Rész,  Fezejet

 1     1,  III|          hozta eléje, mintha az ő szíve is egy harang volna, amit
 2     1,  III|           hogy önnek helyén van a szíve, Cambray úr. Önnel nem lehet
 3     1,  IV |     szóval? Annak talán nem fáj a szíve, mikor haldokolni lát egy
 4     2,  II |           akkor feleségül mehet a szíve választottjához: nem kénytelen
 5     3,  II |         Hogy dobog szegénykének a szíve ijedtében! Maga csúnya Miura!
 6     3,  IV |     törekszik. Mennyivel nemesebb szíve van ennek az asszonynak,
 7     4,  III|           sietett a kastély felé. Szíve nyugtalanul dobogott. Valami
 8     4,  IV | indulatokat fedeztem fel. Önnek a szíve nincs megromolva. Hagyja
 9     5,  III|         tehertől megkönnyebbült a szíve a hadcsapat elvonulásával.
10     5,  V  |        férfi kezét, s szólt egész szíve teljességéből:~– Mit akarok?
11     5,  VI |          tűzte a keblére: éppen a szíve fölé.~Egyenesen Lajos dolgozószobájába
12     7,  IV |         nekem azt mondák, önnek a szíve anyát kíván, s az nem várathat
13     7,  VII|       nekem?~– De nem fog önnek a szíve fájni, ha kis úrnőjét nem
14     7,  VII|           Önnek lám minő érzékeny szíve van.~– Nekem? Érzékeny szívem?
15     7,  VII|          a nő a világon, akinek a szíve legkeményebb, legérzéketlenebb?
16     7,  VII|    mondhatná, hogy olyan kőkemény szíve volt, mint Lizettnek.~–
17     8,  II |   rajzolta azt?)~(Vajon fogja-e a szíve fölött viselni mind a kettőt?)~(
18     9,  I  |       akit nem kísért úgy a saját szíve, mikor egyedül van.~Még
19     9,  III|       mint az arcát látnák.~Lajos szíve nagyot dobbant. – Jobb kezének
20    10,  II |    magával. Helyén van ám ennek a szíve. Aztán nem olyan rossz ember,
21    10,  VI |         erre!~Azzal megcsókolgatá szíve szerint az ő szerelmes menyasszonyát,
22    11,  I  |       nagyszámú franciák.~Hanem a szíve dolgai iránt egészen nyugodt