Rész,  Fezejet

 1     1,  II |        nemsokára a kapu előtt állt.~– Köszönöm önnek a szívességét, polgártárs –
 2     1,  III|             ha úgy megtetszett.~– Ah! Köszönöm. Ez bizonyosan valami kedves
 3     1,  III|          kenyeret hozott a számára.~– Köszönöm. Már ebédeltem – monda neki
 4     1,  III|               Igen jó spanyol rapé.~– Köszönöm – szólt Cambray, belecsippentve
 5     1,  IV |             az lesz az útbaigazító.~– Köszönöm – szólt de Fervlans, breloque-ja
 6     2,  III|             jobban megfagyasztotta.~– Köszönöm. – A bárónő, ha sokallja
 7     2,  III|           lesz az egész dolog.~– Igen köszönöm – monda a háziúr, hanem
 8     2,  III|             Fertő tónak a közepéig.~– Köszönöm. – Még egyet. – Ha ön ügyvédem
 9     4,  IV |          világon. Vigyázzon magára!~– Köszönöm.~– Elhiszi-e hát gróf úr,
10     4,  IV |             útjára. Gyönyörűség ez.~– Köszönöm a jó tanácsot, gróf úr,
11     4,  IV |           Megyek vissza az erdőmbe. – Köszönöm a jó tanácsot és a jó alamáziát. (
12     5,  III|              Nem jó ötlet ez tőlem?~– Köszönöm, bárónő, köszönöm, hahaha!~–
13     5,  III|            tőlem?~– Köszönöm, bárónő, köszönöm, hahaha!~– De ne nevessen
14     5,  III|          pedig, bárónő, a vett leckét köszönöm. Rászolgáltam.~Azzal még
15     5,  V  | sétakocsikázásra felkérni a leányt.~– Köszönöm. Nem megyek – monda Marie.~–
16     6,  I  |             mondom neki, hogy „no hát köszönöm a barátságot öreg; de nékem
17     7,  III|              gavallér számára.~– Igen köszönöm a jóságát, kedves Bernát
18     7,  VII|           élni. Ugye, eljön velünk?~– Köszönöm, nagyságos asszony; de nem
19     9,  I  |              hogy őrködjék fölötte?~– Köszönöm, Madame, hogy ön ilyen jó
20     9,  III|               Föl ne támadjon soha!~– Köszönöm. – Rövid halotti beszéd
21    10,  II |               az ablakon Marie-nak.~– Köszönöm, jó Lizett – szólt a lány
22    10,  VI |        tartotta ott, amíg az ivott.~– Köszönöm, hugám!~Arra a sebesült