Rész, Fezejet
1 1, I | sűrűn esett, hogy aki ezt a csendes utcát látta, azt hihette,
2 1, I | tizenkettőig tökéletesen csendes, amíg a színházból hazatérő
3 1, I | oda a gyermek arcához.~Az csendes, hosszú lélegzetvételével
4 1, IV | Antin-ban vannak olyan jó csendes kis boltok, ahol a hölgyek
5 2, II | sem forog fenn. Az nagyon csendes ember.~– Egyedül van? Nincs
6 2, II | regulázott fiatalember tűrt csendes lélekkel; hanem lefekvés
7 3, I | zenére a befogott kutyák csendes kocogással körülkocsikáztatják
8 3, III| akik ott vannak, minden csendes őszi estén látják azt a
9 3, III| a sikoltás tája felé. A csendes hullámtükrön meglátszott
10 4, III| történt, ezen a mi kedves, csendes vidékünkön, ahol oly becsületes
11 5, III| helységben; ismét olyan csendes menhely lesz az, mint eddig
12 5, III| feje alá tesznek, annak csendes álma lesz tőle: azért hívják „
13 5, III| megkérdeznem, gróf úr – szólt csendes, kimért hangon Barthelmy
14 5, V | azért szerette, hogy olyan csendes, szótalan legény volt, nem
15 5, V | hallgatá ez indulatkitörést. A csendes, szelíd, méla leánynak ez
16 6, I | ez és ez: én nem vagyok csendes, szolgálattevő ember, aki
17 7, I | Van ebben a házban egy csendes kis pincebolt, ott vannak
18 9, III| az őrködést.~Az éjszaka csendes volt, a múlt esti futó zápor
19 9, III| bohóság jönne ki belőle?~A csendes éjben már messziről lehetett
20 10, II | nem ismert rá a hajdani csendes menedékre.~Minden szobába
21 10, II | az ármánynak, éjfélre már csendes halottá tette az a rejtélyes
22 10, II | véve kezébe, megindultak a csendes folyosón, a sötét lépcsőn
23 10, V | álló hölgy hátrafordult, s csendes hangon mondá Lajosnak:~–
24 10, V | fogadta őket az eddig oly csendes nádas mélyéből, hogy fele
25 11, II | pihenő éjszakát. Az első csendes bivouacot e védelem alatt
26 11, III| azzal az alabárddal, s csendes békességgel olyant ütött
27 11, VII| a világtól félrevonulva, csendes, szemlélődő életet akar
|