Rész,  Fezejet

 1     4,  I  |          kellett megköszönnie. A levél igen szépen volt írva, s
 2     4,  I  |        és meleg érzelem. Hanem a levél végén ez volt írva:~„Megbocsátja
 3     5,  III| mindenekfölött jól ismerte. Ez a levél Katalin bárónőtől jön.~Ejh,
 4     5,  III|         jobban meglepte Lajost a levél tartalma.~„Gróf úr!~Igen
 5     5,  V  |      alig mondhatta idáig, még a levél jóformán a kertészlegény
 6     5,  V  |         leány kezét fogta meg. A levél mind a kettőjök kezéből
 7     5,  V  |          arcába.~– Kinek szólt e levél?~A leány szomorún mosolygott,
 8     7,  V  |         afölött; fejét lehajtá a levél fölé, mintha újra meg újra
 9     8,  III| legközelebbi őrtűznél megtudja a levél tartalmát.~Ahogy Barthelmy
10     8,  III|      feltörje és elolvassa.~Ez a levél Guillaume tábornoknak szólt:
11     8,  III|        tudta Vavel.~A felnyitott levél terjedelmes volt; négy sűrűn
12     8,  III|     hallotta volna már valaha.~A levél tartalma aztán megmagyarázta
13     8,  III| rémülettől. Reszketett kezében a levél, amint tovább olvasá.~„De
14     8,  III|    megtudja, mi van még hátra.~A levél ezen végződött:~„Ezt a körülményt
15     9,  I  |         ezt a levelet.~A hölgy a levél után nyúlt mohón.~– Ez a
16     9,  I  |         után nyúlt mohón.~– Ez a levél ragályos lehet, nem akarja
17     9,  II |          között.~Két arckép, egy levél, meg egy széttépett irat
18     9,  III|    köszönteni. A két arckép és a levél oda volt rejtve a keblébe.
19    10,  III|         csapott öklével, mikor e levél igen rövid tartalmát elolvasta.~–
20    10,  V  |        ha őt élve elfogják: ez a levél jogot ád Vavel Lajosnak,
21    10,  V  |         rásütötte a pisztolyt.~A levél égő rongyai mint éjlepkék
22    11,  V  |         tolmácsolja az a királyi levél, melyet három nap múlva