Rész,  Fezejet

 1     1,  I  |         aludt.)~– Alszik már! – suttogá az öregebb úr, összehúzva
 2     1,  II |       Az Istenért! ne sírjon! – suttogá neki a férfi.~De mikor olyan
 3     1,  III|            Ezt a mama játssza – suttogá a kisleány. – Ön lépjen
 4     1,  III|            Mennyi gyöngédség! – suttogá a szép szöszke a Cambray
 5     4,  III|       Kérem. Szabadítson fel! – suttogá a delnő a belépőhöz, s addig
 6     4,  III|         Ne vesződjék ön velem – suttogá a hölgy, amint szemeit felnyitotta,
 7     4,  V  | gondolkodnod, míg kitaláltad? – suttogá melegen.~– Ugye meg vagy
 8     5,  III|            Én vagyok, gróf úr – suttogá, aggodalmasan széttekintve.~–
 9     5,  III|       képes lesz azt megtenni – suttogá rettegő arccal a hölgy.~–
10     5,  V  |       férfi.~– Senki és semmi – suttogá utána a leány csendesen.~
11     6,  I  |      Már felnyitja a szemeit… – suttogá a leány. – … Még lábra áll!…
12     6,  I  |         felköltsön énekével;… – suttogá magának – … nem csókolgatja
13     6,  I  |       szemei.~– Nevet ő most? – suttogá Marie Lajos fülébe, a torzarcra
14     7,  II |        nézett a leányra. Halkan suttogá Vavel Lajosnak:~– Bámulatos
15     7,  V  |        hiszen én is az vagyok – suttogá Katalin.~– Hogy lehetne
16     7,  V  |  kínálta.~– Ejh, nem kell víz – suttogá –, hiszen áldomásra hívtál
17     7,  VI |      acélrács hézagaihoz tartva suttogá, mire a két hölgy hallgatva
18     7,  IX |     egymásba kulcsolta.~Katalin suttogá:~– Az Isten őrizzen meg
19     9,  I  |         volt!~– Bocsásd be őt – suttogá a hölgy a rémület asztmájával,
20    13,  I  |       mondok!”~– Marie beteg? – suttogá lenyomott hangon Vavel.~
21    13,  I  |      fejét, s forró lélegzettel suttogá fülébe:~– Ne félj tőlem.
22    13,  I  |    kezére.~– Őrangyalom vagy! – suttogá hozzá. (Hangosan nem szólhatott,
23    13,  I  |      dal nem tinektek szól ám – suttogá. – Ez csak tréfa. – Ugye