Rész, Fezejet
1 1, I | alszik-e „az” ott.~Minthogy szemei nem győzték meg felőle a
2 1, II | annak csak az orra hegye és szemei látszottak elő.~– Készen
3 1, III| megszorította mind a két kezét: szemei teli voltak könnyel; szemöldei
4 1, III| egész arca megnyúlt; – szemei merészen néztek a megszólító
5 1, IV | kész áldozat. Az ön szép szemei elhozzák számára azt, ami
6 2, III| nyugodt tekintetű tengerszürke szemei, rövid bajuszt és à la IV.
7 3, II | helyéről: arca elsápadt, szemei elmeredtek, tekintetében
8 3, III| alig kivehetők; hanem a szemei, mint a halnak mereven,
9 3, III| magánkívül, arca lángol, szemei úgy ragyognak, mint a parázs.
10 4, I | leányt hajadonná fejlődni szemei előtt, megáldva a szűzi
11 4, III| úrhölgy arca sápadt halálra; szemei elfordultak szemhéjaik alá,
12 4, IV | már ekkor eltűnt a gróf szemei elől.~Lajos utánasietett
13 5, V | felugrott, s odament eléje: égő szemei még könnyeivel teli.~– Mit
14 6, I | eltorzíták, mint a halál keze. Szemei rémtűzben égtek.~– Óh, Uram,
15 6, I | most már ragyogni kezdtek a szemei; – de ketten se maradunk
16 6, I | érintésétől becsukódtak annak a szemei.~– Nevet ő most? – suttogá
17 7, II | indulatainak kifejezésében: a szemei szikráztak, az öklei rázkódva
18 7, III| királyném.~– Ah!~A szép hölgy szemei milyet villámlottak e szóra! –
19 7, IV | kicsinyek lettek az ajkai, a szemei meg olyan nagyok, ahogy
20 7, V | mind! (Hogy szikráztak a szemei vadul!)~– Az Istenért, Lajos! –
21 7, V | mint az átlátszó viasz; szemei megtörtek, feje lehanyatlott
22 9, I | elrekedt hangon a hölgy; és szemei megkövülten meredtek e szomorú
23 9, I | annak rongyait maga körül; a szemei világlottak, mint egy hagymázos
24 9, II | milliók.~Dúlt arca, kisírt szemei, fájdalomra nyílt ajkai
25 10, II | hátratett kezére nyugtatva. Szemei merevek voltak; de annál
|