Rész,  Fezejet

 1     1,  I   |    hallják önök, nem fognak önök engemet megölni?~– Hahaha – kacagott
 2     1,  III |           Ez a jog és kötelesség engemet illet. Lehessek olyan szerencsés,
 3     1,  IV  |      megint úgy gondolta hozzá), engemet bízott meg a háziasszonyi
 4     3,  IV  |          Ön aztán elmondta, hogy engemet nagyon feldühített valami
 5     4,  II  |       Kedves Lajos. – Szeress te engemet.”~Vavel gróf kezéből kihullott
 6     4,  II  |       ereklyéi közé: „Szeress te engemet!”~Mit lehet még ezentúl
 7     4,  III |          bárónő közbenevetett.~– Engemet az egész rablókaland inkább
 8     4,  III |         most kitudódnék az, hogy engemet az éjjel rablók támadtak
 9     5,  V   |         akit én szeressek, s aki engemet szeressen: asszonyt, aki
10     5,  V   |         ha lehető volna az, hogy engemet valaki úgy szeressen, ahogy
11     7,  I   |     hangolta.~– De hogyan fog ön engemet magamat egyedül megtizedeltetni?~–
12     7,  III | válasszal vissza?~– De úgy, hogy engemet is magával viszen.~– Ön
13     7,  VI  |   szobába Lajos sietve.~– Hívtál engemet, Marie? – kérdezé, amint
14     7,  VII |          neki Marie.~– Látott ön engemet sírni valaha?~– Sohasem.~–
15     7,  VIII|       sem segít? – Le tudnál tán engemet is festeni?”~– Óh, igen.
16     7,  IX  |         őrizzen meg tégedet – és engemet – és mindkettőnket együtt –
17     9,  II  |    Amiért jött, már bevégezte. – Engemet porba sújtott, tégedet megmentett,
18     9,  III |       azt mondtam a pajtásoknak: engemet most temessetek el ide.
19    10,  II  |        ezt a gyűrűt viseli, küld engemet ide: azzal az izenettel,
20    10,  V   |      Pedig lásd: a te jelenléted engemet csak gátolni fog a rendelkezéseimben:
21    10,  V   |        Katalin: ha azt meglátod, engemet el fogsz feledni.~S Vavel
22    10,  VI  |          neked érte Isten! Amivé engemet tettél és gyermekemet! Halj
23    11,  IV  |          az öcsémet, hát lőj meg engemet is!” Abban a pillanatban