ott alig fenhette meg
429 8, II | felugrott mellőle, és elfutott; de úgy intézte a dolgot, hogy
430 8, II | hízelegtek neki, kedvében jártak; de ő csak nem tudta e mosolygó
431 8, II | regényhősnőt megsiratott.~De rövid időn lett egy örömapja.
432 8, III | még nem kerültek a harcba; de lelkesítő példának feljegyezhetik
433 8, III | dobos volt rajta az első.~– De aztán mind igazak ezek a
434 8, III | csak huszár teszi meg!~– De biz a bakancsos is megteszi.
435 8, III | aki meg nem halt közülök; de érdemrend takarta be a sebeiket.~–
436 8, III | az aláírást nézte Vavel.~„De Fervlans márki.”~Úgy tetszett,
437 8, III | voltam Thémire finomabb, de hosszadalmasabb cselszövényét
438 8, III | kicsaljam valahogy az odújából. De az nagyon ravasz és furfangos
439 8, III | már körme között tartja…”~„De az a kérdés most, hogy mit
440 8, III | levél, amint tovább olvasá.~„De nem bízom magamat egészen
441 8, III | a vesztőhelyre vigyék! – De azt kigondolni, hogy az
442 8, III | Egyébként maradok, stb.~De Fervlans márki.”~Vavel Lajos
443 8, III | akkor feküdt le a jámbor.~De Vavelnek egy örökkévalóság
444 8, III | Névtelen Várban őrzök.~– De nem tettem meg neki.~– Most
445 8, III | Ha lehet, mind a kettőt; de a leányt mindenesetre.~–
446 8, III | ha földön, ha pokolban, de felkeressz, és elmondod,
447 9, I | fejfájásra. Kezében tartá de Fervlans levelét, melyben
448 9, I | okiratai kezében vannak.~De a remekelő kéznek nincs
449 9, I | anima vili, a parasztokon!~De hátha több volt ez, mint
450 9, I | nagyvilág minden csillogásainál?~De ötmillió frank egy tömegben!~
451 9, I | ha még csak ő maga volna, de hát Amélie? Leánya most
452 9, I | Hát baj ez valakinek?~Ah, de mikor oly nehéz megválni
453 9, I | foglalhatta volna el magának. De ő meg tudta védence számára
454 9, I | ilyen kincset?~Kincset? De hátha nem volna is az?~Ha
455 9, I | hibákkal és ügyetlenségekkel; de ha a nő igazán szeret egy
456 9, I | ellenségei kezébe szolgáltatja; de ez a leány reszket a nagyságtól,
457 9, I | Katalin megírta a válaszát De Fervlans-nak, s levelét
458 9, I | titkába be volt avatva, s ki De Fervlans-nak egyenesen megbízott
459 9, I | Tehát ő nem teheti. – De ez még csak a gyöngeség
460 9, I | küldött öntül?~– Azt tette. De mielőtt átadnám azt, nem
461 9, I | tudom kitalálni az okát, de azontúl nem tudtam úgy a
462 9, I | mikor még ártatlan volt!~– De most már megint azzá lett,
463 9, I | hozhatta ön el egy arcképét?~– De elhoztam.~– Elhozta? Amélie-nek
464 9, I | egy-egy férfi kilábol belőle, de az ifjú leánykákat elviszi
465 9, II | van”, nem gyűlölne meg, de azért, hogy „volt”, igen,
466 9, II | lehetett a te leánykád, de ez, amelyik oly halavány,
467 9, II | nekem, az nem hazudik.~– De hazudik. Állítsd velem szembe!
468 9, II | Ő is megkapta e ragályt. De a nemes ember még haldokolva
469 9, II | nem vagyok uralkodónéja; de magamnak az vagyok!~Katalin
470 9, II | akarta csókolni Katalint.~De a hölgy elvonta tőle arcát,
471 9, III | találkozott vele, mondta magában: de csinos kis menyecske!~A
472 9, III | én régen feltaláltam már, de nem akarják befogadni. Láttam
473 9, III | Lehet, hogy meg fogja ölni; de elvenni magától nem engedi.~–
474 9, III | csak Katalinját ölték meg; de Thémire-nek megölték a leányát:
475 9, III | megölték a leányát: egyetlenét. De Thémire azért mégis nem
476 9, III | Felnyitni nem tudom e szekrényt; de megsemmisíteni a tartalmát
477 9, III | ember, aki magát marquis de Fervlans-nak nevezi, más
478 9, III | meg ön, hol találom meg de Fervlans-t?~A hölgy arca
479 10, I | küldetéssel megbízva, amit de Fervlans levele említett:
480 10, II | be Lizetthez.~– Tessék. De engem megver.~Már a folyosón
481 10, II | talán még nem árulók. – De hát miért ne volnának azok?
482 10, II | No hát csak keresse. – De azt ugyan megmondom, hogy
483 10, II | magát beszéltetni, utánajön: de olyan nemes volt, hogy meg
484 10, II | Lajos szabadcsapatjának; de egy szobát bizonyosan nem
485 10, II | is nyitva volt az ajtaja; de az első pillantásra megtudhatá,
486 10, II | áthordták is, ami Marie-é volt: de itt hagyták a bőrkerevetet,
487 10, II | Szemei merevek voltak; de annál rémesebb volt a szokatlan
488 10, II | emelkedni, s ismét visszaesett, de kezét rémülten tartá maga
489 10, II | nagyon.~– Hát akkor hozd el. De ide be ne hozd, mert attól
490 10, II | szólt reszketve a leány, de szemeit nem tudta levenni
491 10, II | menedékig az ő legdrágábbját: de én mást gondoltam ki. Az
492 10, II | Sátán Laci szemeiben!~– De majd én sem soká leszek
493 10, II | használni kell az időt.~– De úti öltönyöm sincs.~– Gondoskodott
494 10, III | III.~De Fervlans márki az egy osztály
495 10, III | jövetelüknek híre ne futamodjék. De Fervlans a mezővároska elöljáróinak
496 10, III | főhadiszállásnak fejfájást okozni.~De Fervlans maga is a vendégfogadóba
497 10, III | egypár kétséges jellemű, de vitéz nobilival bírálgatá
498 10, III | ivótársaság közé, akinek a láttára De Fervlans örömteljes hangon
499 10, III | élményeire nézve elég vén volt; de arca még egészen fiatal,
500 10, III | a jövevény, kihörpentve De Fervlans poharából az aranyszínű
1-500 | 501-710 |