1-500 | 501-663
Rész, Fezejet
1 1, I | sírásba tört ki.~– A mama! Én a mamához akarok!~– Hát
2 1, I | kérdé a magasabb férfi.~– Az én mamám a grófné.~– Hogy hívják?
3 1, I | az alacsonyabb férfi. – Én hadd kérdezem ki. Az a Diána
4 1, I | nyakláncomat, függőimet, s én nem tudom miért hagyott
5 1, I | Amíg ön bezárja a kaput, én előresietek, s rendbe hozok
6 1, I | mielőtt elalszik?~– Nem én. Mama azt mondja, hogy erre
7 1, I | Mondok önnek valamit. Én tudok egy országot Európában,
8 1, I | mehetek önnel tovább; de én már nagyon meg vagyok jegyezve.
9 1, I | fekete könyvbe. Átveheti az én eddigi szerepemet. Engem
10 1, I | helyemből megmozdulni. Pedig én tapasztaltabb vagyok.~–
11 1, II | járdáról? Ön azt akarja, hogy én lépjek bele a csatornába?
12 1, II | hangon. – Mert először is az én karomon egy gyermek van,
13 1, II | asszony nagyon veszekedő. S én szeretem a házi békét. Csak
14 1, II | bérkocsis.~– Hja, polgár, ha én azt tudnám, hát akkor minden
15 1, II | a kétszerkettőt mondani: én is mindig úgy teszek, s
16 1, III | jó lesz nekem reggelire. Én szeretem a hideg puncsot.
17 1, III | Azt szeretném, ha ön az én atyám volna.~Az öregúr a
18 1, III | mamát is megijesztenők vele. Én azt teszem, hogy elmegyek
19 1, III | senki se jön ide.~– Óh, én szeretek egyedül lenni.
20 1, III | Philine-nek fogom hívni. Az az én kis húgom volt, aki meghalt.
21 1, III | Rigolmichon-né asszonyt! De az én mamámat minden ember csak
22 1, III | tudnám, mi a családi neve? Én csak úgy hívom, hogy „mama
23 1, III | önnek az öltönyét elhozni.~– Én meg addig elmesélem Philine-nek
24 1, III | Cambray.~– Óh, azt a másikat én elfelejtem: csak azt mondja: „
25 1, III | kezeit.~– Éppen ilyen volt az én bálruhám! Egészen ilyen. –
26 1, III | egy melléklépcső, amelyen én önt egyenesen a mama budoárjába
27 1, III | kisleány. – Ön lépjen be elébb; én hátramaradok. Mondja el
28 1, III | kiáltásba tört ki:~– Az én leányom elveszett?~Az inas
29 1, III | Cambray úr megszólalt:~– Én megtaláltam önnek a leányát,
30 1, III | jövevénnyel megismertetni. „Én de Fervlans Lyonel márki
31 1, III | Lyonel márki vagyok.”~– Én Cambray Alfréd.~– Ah, legyen
32 1, III | szemközt.~– De hisz ez nem az én szállásom – szól az öregúr.~–
33 1, III | De hát mi közöm ehhez? Az én nevem Cambray Alfréd.~–
34 1, III | lopták el, s hogy kerülök én a bűnrészesség gyanújába?~
35 1, III | megkezdett hangon folytatni. Én sem bánom hát, kezdjük más
36 1, III | Játékbubát? Óh, azzal én magam szoktam játszani.
37 1, III | családi titkuk ez, amibe én nem tolakodtam soha.~– Ezt
38 1, III | életfonalával együtt.~– Tépjék el az én fonalamat is.~– Azt nem
39 1, III | által tudhatjuk meg.~– Azt én magam sem tudom.~– Azt ön
40 1, IV | alatt fogja-e tudni, ha az én felügyeletem alatt hagyja? –
41 1, IV | felsóhajtva a grófnő. – Én már megszokhattam, hogy
42 1, IV | Adja át nekem, s majd én elviszem neki.~– Hogy lehet
43 1, IV | nyitva kell lenni, hogy én elolvashassam; mert ha valami
44 1, IV | levélkére:~„Kedves kicsikém. Én most rögtön elutazom. Mikor
45 1, IV | értsen. De minő bohóság! Én adok önnek ilyen dolgokban
46 1, IV | német professzor leánya. Én kezdek tőle tartani, hogy
47 1, IV | mondatáról lett áldott emlékűvé: „én azt akarom, hogy minden
48 2, I | rajta a presbitérium!~– Én csak megleszek a magam dikciójával
49 2, I | az nem ment ezen túl:~– Én azt mondom, hogy mit is
50 2, I | pipaszopókán keresztül.~– Én hallottam felőle valamit –
51 2, I | semmit.~– Már azért, amit én mondok, mégis mindig igaz.
52 2, I | megcsóválta a fejét.~– Azt mondom én, hogy mit is mondok?~– Ugyan
53 2, I | nógatá a doktor.~– Azt mondom én, hogy az bizonyosan valami
54 2, I | dohányfüstöt engedem meg. Én rászedtem önöket; de úgy
55 2, I | vasárnapi prédikációiban. Én igen buzgó híve leszek.~
56 2, I | szeretetreméltó tulajdonság! Én nagyon szeretem a pletykát!
57 2, I | maradjon valami.”~– Óh, az én tisztjeimnek nem lesz panaszuk
58 2, I | magamat kell bemutatnom, én vagyok ennek a megyének
59 2, I | nagyot nevetve az úrhölgy – én ezt három esztendeig sem
60 2, I | No, éppen így vagyok én méltóságodnak a nevével.~–
61 2, I | keresztnevén.~– Csakhogy én, ha valakivel Bruderschaftot
62 2, I | Bruderschaftot kötök, azzal én össze is csókolózom.~– Hát
63 2, I | mármost hát „te Bernát bácsi”, én pedig „te Katinka!” S miután
64 2, I | az ágens úrral elvégezni; én pedig addig visszavonulok
65 2, I | pletykázza el.~– Már hiszen én magamról jótállok, mert
66 2, II | részéről.~– Mihez kell az én beleegyezésem?~– Ahhoz,
67 2, II | azt mondta, hogy „bárcsak én írni tudnék, ha olvasni
68 2, II | olvasni nem is; majd találnék én valakit, aki azt elolvassa”.
69 2, II | bácsi.~– Hát spicli vagyok én?~– De az útlevelét csak
70 2, II | ez szférámon kívül esik. Én csak a dátumokat tudom előadni:
71 2, II | bárónő, s meg akarja hallani, én megmondhatom, hogy ki ez
72 2, II | úr és ez az asszonyság. Én háromféle verziót is tudok.
73 2, II | kezdé – engedjék meg, hogy én szót emeljek e kérdésben,
74 2, II | bír annyi ismerettel, mint én, aki évek óta folytonos
75 2, II | tisztelendő úr: tehát az én bérlőm igazi nemes szívű
76 2, II | elsimult. – Gyermekkoromban én is sok adomát hallottam
77 2, II | csodálatraméltó szépség, amilyent én még festve se láttam soha.~–
78 2, II | Ez nem authenticum… Majd „én” megtudom, hogy ki ez a
79 2, II | és az ő dominája.~Ez az „én” szó oly öntudattal volt
80 2, II | lesz ebből?~– Hát hogyha én már el találok aludni, legyen
81 2, III | kezdett a költözéshez:~– No én, Katinka húgom, nem veszek
82 2, III | Jelentsen be bennünket. Én a megye alispánja vagyok,
83 2, III | kezdé az alispán latinul.~– Én beszélek magyarul… – vágott
84 2, III | akiken segíthet vele; de én kevesebbet neki sem fizetek,
85 2, III | szerződést két példányban; én mindjárt hitelesítem, s
86 2, III | Mit beszél audiát?~– Én? Nem beszélek semmit.~–
87 2, III | Mit beszél audiát?~– Én? Nem beszélek semmit.~–
88 2, III | akar duellálni. Hát hiszen én nem ijedek meg az ő pisztolyától.
89 2, III | bolond história. – Hogy én most birokra menjek egy
90 3, II | köszönteni.~– Ejh, nézd: hát az én Miurám mit hozott nekem
91 3, II | születésem napja van. Ma én parancsolok a háznál. Az
92 3, II | háznál. Az történik, amit én akarok, s én azt akarom,
93 3, II | történik, amit én akarok, s én azt akarom, hogy itthon
94 3, II | előadni.~– Jól van, tehát én ma királyné vagyok. Egyetlen
95 3, II | nem mondtam el neked, hogy én veszek itten egy szép darab
96 3, II | haragszunk.~– Mi az a harag? Én még nem láttam olyat soha.
97 3, II | tartasz.~– Hát tudod, hogy én nemrég arra kértelek: rendelj
98 3, II | Melusine: úszóöltöny.~– Én azt kívánom tőled e mai
99 3, II | férfinak.~– Hát tehetek én arról, hogy te nem vagy
100 3, II | leány ez eszme ellen. – Én bizony egy cseppet sem szeretném,
101 3, II | közelemben.~– Hol vagyok én „itt”?~A leány odamutatott
102 3, II | honnan gondolod te, hogy én ott vagyok?~– Én nem tudom.
103 3, II | te, hogy én ott vagyok?~– Én nem tudom. De már nagyon
104 3, II | telescopiumodé; hanem ma az én jobbágyom vagy.~– Hát hisz
105 3, II | alatt. Az egyik az, hogy én követni foglak a gondolámon.~–
106 3, II | tudnának megfelelni, hát még én, szegény kiszolgált katona?~–
107 3, II | ostobának teszed magadat, mikor én kölcsön akarok kérni egy
108 3, II | akik iskolába járnak, az én ünnepnapomon pénzt szoktam
109 3, III | Akkor meg éppen meg.~– Én sohase megyek többet úszni.~–
110 3, III | irtózni fog e tótul.~– Az én kedves szép tavamtul? –
111 3, III | mit csinál?~– Nem tudom én. Én azt hiszem, hogy meghal.~–
112 3, III | csinál?~– Nem tudom én. Én azt hiszem, hogy meghal.~–
113 3, III | Kicsoda? Lajos?~– Igen. Az én uram.~– Az Istenért!~– Szobájából
114 3, III | állapotban.~– Mit tegyünk? Én Istenem!~– Én nem tudom.
115 3, III | Mit tegyünk? Én Istenem!~– Én nem tudom. Ha máskor miközülünk
116 3, III | orvosa.~– Hát el kell híni.~– Én is gondoltam azt; de nem
117 3, III | a kastély kapuján is. – Én nem merem ezt tenni.~– De
118 3, III | Hogy Lajos meghaljon? – Azt én nem engedem!~– Hát mit akar
119 3, III | orvosért, majd elmegyek én!~– Hüh! Madame! Még csak
120 3, III | csak gondolni is erre!~– Én nem gondolok másra, mint
121 3, III | még a világon következik. Én megyek, és ön kísérni fog.~–
122 3, III | Aztán ön nem tesz semmit. Én teszem, amit teszek. Felveszem
123 3, III | sárban, vízben.~– Ejh, én nem félek se erdőtől, se
124 3, III | jó botot a kezébe; addig én beburkolom magamat, és sárcipőt
125 3, III | hiszen ha ő haragudni fog, én ott leszek majd, és kiengesztelem.
126 3, IV | ajtón?”, s a válaszul adott „én vagyok!” vékony női hangjából
127 3, IV | meg volt sértve.~– De ha én mondom, hogy tessék besétálni!~–
128 3, IV | hogy tessék besétálni!~– Én úgy szeretem, hogy elébb
129 3, IV | méltóztatik lenni, hanem hogy én lehetek szerencsés szolgálatjára
130 3, IV | készen lett a kifogással.~– Én bizony szívesen elmennék;
131 3, IV | ne szakadna úgy az eső!~– Én odaadom önnek az esernyőmet.~–
132 3, IV | Ki az? Kicsoda ön?~– Én vagyok a doktor. A megye
133 3, IV | doktor megneheztelve. – Én híva voltam. E borzasztó
134 3, IV | azt gondolja Georg, hogy én sohase láttam úrhölgyet
135 3, IV | monda neki –, kísértse meg. Én ott leszek az ön közelében.
136 3, IV | érezze az.~– Miért?~– Hát én tudom?~Mire Lajos a csónakkal
137 3, IV | kapaszkodott.~– Lajos! Emelj ki! Én nem tudok úszni többé. –
138 3, IV | afelől, hogy mi oka lehet az én betegségemnek?~– Igen.~–
139 4, I | Kend az? – hadastyán.~– Én vagyok biz az, kegyelmes
140 4, I | bebocsátja őket, és kiraboltat. Én pedig meg vagyok felőle
141 4, II | sóhajtott?~– Azért, hogy én ezt nem tudom önnek megköszönni.~–
142 4, II | ki:~– Hát nem szeretlek-e én téged? Ahogy a fakír szereti
143 4, II | Máriáját: nem szeretlek-e én téged olyan nagyon?~– Hát
144 4, II | mint a gyermeket, akit én, mikor a vízben üldözött,
145 4, III | magát, hogy már álmodik.~– Én nem várom meg a holdfogyatkozás
146 4, III | senki se látja őket.~– De én megláttam, s el fogom őket
147 4, III | ide vagyunk kötve.~– Hát én akkor nem tudom, mit tegyünk.
148 4, III | ajtaja előtt foglalsz helyet. Én magam átmegyek a kastélyba.~–
149 4, III | rablóbanda ellen és győz!~– Én Vavel gróf vagyok – sietett
150 4, III | hogy mindent megtudjon.~– Én értek az érvágáshoz – monda
151 4, III | felköltsünk valakit. Nem tehetem-e én meg?~– Ah! Ön akarna segédkezni?
152 4, III | vér látásától?~– Félek biz én. De attól mégsem olyan nagyon,
153 4, III | s nem lopják el. Úgyhogy én meg nem foghatom, honnan
154 4, III | holdfogyatkozás nincs, s én azt távcsőmmel nem vizsgálom,
155 4, III | ön, milyen bolond vagyok én? Ahelyett, hogy bámulnám
156 4, III | kiszabadított. Ne vegye komolyan az én bohóskodásomat. Az a szerencsétlen
157 4, III | mondhatom önnek, hogy az. És én nem fogom őt elbocsátani
158 4, III | azokról el kell neki szokni. Én akarom, hogy becsületes
159 4, III | becsületes nő legyen, s akit én egyszer pártul fogtam, azt
160 4, III | megharapta a karomat, hanem azért én mégis megtanítom őt ember
161 4, III | találkozásunkról senkinek, ahogy én sem fogok. S mármost visszaadom
162 4, III | hajítsa fel az erkélyre. Én ott megtalálom azt, s aztán
163 4, III | leszek. Higgye el, hogy én jól tudom, mivel lettem
164 4, IV | nincs szüksége arra, hogy én megtudjam, mit végez, sem
165 4, IV | akar? – kiálta rá a gróf.~– Én vagyok a „Sátán Laci” –
166 4, IV | megmondjam a gróf úrnak, hogy nem én voltam az, aki a bárónő
167 4, IV | akarta rabolni, nem is az én cimboráim. Pedig tudom,
168 4, IV | megmondani, hogy ezt nem én tettem. Templomot már törtem
169 4, IV | van-e még ember, aki az én passzusomba beleilljék,
170 4, IV | meglátja, tudhatja róla, hogy én vagyok az. (Valósággal kettős
171 4, IV | jöttem, hogy a gróf úr az én nyomorult kis porontyomat
172 4, IV | mint a Hanyi Istók. Ez az én adósságom, s ezért én meg
173 4, IV | az én adósságom, s ezért én meg akarok fizetni. – Hát
174 4, IV | rablónak nem akadály. Ahogy én bejöhettem, bejöhet más
175 4, IV | valami nagy kincset őriz. – Én nem tudom, nem is keresem,
176 4, IV | visszahoznám. Ha más elrabolná, én visszarabolnám. De lehetnek
177 4, IV | amilyen könnyen megtehettem én azt, hogy ide az ágyasházába
178 4, IV | ettől a háztól készített az én kölykem számára. A börtönben
179 4, IV | Erről nincs fogalmam.~– Én ismerek egy ezermestert
180 4, IV | ilyeneket készíteni. Annak majd én megmagyarázom, hogy hogyan
181 4, IV | lakat. Nem ok nélkül mondom én, hogy vigyázzon a gróf úr
182 4, IV | Elhiszi-e hát gróf úr, hogy nem én voltam és nem az én cimboráim,
183 4, IV | nem én voltam és nem az én cimboráim, akik a szomszéd
184 4, IV | Nem köszöntöm fel, mert az én szavamra nem sokat hallgatnak
185 4, IV | mellé.~– Még egy szóra. Most én akarok önnek valami tanácsot
186 4, IV | önnek valami tanácsot adni. Én önnek a lelkében jóravaló
187 4, IV | Kezdjen ön valami mesterséget; én kész vagyok önt az első
188 4, IV | de már késő. Tudtam volna én ezt magamtul is, s szerettem
189 4, IV | elvetélt, rám fogta, hogy az én kancsal szemem rontotta
190 4, IV | két hátulsó lábukon járni, én meg velük karonfogva a középen,
191 4, IV | fogadni, azért, mert az én feleségem volt. (Kápsáló
192 4, IV | is felakasztják. S ahova én befészkelem magamat, abban
193 4, IV | egyszer megállt.~– Gróf úr. Én tudom ám azt jól, hogy a
194 4, IV | a kastélyból kijutok.~– Én nem lövök arra, akinek az
195 4, IV | szokás a derék emberek közt. Én azt hittem, hogy úgy lesz.
196 4, V | a Mátyás mester.~– Igen, én rendeltem őt ide – mondá
197 4, V | hogy képes-e ön azt, amit én kívánok öntől, tökéletesen
198 4, V | azt tudni? Találtam fel én egy hordozható sáncot, vaspléhbül:
199 4, V | Hanem a fődolog ennél az én stratagémámnál az, hogy
200 4, V | kényszeríté magát.~– Óh, uram s én Istenem. Hát a mágneses
201 4, V | golyóbisokat ki találta fel: nem én? Hogy ólom helyett mágnesvasból
202 4, V | jól értse meg: ennek az én fortélyos művemnek úgy kell
203 4, V | munka vége felé Henry. – Ha én ezt a Mátyás mestert még
204 4, V | S némelyik úgy fáj, hogy én azt ki nem tudom mondani!
205 4, V | gyöngéden Marie kezét.~– Hátha én vissza tudnám adni elvesztett
206 4, V | Lajos, az lehetetlen.~– S ha én találtam volna ki valamit,
207 4, V | künn maradottnak:~– Ah, én most be vagyok zárva?~–
208 4, V | redőnyt leereszti, jelt ád az én dolgozószobámban egy csengettyűvel,
209 4, V | egy csengettyűvel, s akkor én felszedem a könyveimet és
210 5, II | idomítottam a fickóból. Oh, én hírhedett idomár vagyok.
211 5, II | ezt a kis szörnyeteget. Én mindenüvé magammal fogom
212 5, II | szüntelen vigyáztatok rá. Ez az én büszkeségem. Menjen ön,
213 5, II | rendszeremet elrontotta. Amíg én a védencemet a melodion
214 5, III | Marie kedvenc viselete.~– Én vagyok, gróf úr – suttogá,
215 5, III | ne csodálkozzék ön, mint én nem csodálkoztam az önén.
216 5, III | merész megjelenéssel, most én rovom le hasonlóval a tartozást.~–
217 5, III | emlékezem rá, hogy olvastam ezt én valahol. Azért tetszett
218 5, III | Barthelmy Léon nejét?~– Én? – szólt Lajos elbámulva,
219 5, III | Nagyságos bárónő, ha én volnék az, aki Barthelmy
220 5, III | tudni fogja ön tán, hogy én Barthelmy úrral sohasem
221 5, III | elszöktetője.~– Ön is?~– Én? Talán – nem. Hanem Barthelmy
222 5, III | nem hiszi a bárónő, hogy én egy ilyen súlyos következményt
223 5, III | oknál fogva reszkessen, ha én nem akarom.~A hölgy hevesen
224 5, III | megtorolja rajtam azt, amit én tettem önnel, mikor a legkomolyabb
225 5, III | fejemről.~– Hogyan? A bárónő az én fejemről valami veszélyt
226 5, III | tréfálok. Barthelmy ezredes az én kastélyomat választá ittléte
227 5, III | felvillanyozza, a mienket kínozza. Én nem tudtam volna itt maradni
228 5, III | vendég, azt mondá: „Íme, én megtartottam ígéretemet,
229 5, III | nem köt le semmi tekintet. Én meg fogom tudni, hogy az
230 5, III | meg fogom tudni, hogy az én feleségem-e az a titokteljes
231 5, III | csendesen felelt:~– Erre én azt fogom neki válaszolni,
232 5, III | rettegő arccal a hölgy.~– Én pedig képes leszek őt ezért
233 5, III | a férfi.~– Elhiszem. De én már sok esetet tudok, ahol
234 5, III | kezeivel tiltakozott.~– Én nem akarok az ön rejtélyének
235 5, III | másak mendemondáztak róla. Én tudom, mennyi örök szentség
236 5, III | tud faragni, ugyanabból én, ha én veszem a kezembe,
237 5, III | faragni, ugyanabból én, ha én veszem a kezembe, a legszebb
238 5, III | megállhatni nevetés nélkül, én sem; hanem végre is azt
239 5, III | volna, hogy nem teszik meg. Én is azt mondom. Nem tétovázok
240 5, III | ül, nem Barthelmy Ange. Én hiszem, hogy a kérdező lovagias
241 5, III | szeme közé ütöttem volna.~– Én meg a szeme közé fogok nevetni.~–
242 5, III | vállalataink közt, bárónő. Én csak olyan sebet kaphattam
243 5, III | monda:~– Mi sebet üthet az én lelkemen a világ, ami annak
244 5, III | ezredes azt fogja hinni, hogy én önnek titkos szeretője vagyok?~
245 5, III | hölgy nevetett.~– Hahaha! Én nevetek azon! Nekem ez egy „
246 5, III | a világ láttára, mielőtt én e vidékre kerültem volna,
247 5, III | Olaszországba, s mit törődöm én vele tovább, hogy rólam
248 5, III | együtt ezt a „jux”-ot. Ha én nem félek tőle: ön csak
249 5, III | Nevezzük nagy áldozatnak. Én meg akarom azt tenni. Én
250 5, III | Én meg akarom azt tenni. Én önnek adósa vagyok, le akarom
251 5, III | le akarom azt fizetni. Én meg akarom szabadítani egy
252 5, III | ön fel, hozza a köpenyét. Én készen vagyok. Addig várni
253 5, III | Lajos kezét.~– Nem! Azt én nem engedem megtörténni.
254 5, III | utolsó gondolatomat is! Én tudtam, hogy ön ezt fogja
255 5, III | felkeresni az ezredest, én visszasietek a kastélyomba,
256 5, III | nő, ki őt kísérni szokta, én vagyok.~B. Landsknechtsschild
257 5, III | mehet ön, ha úgy akarja; de én is teszem azt, amit én akarok. –
258 5, III | de én is teszem azt, amit én akarok. – És akkor azután
259 5, III | szerencsém bemutatni magamat. Én vicomte de Barthelmy Léon
260 5, III | föl, mikor ön keresett. Én pedig mindenesetre találkozni
261 5, III | ami a férjekkel közös. Én azonban nem tartozom azon
262 5, III | megszökött tőlem valakivel, akit én nem ismerek. Ennek már négy
263 5, III | Ange jutott az eszembe. – Én tartozom a szívemnek, tartozom
264 5, III | nem Barthelmy Ange-e: az én feleségem?~Vavel Lajos erre
265 5, III | Vicomte de Barthelmy Léon úr! Én önnek lovagi becsületszavamat
266 5, III | különösen mosolygott.~– Gróf úr! Én önnek a becsületszavát különösen
267 5, III | többet.~– Hát megmondom én, hogy ne fárasszam önt a
268 5, III | tette előtte a lábát.~– Én azonban kérni fogom önt
269 5, III | meggyőződjem arról – hogy az én férgemnek igaza van-e engem
270 5, III | az urak itt tanúim, hogy én önt minden lovagias forma
271 5, III | szenvedélytől rekedt hangon:~– És én követelem öntől, hogy kövesse
272 5, III | Önök tanúi voltak, hogy én egy oktalanul elkövetett
273 5, III | gondolkoznék ön rajta, megértené. Én nem kérdem, hogy e rejtélyes
274 5, III | ön nem látott. Büszkeség. Én nem fogom önt elszakítani
275 5, III | amint ön meg akar látogatni, én rögtön elköltözöm erről
276 5, IV | intrigát napfényre hozza, az én éjszakai látogatásom a Névtelen
277 5, IV | hölgy maga jön oda hozzám. Én elmegyek vele a beteghez.
278 5, IV | jönni. Félt a felfedezéstől. Én elszaladtam, de olyan gyorsan,
279 5, IV | háziorvosát; mert beteg! Én visszaizenek, hogy friss
280 5, IV | mottója hangzott közbe:~– No, én csak mondanék valamit.~–
281 5, V | szeretem a kocsirázást.~– Akkor én eladom a lovakat.~– Azt
282 5, V | nincs szüksége rájuk. – Én majd annál többet fogok
283 5, V | asszonyom!~Szeresse ön az én Lajosomat. Tegye őt boldoggá;
284 5, V | boldoggá; ő nagyon jó ember. – Én nem vagyok rá nézne senki
285 5, V | asszonyt a házhoz, akit én szeressek, s aki engemet
286 5, V | nekem parancsoljon, s akinek én szót fogadjak, akinek elmondhassam,
287 5, V | megfenyített. Adjon ön nekem anyát; én annak engedelmes, szófogadó
288 5, V | a férfi. S nem vagyok-e én is oly egyedül, mint ön?~–
289 5, V | az ön márványarca nem az én lelkemnek a terhe? Ez a
290 5, V | legirtóztatóbb sorsot tűri, az én legijesztőbb kísértetem.
291 5, V | aki eltemette magát az én elátkozott sorsom miatt
292 5, V | tudnom kell, hogy mindennek én vagyok az oka. Hogy átok
293 5, V | gondolatokat?~– Azok az én hosszú éjszakáim! Óh, miket
294 5, V | éjszakáim! Óh, miket nem tanulok én!abban a mély sötétségben!
295 5, V | mély sötétségben! Ha azt én önnek mind elmondanám! Csak
296 5, V | megmentettek a haláltól, az én nevemet odaadták Botta Zsófiának,
297 5, V | helyettem elvállalta az én sorsomat. Nem tudom, mi
298 5, V | Isten, hogy tündököljön az én helyemen; – de adjátok hát
299 5, V | hadd legyek Botta Zsófia én, s hadd mossak ruhákat a
300 5, V | legnagyobb gyémántja az én őrizetemre van bízva. –
301 5, V | önt boldognak fogom látni, én is az leszek.~– Oh, az én
302 5, V | én is az leszek.~– Oh, az én boldogságom napja is arra
303 5, V | is kell őt szeretni! Ha én szeretem önöket mindkettőjüket,
304 5, V | Csodálatos észjárás!~– Én mindig erről álmodtam; tehát
305 5, V | megijesztett. Pedig csak én voltam a hibás.~– Ave Maria!~
306 5, VI | volt már minden iránt.~– Az én szép casuariáim! – nyögé
307 5, VI | mondja dicsekedve: íme, ezt én produkáltam; ha pedig selejtes
308 5, VI | elvesztett sulykot. – Ez az én sulykom! – mondja neki –
309 5, VI | sulykom! – mondja neki – én ejtettem a Dunába Győrnél. –
310 5, VI | színe elé kerülni; hanem én kérem helyette nagyságodat,
311 6, I | részvéttel Lajos.~– Óh, én magam vagyok az oka, hogy
312 6, I | összerázkódott.) Óh, Istenem! Én magam tapostam rá. Én magam
313 6, I | Istenem! Én magam tapostam rá. Én magam öltem őt meg. Szegény
314 6, I | Hozzám sietett! Pedig én gázoltam rá! – rebegé a
315 6, I | másikat – monda Marie. – Akit én szerettem, annak a helyébe
316 6, I | annak a helyébe nem tudnék én tenni egy másikat, hogy
317 6, I | aranybetűkkel: itt nyugszik az én Dávidom, s azután meglátogatom
318 6, I | találja mondani: „úgy? ha én tinektek olyan nagyon tetszem,
319 6, I | Nagyobb bajod van, mint hogy én bele merjek kontárkodni
320 6, I | sajnálom, hanem önöket. – Én bizony Isten megérdemlem
321 6, I | katonaságnál, húszat az én uraimnál, huszonöt esztendei
322 6, I | kuruzslóhoz.~– Te Henry, én hallottam hírét itt a környékben
323 6, I | boszorkánynak: jer ide, segíts; én nem tudok semmit, te tudsz
324 6, I | semmit, te tudsz mindent; az én könyveim tele vannak hiábavalósággal,
325 6, I | fejem fölé szaporodott. És én már tizenhat esztendő óta
326 6, I | magadhoz, hogy elmondd neki: az én nevem nem az, aminek mindennap
327 6, I | magamat; hanem ez és ez: én nem vagyok csendes, szolgálattevő
328 6, I | lelkedet nyomják? Elmondanád: „én csaló voltam; egy napon,
329 6, I | forradalmiak, hogy megöljék, én a saját leányomat öltöztettem
330 6, I | már hozzá. De mit tegyek én, az én parányi kis lelkecskémmel,
331 6, I | hozzá. De mit tegyek én, az én parányi kis lelkecskémmel,
332 6, I | rémek huhogását hallja. Óh, én nagy, nehéz bűneim!~– Neked
333 6, I | követtem el azt!”~– Nem tudok én ily fennyen beszélni, s
334 6, I | kvártélyt csinálni. Aztán majd én következem. Ha egyszer én
335 6, I | én következem. Ha egyszer én odaérek a mennyország kapujához:
336 6, I | Péterhez: „Itt van-e az én jó, öreg bajtársam, a becsületes,
337 6, I | olyan paradicsom, ahonnan az én Henrymet kizárták, nem kell!
338 6, I | nem kell! megyek le hozzá én is a pokolba, s egy társaságban
339 6, I | Igen, Marie; most az én magányos verebem haldoklik.
340 6, I | imáját.~– Óh, azt tudom én könyv nélkül.~– Könyv nélkül?
341 6, II | pajtás katonának.~Nem megyek én, mert levágnak.”~– „Sírhat
342 7, I | méltóztatott lenni.~– Nem én. Tudtommal semmi bajom sem
343 7, I | távollétével ragyogott. Ezt én az insurrectionalis törvény
344 7, I | alispán úr azt hiszi, hogy én azért nem álltam elő magamat
345 7, I | iróniázik.~– Hát megmondom én a magam részéről az igazi
346 7, I | a bohóságot. Azt mondom én, alispán úr, hogy mulassunk
347 7, I | is dohányzik?~– Igen biz én, csakhogy az arra rendeltetett
348 7, I | elhíreszteltek; mert ahogy én azt a bizonyos úrhölgyet
349 7, I | a dohányfüsttől: láttam én azt már olyan dohányfüstben
350 7, I | hamisan énekel?” – „Az az én feleségem.” – „Nem is azt
351 7, I | vajon ki lehet?” – „Az az én testvérem.” – „Ezer bocsánat,
352 7, I | azt az ostobaságot?” – „Én magam!”~Bernát úr meg volt
353 7, I | kedvezőbb csillagzat alatt.~– Én is remélem: mert nem szeretném,
354 7, I | földön fekszik. Ezt fogom én is praktizálni, ha arra
355 7, I | ha arra kerül a sor: mert én is ismerem a különbséget
356 7, II | fél vállán.~– No gróf úr, én is úgy jövök most, mint
357 7, II | fennkölt eredetét. Ez az én bálványom. Ez az én istennőm.
358 7, II | Ez az én bálványom. Ez az én istennőm. Akiért éltem,
359 7, II | beszél ön, Lajos? – rebegé. – Én nem értem önt.~Vavel gróf
360 7, II | lőfegyverekkel egész a boltívig.~– Én magam kiállítok egy lovas
361 7, II | csag valami!”~– Mármost én lustrálok. A fegyver készen
362 7, II | subsidiumot.~– Mit törődöm én az aerariummal, meg az ő
363 7, II | tenni kell, nem beszélni! Én átadom önnek az egész összeget,
364 7, II | hát mégis ennyi pénzzel én nem indulhatok neki a világnak,
365 7, II | szörnyetegei megittasultak, hogy én is hozzájok hasonló legyek
366 7, II | körül, s törvényesíted az én kardom jogát. Én is imádom
367 7, II | törvényesíted az én kardom jogát. Én is imádom az én nemzetemet.
368 7, II | kardom jogát. Én is imádom az én nemzetemet. Jobban senki.
369 7, II | nemzetemet. Jobban senki. Én is leborulok a végtelenség
370 7, II | s ítélet alá bocsátom az én peremet. Isten! Ki Franciaországot
371 7, II | hősi vér nem foly ereimben. Én nem vagyok utódja azoknak
372 7, II | csatába induló lovagjaikat. Én félek tégedet elveszteni.
373 7, II | félek tégedet elveszteni. Én Istenem! senkim sincs kívüled
374 7, II | árva a világon több, mint én. Mikor mindig rólam gondolkozol,
375 7, II | csatába mégy, hogy maradok én oly egyedül, hová leszek
376 7, II | egyedül, hová leszek akkor én? Ki lesz, aki engem még
377 7, II | van – szólt Bernát úr. – Én önnek most nemcsak alispánja,
378 7, II | Csak bízza ön ezt rám. Én értem a násznagyi hivatalt.
379 7, III | tűzött bokréta hirdeti, én leánykérőbe jöttem. Magának
380 7, III | kedves Bernát bácsi; de már én hű vagyok ahhoz a fogadásomhoz,
381 7, III | De nem maradok, mert én kézfogóra vagyok híva a
382 7, III | annak azt szeretni kell. Én nem nászlakomára jöttem
383 7, IV | milyen zilált! Istenem, ha én ezt hamarább tudtam volna.
384 7, IV | eléje.~– Megengeded, hogy én is ott legyek az elfogadásán? –
385 7, IV | rebegé neki e szókat:~– Igen. Én „az” vagyok.~Ez volt a felelet
386 7, IV | mondott az erdőben: „ő az én jegyesem”.~A férfi ajkaihoz
387 7, IV | hát eljössz-e velem az én házamba? – szólt Katalin,
388 7, IV | szép csendesség van.~– Óh, én is úgy óhajtom, hogy odavigy
389 7, IV | magadhoz – monda Marie – óh, én nagyon szófogadó leszek.
390 7, IV | te parancsolni fogsz, és én engedelmeskedem. Ha valamit
391 7, IV | Micsoda? Rablók? Erről én sem tudok semmit.~Lajos
392 7, IV | Bernát úr.~– Hiszen elmondom én azt, csak egyszer hozzájussunk,
393 7, IV | ismertem volna meg – az én Lajosomat.~– Így már jól
394 7, IV | üldözés legyen belőle!~– Én meg ellenkezőleg az alispánt
395 7, IV | végelintézésére – szólt Lajos. – Én éppen arra kérem, hogy eszközöljön
396 7, IV | tüzében mással válthassák föl. Én szabadcsapatot idomítanék
397 7, IV | minden lőfegyveremet, amíg én obszervatóriumomban voltam,
398 7, IV | ha engem megcsókolsz, az én arcom nem lesz attól piros.~
399 7, V | Marie előtt.~– Ez nem az én érdemem, hanem Lizetté;
400 7, V | érdemem, hanem Lizetté; én nem értek semmi háztartáshoz.~–
401 7, V | barátomnak az özvegye, az én jó Henrymnek, akit tavaly
402 7, V | milyen jó adomát tudnék én erre most mondani! De csak
403 7, V | katolikus.~… – Hát hiszen én is az vagyok – suttogá Katalin.~–
404 7, V | Lajos elbámulva. – Hisz én önt mindig a protestáns
405 7, V | énrólam azt hitték, hogy én Barthelmy Ange vagyok? Hogy
406 7, V | Barthelmy Ange vagyok? Hogy én Lajosnak kedvese vagyok?~
407 7, V | odáig, hogy: „ez a hölgy az én jegyesem!”~Itt elhallgatott.~–
408 7, V | nem tudott mit felelni.~– Én kitaláltam, ugye, – szólt
409 7, V | Ő is azt hitte, hogy én Lajosra nézve vagyok valaki. –
410 7, V | jön a mai örömhírrel az én legdrágább barátom, Görömbölyi
411 7, V | És most még egy vivát az én királynémra! – kiálta Vavel,
412 7, V | poharát. Akire te köszöntél, én is arra köszöntök. – Az
413 7, V | is arra köszöntök. – Az én kedves kis leánykámat, az
414 7, V | kedves kis leánykámat, az én jó Marie-mat, éltesse Isten!~–
415 7, VI | tréfával helyreütni.~– Az én jó barátom ma nemcsak vőlegény,
416 7, VI | menyegzői előkészületeket az én szép Katalinom haditervnek
417 7, VI | féltékeny ön miatta? Hát nem az én leányom-e? Hát nincs-e nekem
418 7, VI | csodálkozva Lajos.~– Az én barátom gyönyörködni akar
419 7, VI | mily régen foglalkoztam én ezzel a gondolattal? – Hát
420 7, VI | másodszor újra megesküszünk az én jó Mercatorisom szertartása
421 7, VI | zárba csappant.~– Most az én foglyom vagy – szólt a meglepetten
422 7, VI | rábámuló Katalinnak. – Ha én most ellenséged volnék,
423 7, VII | bizonyosan az.~– Tudja ön, hogy én Vavel grófnak felesége leszek?~–
424 7, VII | segítse őket!~– Most már én az ön kis úrnőjét elviszem
425 7, VII | úrnőjét elviszem magamhoz; én leszek ezután az ő kis mamája.~–
426 7, VII | fegyverzaj között, ugyebár?~– Azt én nem tudom. Nekem csak a
427 7, VII | asszony; de nem fogadom el. Én majd csak itt maradok.~–
428 7, VII | hanem csak olyan, akit én képzelek oda magamnak. Azt
429 7, VII | magamnak. Azt letorkolom. Én nem tudok kijönni senkivel.
430 7, VII | Nem jön ki énvelem senki. Én csak egymagamban vagyok
431 7, VII | s beadja az ablakon, s én délig megfőzök. Mert azok
432 7, VII | nekem megígérte, hogy amíg én élek, mindennap lesz gondja
433 7, VII | az egész bérem. Tehát az én állapotom nem változik.~–
434 7, VII | Hiszen ne értsen félre; én nem azt kérdeztem öntől.
435 7, VII | még sohase jött ki. Ezt én soha meg nem unom. Néha
436 7, VII | mondta: „chère maman!” s én önnek: „mon petit garçon!”~
437 7, VII | fogják viselni. – Mert azt én megtudom, Madame – folytatá
438 7, VII | ha innen elviszi! – Az én kártyáim nekem azt megmondják. –
439 7, VII | attól a helytől, ahol az én szegény Henrym halva feküdt.~–
440 7, VII | mondani; feleljen meg rá: nem én vagyok-e az a nő a világon,
441 7, VII | igaz, mon petit garçon! Én kérem, hogy feleljen.~–
442 7, VII | amit akarok. Árát adták, s én úgy találtam; hogy amit
443 7, VII | nagy kincs! – Vigye ön az én petit garçonomat. Úgy áldja
444 7, VII | szeme világára, Madame! – Én megtudok mindent a kártyáimból.
445 7, VII | mindent a kártyáimból. S én nagyon rossz leszek valamikor
446 7, VII | valamikor kísértetnek. Ha én elkezdek lidérc lenni, az
447 7, VII | elkezdek lidérc lenni, az én boszorkány-nyomásomat megemlegeti,
448 7, VII | Katalinhoz. – Vigyázzon ön az én kincsemre, Madame. Eddig
449 7, VIII| köszönjetek! Szabad már. Én viszonozhatom. Adjon Isten
450 7, VIII| hogy ő is ért hozzá: „óh, én egész nap szeretnék itt
451 7, VIII| Óh, milyen boldog fogok én itten lenni!~– Holnap megnézzük
452 7, VIII| Tudsz te lovagolni?~– Én? – szól tréfásan elbámulva
453 7, VIII| mindjárt megkísérlem.~– De én nem kívánom ilyen nagyban;
454 7, VIII| mennyi idő kell arra, hogy én ezt megtanuljam?~– Az egészen
455 7, VIII| gyakorlat hódítja meg.~– Óh, én egész nap a zongora mellett
456 7, VIII| Csak parancsoljatok velem. Én úgy szeretek – engedelmeskedni… –
457 7, VIII| tudott bánni, mint Katalin.~– Én nem értek hozzá: én csak
458 7, VIII| Katalin.~– Én nem értek hozzá: én csak zöldet, meg kéket látok
459 7, VIII| olyan szép este van: s én egy cseppet sem vagyok álmos,
460 7, VIII| magával a leányt.~– Ez itt az én hálószobám: mindjárt mellette
461 7, IX | kiálta fel félálomban.~„Igen. Én vagyok itt, kis mama; –
462 7, IX | igazán?~– Nagyon szeretlek.~– Én is téged. – Imádkoztál már?
463 8, I | harcoljanak azzal a lovasok?~– Azt én magam sem tudom.~– De már
464 8, I | bocsásson meg alispán úr, ön az én hiszékenységemet akarja
465 8, I | maguk állnak az élükre.~– Én is azt fogom tenni!~– Férfiak,
466 8, I | azok be szoktak teljesülni. Én bizonyos vagyok felőle,
467 8, I | fedezve Marie titka, mielőtt én képes lettem volna őt erőhatalommal
468 8, I | rabló apa volt, s fiának én voltam az ápolója. A felnyitott
469 8, I | Barthelmy León uram! Most én jövök a fátyolt lerántani!
470 8, I | fátyolt lerántani! S majd én is megmutatom neked a te
471 8, I | imádásra méltó hölgy az én Katalinom?~– Éppen a szájamból
472 8, I | kezekre nem bízhattam volna az én kincsem megőrzését, míg
473 8, II | Te pedig őrizd meg az én kincsemet. Magadat és az
474 8, II | kincsemet. Magadat és az én palladiumomat. Vedd őt körül
475 8, II | mondanom menyegzőnk előtt.~– Én szeretlek, ha kolduspár
476 8, III | mondá: „Bocsássátok: ez az én emberem”.~Sátán Laci volt
477 8, III | levelet.~– Maradj itt, míg én vissza nem térek, ott a
478 8, III | alapította furfangos tervét.”~„Én rövidebben akartam végét
479 8, III | közelebb legyek.”~„Azonban az én durvább szövetű tervem szétmállott.
480 8, III | lovag belészeretett; hanem én nem voltam egészen bizonyos
481 8, III | fogott fegyvert a kezébe; én pedig minden fegyverben
482 8, III | ismertesse meg hölgyét, akiről én azt hiszem, hogy az én nőm… (
483 8, III | akiről én azt hiszem, hogy az én nőm… (Azt mondanom sem kell,
484 8, III | Barthelmy Ange-ról való hír az én költeményem: én iktattam
485 8, III | való hír az én költeményem: én iktattam be azt egy vidéki
486 8, III | széles világban.) Tehát az én emberem e találkozásnál
487 8, III | felvetette a fátyolát – s én Thémire-t láttam magam előtt.”~„
488 8, III | azt mondta róla: „Ez az én jegyesem”. Ez még rejtély
489 8, III | okiratokkal együtt, akkor én csapatommal megindulok éjjel
490 8, III | tettem meg neki.~– Most én parancsolom, hogy tedd meg.
491 9, I | Ennyit Júdás is megtett. „Én nem tudom kezetekbe adni
492 9, I | kezetekbe adni azt, akit imádok… én csak megcsókolom őt, hogy
493 9, I | kiáltást.~– Igen, Madame, én Cambray vagyok, más néven
494 9, I | Megtudja ön azonnal, Madame. Én egész őszintén megmondtam
495 9, I | önnek magyarázni, Madame. Én beszéltem Amélie-vel, megmondtam
496 9, I | Franciaországnak?~– Nem tudom.~– No hát én tudom. Az „influenzát”.
497 9, I | kámforfüstre tartani?~– Mit törődöm én azzal? Adja ide, kérem.~
498 9, I | elég mulatságod? Látod, én nagyon meguntam ezt az én
499 9, I | én nagyon meguntam ezt az én életemet. Mindennap hazudni,
500 9, I | ez a mienk, kicsi mama! Én már lemondtam róla, s kerestem
1-500 | 501-663 |