Rész,  Fezejet

 1     1,  III|      unja magát?~– Ah, haha! – nevetett a kisleány, tenyereit összecsapva. –
 2     1,  III|  kacagás hangján magába befelé nevetett.~– Ezt ugyan jól adtuk!~
 3     1,  III|   Ördöge van, hogy kitalálja – nevetett de Fervlans. – Tehát egyezzünk
 4     2,  I  |   schönes Leder”.~– Ah haha! – nevetett a baronesse. – Ön az az
 5     2,  I  |  hiszen az is megtörténhetik – nevetett a baronesse, s minden mórikálás
 6     2,  II |       ülnénk.~Bernát úr nagyot nevetett ezen.~– Tiszttartó úr bizony
 7     4,  I  |     Akár táncolhatok is.~S még nevetett neki a szegény nyomorult
 8     4,  III|       a „jelenetről”.~A báróné nevetett, és aközben kezét nyújtva,
 9     4,  V  |    kezdett már bámulni, és nem nevetett.~– Megnyugszom a nézeteiben,
10     5,  II |       Ez pogányság.~A társaság nevetett az ártatlan harag fölött.
11     5,  III|   embernek meglátni.~Lajos nem nevetett többé. Igen komolyan felelt:~–
12     5,  III|      esett át. A bárónő együtt nevetett vele.~– No ugye, hogy minden
13     5,  III|         Az Vavel volt.~A hölgy nevetett.~– Hahaha! Én nevetek azon!
14     7,  I  |      Lajos nem haragudott meg; nevetett.~– Spectabilis most mindjárt
15     7,  II |     Nyakába borult az ifjúnak, nevetett, sikoltott, gyermek volt.~–
16     7,  III|       ujját.~Bernát úr hamisan nevetett.~Az úrhölgy pedig bosszús
17     7,  V  |        Összeborzongott. S újra nevetett.~Lajos vízzel kínálta.~–
18    10,  II |     hang nem kísérte azt. Azon nevetett ugye, hogy milyen ravaszul
19    10,  II |      Ezen a sikerült furfangon nevetett bizonnyal.~Erre aztán Marie
20    10,  V  |       hagyta rábeszélni magát. Nevetett.~– No, már kedves barátom,
21    10,  V  |       Nem maradok el tőled.~És nevetett.~Nevető asszonyt pedig nem
22    10,  V  | kardján.~Trentatrante ördögien nevetett.~– Most én jövök!~Melyik
23    12,  I  |        mestert is megcsókolta. Nevetett.~Majd meg egy marék bankjegyet