Rész, Fezejet
1 1, II | fiatalúr.~Erre a kérdésre nem felelt semmit a hosszú ember, hanem
2 1, III| s nyugodt szarkazmussal felelt.~– Megmondom önnek. Vágassák
3 2, I | magam dikciójával valahogy – felelt a lelkész –, csak a spectabilist
4 2, I | spectabilis.~– Hogyne ismerném – felelt a doktor –, báró Landsknechtsschild
5 2, I | beszél németül?~– Beszélek – felelt a szittya utód –, csakhogy
6 2, II | lehet több tizenöt évesnél – felelt a patvarista. – Főkötő még
7 3, II | őriznünk kell, amíg lehet – felelt rá Lajos, kikerülve a főkérdést. –
8 3, III| kiálta fel; de senki nem felelt kérdésére. Lajos a legutolsó
9 4, III| ellen nincs orvosság. Nem felelt a kérdésre mást, csak azt,
10 4, IV | Akkor aztán a leány maga felelt meg a kérdésre.~– Most bizonyosan
11 4, V | udvarra.~A leány elmélázva felelt:~– Volt bizony, kedves Lajos.
12 5, III| Megkaptam a látogatójegyét – felelt Lajos egész közönyösen.~–
13 5, III| nevetett többé. Igen komolyan felelt:~– Nagyságos bárónő, ha
14 5, III| visszaerőltette önuralmát, s csendesen felelt:~– Erre én azt fogom neki
15 5, III| de mérsékeltebb hangon felelt:~– Vicomte de Barthelmy
16 5, V | őrizni!~– Szükségtelen – felelt neki a leány büszkén. –
17 5, VI | öntudatos határozottsággal felelt neki:~– Lenyomtattam az
18 7, II | Balázs, lovat ád Istók! – felelt rá ugyanabból a hangulatból
19 7, VI | leeresztve látta.~– Hívtalak – felelt neki azon keresztül Marie.~–
20 9, III| Én magam száz leszek!” – felelt neki kevélyen; a helyben
21 10, IV | fél ember, fél állathang felelt; a „Qui vive?” másodszor
22 10, V | kiálta rá.~A betyár fenekedve felelt neki oda.~– Nálunk csak
23 11, IV | csak egy szomorú mosoly felelt ajkain, az ellenség haubicai
24 11, V | őrnagyának, szép énekszóval felelt meg:~„Ne várd Panni Miskát,
25 13, I | lobogót, s trombitaszóval felelt. Vavel Lajos előmutatta
26 13, I | kérdé tőlük.~Kettő nem felelt, a harmadik pedig azt hebegte,
|