Rész, Fezejet
1 1, I | a Conciergerie-be.~– Azt hiszem, hogy nekünk nagyon jó a
2 1, I | findzsa tojásos puncs, úgy hiszem, nem lesz önnek a meggyőződései
3 1, III | szólt Cambray – s úgy hiszem, hogy ön sem fog ezért megneheztelni,
4 1, IV | Thémire. –~– Az első, úgy hiszem, nem lesz nehéz – szólt
5 1, IV | jobban tettem volna.~– Alig hiszem, grófnő. Az erény útja csak
6 1, IV | ilyen tudományokban. Azt hiszem, legjobb lesz önnek legelőször
7 3, III | Nem tudom én. Én azt hiszem, hogy meghal.~– Kicsoda?
8 4, V | állatkáim is alszanak. Azt hiszem, hogy a nagy csendben valaki
9 4, V | megzörrenti ablakomat, azt hiszem, be akarnak rám törni, rossz
10 5, III | nem Barthelmy Ange. Én hiszem, hogy a kérdező lovagias
11 5, III | szégyenpír égetését érezni, azt hiszem, a legkínzóbb tűz, amit
12 5, V | virradjon. Eljön az, szentül hiszem. De a Névtelen Várban ne
13 5, V | trombitaszó magára váratni?~– Hiszem, – és tudom, – hogy nem
14 6, I | kinyissa.~– Hát mi lelte?~– Azt hiszem, hogy megsimította a guta.~
15 6, I | kipótolni önök körül? – Azt hiszem, a Schmidtéknek van egy
16 7, III | hogy ön tudja ezt jól: azt hiszem. S hogy ő megérdemli azt,
17 7, VI | Úrnője eltávozta után, úgy hiszem, ő is örömest fog inkább
18 7, VII | itt van. Jó helyen van. – Hiszem, hogy ezután is jó helyen
19 7, VIII| idegeik megedződjenek.~– Azt hiszem, a parasztnőknek elég erős
20 8, I | Diable-t! – Most már nem is hiszem az egész Barthelmy Ange-ról
21 8, III | meg hölgyét, akiről én azt hiszem, hogy az én nőm… (Azt mondanom
22 9, I | hogy milyen boldog vagyok, hiszem, hogy örülnél rajta. No
23 10, II | útikíséretül az úrnő számára. Azt hiszem, egy asszonyt szívesebben
24 10, III | mindez csak ürügy. Én azt hiszem, hogy a császár miután meghódította
25 10, III | gondolhatott. Én arra is képesnek hiszem őt, hogy a leányt elszöktette
26 12, II | ha odaérünk a faluba. S hiszem, hogy meg lesz vele elégedve.~
27 12, III | megsúghatom önnek; s azt hiszem, hogy ha ezt a négy hetet
|