Rész, Fezejet
1 2, II | Cselédjeik vannak. Egy komornyik, aki egyúttal a lovakkal
2 2, II | mert sohase látták.~– És a komornyik?~– Azt úgy híják, hogy vasszájú
3 2, II | bizony haragjában!” – monda a komornyik; „köszönd, hogy leány vagy,
4 2, III | kastélyból a már említett komornyik, aki egyúttal kocsis és
5 2, III | tanújele volt az, hogy a komornyik maga sietett rögtön leszedni
6 2, III | lépcsőajtót benyitotta volna a komornyik, elébb három pár olyan posztószironyokból
7 2, III | pipa.~Mert ezt az egyet a komornyik elmulasztotta behozni a
8 2, III | benyitotta az ajtót, az a komornyik volt.~– Ugyan, a pipámat! –
9 2, III | urat a teremben – mondá a komornyik, s erre Bernát úrnak csakugyan
10 2, III | esznek.~– A frányát is!~– A komornyik azt mondja, hogy a gróf
11 2, III | A folyosó végén, ahol a komornyik szobájába akart nyitni,
12 3, I | bakon ott ül a széles vállú komornyik, most már kocsisjelmezben,
13 3, I | hanem annak az üres héját a komornyik porrá törte, úgy szórta
14 3, III | Bejöhet. Fenn vagyok.~A komornyik belépett. Ősz fejű, tisztes
15 3, III | hölgyalak, egy kezével a komornyik karjába kapaszkodva, másikkal
16 3, IV | gróf is vele van?~– Nem. A komornyik kísérte idáig.~Ez a szó,
17 3, IV | burkolva. Háta mögött állt a komornyik, akit már ismert a faluban
18 3, IV | akkor nem ló. – De hát a komornyik úr hirtelen visszafuthatna
19 3, IV | Nemsokára visszajött a komornyik, s azt a mentséget hozta,
20 3, IV | hogy elmúlik a migrénje.~A komornyik még egyszer bement, s még
21 3, IV | voltak láthatók: a fehér hajú komornyik, a mogorva úr s a lefátyolozott
22 6, I | el Henryt fölkeresni.~A komornyik lakása földszint volt, Lizetté,
23 7, VIII| az előtornácba.~Egy öreg komornyik meg egy igen csinos fiatal
24 13, I | mikor a Névtelen Várban a komornyik torkának esett a feldühödött
|