1-500 | 501-617
Rész, Fezejet
1 1, I | Szentpétervárott van; pedig ez a Rue des Ours, a St. Martin
2 1, I | Nincs rajtam egyéb, mint ez a cotillon, meg ez a csúnya
3 1, I | mint ez a cotillon, meg ez a csúnya nagykendő.~S azzal
4 1, I | férfi. – Hogyan kezdődött ez? Mondja csak.~– Hát a mama
5 1, I | háborgatnunk, mikor alszik.~Ez a szó: „nekünk” különös
6 1, I | követhetünk el egyszerre.~– Topp! Ez igaz! – szólt az öreg. –
7 1, I | damasztfüggönyökkel.~– Ejnye, milyen meleg ez az ágy! – mondá a kisleány –,
8 1, I | kíváncsi egy kis portéka ez! – dörmögé az öregúr. –
9 1, I | golyó odáig is elhat.~– Ez a legnagyobb gond – szólt
10 1, I | megállapodtak valamiben.~– Ez nagyon jó lesz!~A tervvel
11 1, I | nem kételkedem. Azonban ez a feladat nem fiatalembereknek
12 1, I | ki tudja, meddig tarthat ez az elátkozott sors?~– Óh,
13 1, I | Alszik-e a gyermek?~– „Ez” idekinn alszik; hanem „
14 1, I | elhagyott szobában sötét lett.~„Ez” a gyermek azonban nem aludt;
15 1, I | papírcsomagokat hajigál a tűzbe. Ez még hagyján. Hanem azután
16 1, II | jól, hogy kivel van dolga. Ez az ő embere. A rendőrség
17 1, II | magát erre a bérkocsisra. Ez igen ügyes fiú. Ugye, Peroquin?
18 1, II | volna. Hanem hát éppen csak ez hiányzik. A kis comtesse
19 1, II | salétrom-raktárt. Nem mondta-e álmában ez a harang: „gingalló!”~A
20 1, III | felébresztett. Igen jól aludtam. Ez igazán olyan jó kis ágy,
21 1, III | csakugyan szeretetreméltó. Ez nekem nem jutott eszembe.
22 1, III | megtetszett.~– Ah! Köszönöm. Ez bizonyosan valami kedves
23 1, III | összemotozott. – Hiszen ez is gyermekszokás, kutatni –
24 1, III | bálruhám! Egészen ilyen. – De ez még annál is szebb!~Cambray
25 1, III | oldalára a palotának, mert ez négy utcára szolgál.~Erre
26 1, III | Cambray úrnak tetszett ez az ötlet. Volt benne gyermeki
27 1, III | kedvenc mulatóideje volt ez évben a déli tizenkét óra.
28 1, III | a fülébe, amire a grófnő ez önkénytelen kiáltásba tört
29 1, III | csigában felcsavarítva. Ez kötelességének tartotta
30 1, III | barátainak, hogyan történhetett ez? Valami rendkívüli eset!~
31 1, III | gondoljon kis védencére – néha.~Ez igazán nagyszerű ajándék
32 1, III | a kis Amélie arcát, amit ez pirosra gömbölyített mosollyal
33 1, III | parancsoló tekintetű márki. – Ez a jog és kötelesség engemet
34 1, III | magát szemközt.~– De hisz ez nem az én szállásom – szól
35 1, III | ám – felel a sergeant. – Ez a Sainte Pélagie börtön.~–
36 1, III | meg ön mindent őszintén. Ez az egyedüli menekülés.~A
37 1, III | önnel egy szálláson lakott. Ez a múlt éjjel elhagyta önt.~–
38 1, III | hölgyeket érdekelnek.~– Ez azonban nem volt a célzott
39 1, III | spanyol találmánnyal. De éppen ez a hiba. Először is a rendőrkém
40 1, III | visszanyerve. – Az ő családi titkuk ez, amibe én nem tolakodtam
41 1, III | összeillesztette és elolvasta.~– Ki ez a tanú?~– Ugyanaz a gyermek,
42 1, III | visszacsúsztatá zsebébe a medaliont. – Ez nekem jó talizmán lesz jövőre! –
43 1, III | kincsünkkel oda!” Hol van ez az ország?~– Talán a holdban.~–
44 1, III | pénz. – Ön nem is bankár. – Ez csak mese. – Ön sértett
45 1, IV | Chaussée d’Antinon látható. Ez volt az első panoráma Európában.
46 1, IV | már többet tud Fultonról. Ez egy gépet talált fel, melyet
47 1, IV | barátságára tartósan számítani?~Ez ifjú sarjadék között természetesen
48 1, IV | legújabb diadalcouplet-jét. Óh, ez valóságos csodagyermek volt.~–
49 1, IV | suttogó párbeszéde pedig ez volt:~– Kudarcot vallottunk –
50 1, IV | breloque-ja zsuzsuival játszva. – Ez már megtörtént. Valamennyi
51 1, IV | nehéz. Legközelebb esik ez eszményhez Svájc. Ámbár
52 1, IV | tapasztalatlan, rajongó kedélyű; ez kész áldozat. Az ön szép
53 1, IV | bitófáivá? Nem, Madame, ez nem szégyenelni való, amit
54 1, IV | hegyével –, ha untatja önt ez a szerep, amit ily fényes
55 1, IV | Thémire! Ön érzelegni kezd. Ez nem katonának való.~– Ha
56 1, IV | adja ide: azt mondja, hogy ez neki talizmánja lesz, s
57 1, IV | s utána küldöm.~– Ah, de ez az arcképe még hároméves
58 1, IV | Üdvözli önöket általam. (Ez ugyan nem volt a levélben;
59 2, I | kassai rózsákból kirakva ez a szó: „VIVAT”; két oldalt
60 2, I | szomszédságra kvalifikál. Ez pedig egy tudománytól összegörnyedt
61 2, I | Lantz-k-nek-htsz-sild! – Ez sok egy embernek.~– Pedig
62 2, I | férjhez egy morva kapitányhoz; ez most zálogba adta a birtokot
63 2, I | rezidenciájául.~– No, inzsellér úr, ez jó parti lenne magának –
64 2, I | mellett! Nem trigonometria ez!~Úgy látszott, hogy az alispán
65 2, I | kastélyban, s várja az urakat.~Ez már bosszúság! Amihez minden
66 2, I | nyíltan és elhallgatottan.~– Ez a második bolond a faluban.~
67 2, I | a doktort mutatták be.~– Ez itt doktor Tromfszky Fülöp,
68 2, I | és hírharang.~– Ah! Hisz ez nagyon szeretetreméltó tulajdonság!
69 2, I | Következett a mérnök.~– Ez pedig Doboka Márton úr,
70 2, I | ezt az urat hogy hívják?~– Ez még senki sem – szólt az
71 2, I | kilebbent a mellékszobába.~– Ez már aztán kapitális egy
72 2, II | akinek nagyon megtetszett ez a magányos épület, s kivette
73 2, II | mégsem lehet tudni.~– No ez már engem pikíroz! Hát hogyan
74 2, II | egyúttal a lovakkal is bánik. Ez a mindenes a háznál. Ez
75 2, II | Ez a mindenes a háznál. Ez jár ki a faluba is néha,
76 2, II | kiadja nekik a rendeletet. Ez a két ember egy zsellérházban
77 2, II | Megvallom, megvallom, már ez szférámon kívül esik. Én
78 2, II | én megmondhatom, hogy ki ez az úr és ez az asszonyság.
79 2, II | megmondhatom, hogy ki ez az úr és ez az asszonyság. Én háromféle
80 2, II | hiteles magyarázat az, hogy ez a névtelen úr egy külföldön
81 2, II | vassal megbélyegeztetett. Ez az oka, amiért az arcát
82 2, II | nem mutathatja soha.~– Ah, ez nagyon rémségesen regényes,
83 2, II | másodikat.~– Tudtam, hogy ez nem fog tetszeni, azért
84 2, II | senkinek, őrajta kívül.~– Ez regényes, de nem valószínű.
85 2, II | A kijátszott férj mind ez idő óta keresi a feleségét
86 2, II | csábítót nem ismeri. Ezek ők.~– Ez a legérthetőbb megoldása
87 2, II | egyhangúlag felriadt, hogy ez már szörnyűség! Egy ilyen
88 2, II | folytonos összeköttetésben állok ez ismeretlen emberrel.~– Minő
89 2, II | többet.~A bárónő könnyezett ez elbeszélésen.~A főbíró pedig
90 2, II | bárónő. – Szegény kisfiú! Ez egészen elérzékenyített.
91 2, II | pedig nem olyan nevetnivaló ez, amit az inzsellér mond –
92 2, II | nincs neve.~És amellett ez az ember egész hidegvérrel
93 2, II | kacagott Bernát bácsi. – S ez a tündér bizonyosan audiát
94 2, II | pillanatnyi látás után? Ez nem authenticum… Majd „én”
95 2, II | Majd „én” megtudom, hogy ki ez a dominus és az ő dominája.~
96 2, II | dominus és az ő dominája.~Ez az „én” szó oly öntudattal
97 2, III | szívesen látja magánál.~Hisz ez igen simán kezdődik.~S a
98 2, III | Grammatikából.~– Grammatikából! (Ez meg már éppen tengeri csoda
99 2, III | vételre érdemes furcsaság!) No ez nagyon derék. Azt hittem,
100 2, III | átengedni.~Azt hitte, hogy ez már felolvasztja a hideg
101 2, III | lediktálom a szerződést, ez letisztázza szépen. Hanem
102 2, III | a-ypsilonnal: gróf.~Hisz ez olyan simán megy, amint
103 2, III | puskám, meg kardom is. – De ez mégis bolond história. –
104 2, III | a pipáját, s elzárják.~– Ez bolond beszéd!~– Relata
105 2, III | Relata refero.~– De hisz ez actus majoris potentiae!
106 2, III | hatszáz forint fizetéssel.~(Ez nagy szó volt. Hatszáz forint
107 2, III | hogy aki honosítva van ez országban, annak már joga
108 2, III | opponálok, egyszer repellálok. Ez is három esztendő. Elég
109 2, III | hogy kinek híják.~De hisz ez sem kérdezte azt a gróftól.~
110 2, III | tettem a kezemet!”~*~Hanem ez is csak Magyarországon történhetett
111 3, I | mindvalamennyinek meg van tiltva, s az ez ellen vétők rögtön megdorgáltatnak,
112 3, I | magyarázza a klasszikusokat. Ez az ő saját olvasmánya is:
113 3, I | vagy festeni tanult volna. Ez is rabművészet.~Mikor ebbe
114 3, I | elolvasta a hírlapokat. Ez nem tartott akkor sokáig.
115 3, I | Crusoe-t, ki tudja hányadszor. Ez még nem volt regény.~S ez
116 3, I | Ez még nem volt regény.~S ez így folyt nap nap után,
117 3, I | akkor nem volt ott senki.~Ez az ember nem alszik többet
118 3, I | aminők az amaránth magvai. Ez az apró mag: lőpor, ami
119 3, II | kivételt képez a többi közül. Ez a leány születésnapja.~Ez
120 3, II | Ez a leány születésnapja.~Ez az egy nap az övé kicsi
121 3, II | Mi van a szájában? Jaj mi ez a szép kis teremtés? Egy
122 3, II | kert szép lesz, s akkor ez nekünk itthonunk lesz, ugye?
123 3, II | megharagítottalak.~– Óh ez nem harag! – sóhajta fel
124 3, II | Talán tudod is, ki?~– S ez mindig megtörtént.~– Meg.
125 3, II | eszményképét. – Minő gondolat ez?~– Ugye? Régóta főzöm ezt
126 3, II | átkeltünk. Még akkor támadt ez a vágyam. Milyen dicső tudomány
127 3, II | Amióta e várban lakunk, ez a vágyam egyre erősbödött.
128 3, II | visszavont kezet. – Hát ez sem szabad már?~– Mit gondolsz?
129 3, II | tiltakozott gyorsan a leány ez eszme ellen. – Én bizony
130 3, II | legkisebbeknek – monda Lajos.~Ez a leány nem tudja, hogy
131 3, III | van, mind tófenék volt, s ez is igaz lehet. A Fertő igen
132 3, III | leány nem fáradt ki bele. Ez az áldott védő elem visszaadta
133 3, III | úgy volt megírva, hogy még ez az egyetlen öröme se legyen
134 3, III | öreg fenyvesnek” nevezi ez erdőt a víz közepén.~A Névtelen
135 3, III | krokodilust s más vízi szörnyet ez égalj nem tenyészt, s a
136 3, III | az ember találgatja, hát ez mi volt?~A mocsárvilág ritka
137 3, III | egy éles sikoltás vegyül.~Ez Marie hangja volt!~A férfi
138 3, III | rémület és a düh. Mi volt ez? Ki küldte ezt a névtelen
139 3, III | arról a szándékáról, hogy ez este a tóra menjen csónakázni.
140 3, IV | Névtelen Várbul.~– Tyhü, ez már valami! – monda a doktor;
141 3, IV | komornyik kísérte idáig.~Ez a szó, hogy a „fátyolos
142 3, IV | óvatosan a fejét az ajtón, s ez értesíté a többieket suttogva,
143 3, IV | nagyon szereti a mendemondát. Ez pedig válogatott jeles kaland.~
144 3, IV | közepéig fecskendett sarat. Ez még emelni fogja a hatást.~
145 3, IV | várni, majd elébb bejelenti.~Ez furcsa. Az orvost nem szokták
146 3, IV | öröme még; a hullámvilág. Ez volt neki a bál, a színház,
147 3, IV | hangverseny: a nagyvilág. Ez volt neki a szabadság. A
148 3, IV | vadállatból Isten képévé; ez két lépés visszafelé a vadállathoz,
149 3, IV | nézze ön, itt van a képe. Ez a könyv arról van írva.~
150 4, I | úrnak nehéz volt kimaradni ez úri kör mulatságaiból. Magát
151 4, I | lábát Marengónál hagyta el. Ez rendesen ott strázsált a
152 4, I | elégedetlen volt magával; hát ez az asszony mindent jobban
153 4, I | tud, mint ő? Érezte, hogy ez neki versenytársnője. S
154 4, I | érzelem. Hanem a levél végén ez volt írva:~„Megbocsátja
155 4, I | föltétel kissé meglep. Mert ez vagy azt jelenti, hogy ön
156 4, I | azok ellen védekezzem.”~Ez olyan felhívás volt, amit
157 4, I | helyöket meg kell találniok.~Ez pedig aztán köztudomásúlag
158 4, I | gyerek igen nehézfejű volt.~Ez ugyan, őszintén megvallva,
159 4, I | szóltak még.) A levélben ez állt:~„Uram! Ön jól tudja,
160 4, I | történetből önt érdekli, ez a következő: ha helyesli
161 4, I | évet számlált: a negyediket ez önkénytes őrültekházában.
162 4, I | éretlen leánykával. Hanem ez nem tarthatott örökké. A
163 4, II | amazont. Pedig rendesen ez a két véglet az, ahová megtört
164 4, II | jogait foglalja el magának. Ez a hölgy megmaradt nőnek,
165 4, II | kacsókat borzalom volt látni, ez már csakugyan a gyanútlanság
166 4, II | felnyitá előtte.~– Lássa ön. Ez az ön kertje. Most van önnek
167 4, II | amaz ott égő szerelem. Ez itten tavaszi nefelejcs.~
168 4, II | Isten szabad napsugára. Amit ez arc mondott, amit e szemek
169 4, II | sokat kell vele zsémbelni. – Ez is egy neme a jégbehűtésnek.
170 4, II | leány el hagyta olvasni.~Ez volt a papíron elkezdve:~„
171 4, II | elfogadná az.~De hát azután?~Ez a „hát azután?” volt a kezére,
172 4, II | kezére, lábára vert bilincs, ez a szájára zárt lakat. Neki
173 4, II | neki.~Milyen délceg alak ez a hölgy, amint hosszú uszályos
174 4, II | e félig nyitott ajkak, ez összevont szemöldök, ezek
175 4, II | szemszivárványok: Lajos jól ismerte ez arckifejezést: – ez a féltés.~
176 4, II | ismerte ez arckifejezést: – ez a féltés.~A leány felfedezte,
177 4, II | uszkár. Istenem! Milyen jó ez az asszony, hogy olyan türelemmel
178 4, III | természettudósok a holdplanétán tettek. Ez legalább érdekes és ártatlan
179 4, III | kíváncsiságnál. Ha valamikor, ez alkalommal meg lehet tudni,
180 4, III | erősen nagyító távcsöve. Ez égi tüneménynél bizonyosan
181 4, III | keresztülfektetett pálcák sorozata ez, melyek csavarszegekkel
182 4, III | azok. Álarcot viselnek. Ez nem igazi zsivány. Az ilyen
183 4, III | az ismeretlen helyiségben ez megmutatta neki a folyosót,
184 4, III | sokkal serényebbek voltak; ez az utóbbi, akinek még a
185 4, III | serpenyőre mutatva.~– Ah, ez csak ijesztgetés volt tőlük;
186 4, III | a bárónő házához került. Ez a Sátán Laci felesége.~–
187 4, III | ebben az órában.~– De hisz ez is meg fog látni, ha felocsúdik.~–
188 4, III | látni, ha felocsúdik.~– Óh, ez iránt biztos vagyok. Ez
189 4, III | ez iránt biztos vagyok. Ez hallgatni fog.~– Tehát tegyünk
190 4, III | sajnálom, bárónő, hogy önnel ez a kellemetlenség történt,
191 4, III | Most legalább célt értem. Ez igazi kaland volt, aminőket
192 4, III | küldte; mert ha történetesen ez éjjel holdfogyatkozás nincs,
193 4, III | Ne szóljon ön arról, ami ez órában itt történt, senkinek..~–
194 4, III | felfedhetem e kívánságom okát. Ez a nő, akit most életre hozni
195 4, IV | tagadhatta el magában, hogy ez a nő nagy foglalásokat tett
196 4, IV | őt üldöztetni.~A grófot ez eset arra a gondolatra vezette,
197 4, IV | viasztekercsét, s azzal lefeküdt.~Ez este azonban, amint szobája
198 4, IV | gyertya égett, s háttal ez asztalnak állt előtte egy
199 4, IV | nem dívó népviseletben.~Ez az ember egészen elfogta
200 4, IV | férfi volt, hanem hogyha ez a szoba mind tele volna
201 4, IV | csoda, mint a Hanyi Istók. Ez az én adósságom, s ezért
202 4, IV | unjuk magunkat. Rabmunka ez.~– De hogy tudott ön a bezárt
203 4, IV | kívülről el tudják fordítani.~– Ez a legrosszabb védelem a
204 4, IV | ember és nem fecsegő.~– Ez pedig bolond ember, aki
205 4, IV | való rettentő terveket. Ez elkészíti gróf úr házán
206 4, IV | munka útjára. Gyönyörűség ez.~– Köszönöm a jó tanácsot,
207 4, IV | csak arra appelláljak. Ez volt, amit a testamentumában
208 4, IV | az a könyv, mint minden ez országban megjelenő opus.
209 4, IV | pernahajdert csavarintott. – Tehát ez a szó olyan gézengúzt jelent,
210 4, IV | felfedezésről, vagy sem? – Hiszen ez őt érdekli legközelebbről.~
211 4, IV | nem diktálhatja azt, ami ez éjjel a Névtelen Várban
212 4, V | nevesse magát egy kicsit.~– Ez is igaz, Mátyás mester –
213 4, V | kellett futnia a szobából. Ez neki is sok volt.~Lajos
214 4, V | Névtelen Várban Mátyás mester; ez idő alatt Henry, aki megosztá
215 4, V | lég átszűrődhetett köztük. Ez a redőny egészen betölté
216 4, V | szépen felgördült.~Csakhogy ez meg fogja majd rémíteni
217 4, V | megbarátkoztatni.~– Hát ez évben semmi kívánságod se
218 4, V | téged nem fog zavarni. Itt ez alkovenben csak annyi világosság
219 4, V | nem csókolta meg a leány ez ünnepi ajándékért. De mind
220 4, V | vele elégedve?~– Nagyon! Ez igen jó lesz.~Szegény gyermek!
221 4, V | klasszikus metszésű orr, ez achillesi ajk és áll mind
222 5, I | a legutolsók; hanem biz ez már a jelen században csak
223 5, I | rendesen Marie-nak diktálta. Ez esetben lehetetlen az eddig
224 5, I | egyéb veszély is elmúlt.~Ez a veszély, úgy látszik,
225 5, I | Lacinak visszalopni: a szívét.~Ez is el volt hárítva a szép
226 5, I | hasznát ennek a dekorációnak. Ez azt jelenti, hogy ott nemesi
227 5, I | s úgy is tért vissza, s ez négyszerte rövidebb út,
228 5, I | Beteg talán?~– Nem az. Ez a rendes lefekvési ideje.~–
229 5, I | igen mulatságos társalgók. Ez rég időtől fogva el volt
230 5, I | között különösen sok volt ez időben a Franciaországból
231 5, I | együtt, el sincs válva tőle. Ez nem volt titok. Gyöngéden
232 5, I | volt a bárónő idegen.~És ez is megérthető.~A környékbeli
233 5, I | zárattak.~A gróf nem késett ez észrevételét közölni tudós
234 5, I | Marie sokat nyugtalankodott ez idő alatt. A sok trombitaszó
235 5, II | feleresztenek.~Nem is mert a leány ez éjjel korán lefeküdni, megtudva,
236 5, II | csinált. Őneki is tetszett. Ez az öröm kifordította eddigi
237 5, II | tapsolt elragadtatásában. Ez a nevető szörnyeteg még
238 5, II | piromániává fog elfajulni, s ez itt majd kazlakat és házakat
239 5, II | szüntelen vigyáztatok rá. Ez az én büszkeségem. Menjen
240 5, II | boritalra is rászoktatta. Ez pogányság.~A társaság nevetett
241 5, II | röppentyűnek. Azt hitte, ez már csak az ő tüze, mert
242 5, III | Lajos előtt is ismerős volt ez a hang. Most is, mikor reggelenként
243 5, III | mindenekfölött jól ismerte. Ez a levél Katalin bárónőtől
244 5, III | a levélen. Mit jelentsen ez?~A bárónő beszélni akar
245 5, III | meg a kastélyában a gróf, ez készséggel sietne kívánatának
246 5, III | csengetett valaki.~– Hát ez ki lehet? – mondá magában,
247 5, III | elmondhatom önnek, amiért jöttem.~Ez meglepte Lajost. Ő abban
248 5, III | hatolni be a Névtelen Várnak. Ez megnyugtatá, hogy a parkkal
249 5, III | nem csodálkoztam az önén. Ez is minden etikett ellen
250 5, III | császárság alatt mellőzték. Ez és még egy másik eset kényszeríté,
251 5, III | nemsokára ezredessé lett. Ez az említett eset pedig az
252 5, III | olyan ismerősnek előttem ez a név.~– Úgy? – szólt a
253 5, III | Barthelmy ezredes annál jobban. Ez volt az oka, amiért önt
254 5, III | van a felesége elrejtve. Ez a vidék pedig rendkívül
255 5, III | nőcsábításról szóló legenda.~– Ah! Ez rám nézve nagyon hízelgő.
256 5, III | mulatságos és finom vendégek. S ez a helyzet adott nekem hatalmat
257 5, III | Már megint föléje került ez a nő. Arra nem gondolt,
258 5, III | nemesi szavamra mondom önnek: ez a hölgy itt mellettem nem
259 5, III | nagyon gondolkozóba ejté ez a szó.~– De hát mit tehetek?
260 5, III | akinek az egészségét egyedül ez a kis szabad légen mozgás
261 5, III | bohózatot alakítom. Vigyen ön ez egyszer magával valami más
262 5, III | Parancsol ezredes úr? Ez volt-e Barthelmy Ange asszony?
263 5, III | ventre à terre!” Nem jó ötlet ez tőlem?~– Köszönöm, bárónő,
264 5, III | rá mondani, hogy „uram, ez a tréfa nagyon vastag!”
265 5, III | Meglepte az alak, mely ez öltözetben, a fátyolos kalappal,
266 5, III | Én nevetek azon! Nekem ez egy „jux”, ahogy mi bécsiek
267 5, III | még tétovázott.~– Bárónő. Ez nem pajkos csíny,– ne mondja
268 5, III | pajkos csíny,– ne mondja azt! Ez egy nagy áldozat öntül.
269 5, III | minden csepp vére tiltakozott ez ajánlat elfogadása ellen.
270 5, III | kapja vissza.~A levélben ez állt:~„Ezredes úr!~Ne keresse
271 5, III | égő szemek mondtak, amiről ez indulattól vonagló ajkak
272 5, III | egybefűzve. Csak egy órára. Ez idő alatt annyira övé e
273 5, III | lelke. Érzi, hogy rá nézve ez a nő egy egész új világ:
274 5, III | visszafordítá a fogatot. Így ment ez már évek óta mindennap.
275 5, III | pázsitos térre vezetett. Ez volt az ő megszokott sétájuk
276 5, III | Most az egyszer igaza volt. Ez a másik.~Ennek a másiknak
277 5, III | harangvirágok és nefelejcsek. Ez is szeretne azokból emlékcsokrot
278 5, III | Sétáljunk vissza a hintóhoz.~Ez azonban nem történt meg
279 5, III | viselt burkoló felöltönyt.~– Ez Barthelmy! – súgá a hölgy,
280 5, III | gróf készséggel sietett ez ismeretség megejtése fölött
281 5, III | akik ezt könnyen veszik. S ez temperamentum dolga. – Egy
282 5, III | szabályai fel vannak függesztve. Ez „extra leges” esik. Itt
283 5, III | engem marni, vagy nincs?~Ez utolsó mondatot már a kendőzetlen
284 5, III | pokoli keserűségnek, hogy ez őt védő, miatta szenvedő
285 5, III | Léon –, micsoda önre nézve ez úrhölgy?~Vavel gróf egy
286 5, III | gondolkozott a feleleten.~– Ez a hölgy: jegyesem…~A gúnymosoly
287 5, III | tett, azt joga volt tenni. Ez a nő úgy szereti őt, ahogy
288 5, III | el annak a hölgynek, akit ez érdekel, hogy egy rossz
289 5, IV | Vavel gróf ellen. Hiszen ha ez a védelem alapos, akkor
290 5, IV | beteg! Hát nem abszurdum ez? Nem bocsátja be a háziorvosát;
291 5, IV | mert nem volt otthon.~Ez a bizonyítás általános tetszésben
292 5, V | leány magaviselete irányában ez órától fogva meglepően nagyot
293 5, V | meglátszott rajta, hogy ez öntudatos igyekezet.~Ez
294 5, V | ez öntudatos igyekezet.~Ez estén nagyon későre adott
295 5, V | ideje.~Lajos rábámult. Mi ez? Sejtené talán Marie, hogy
296 5, V | Schmidtnének az ajtókulcsot. Ez alatt az idő alatt, amíg
297 5, V | őrá éppen nem vigyázhat. Ez bizonyos.~Hirtelen elhatározta
298 5, V | ment a kertészlegény felé. Ez ott dolgozott csendesen
299 5, V | elfogott levelet. Címül ez volt rá írva:~„– A szép,
300 5, V | S azt hiszi ön, hogy ez az ön márványarca nem az
301 5, V | az én lelkemnek a terhe? Ez a vas tekintet; amivel ön
302 5, V | kísértetem. Mindennap látom ez arcot, aki eltemette magát
303 5, V | Vavel Lajos bámulva hallgatá ez indulatkitörést. A csendes,
304 5, V | csendes, szelíd, méla leánynak ez volt az első szenvedélyes
305 5, V | beállt, annak a számára ez a ház egy sírbolt, aminek
306 5, VI | VI.~Ez a fölfedezés még szigorúbbá
307 5, VI | díszbokrot ki fogja ölni.~Ez aztán kegyetlenség.~Akinek
308 5, VI | szivacstörléssel elpusztítani! Ez képes az embert istentagadóvá
309 5, VI | árvíztől sújtott hívei között.~Ez a küldemény újra megindította
310 5, VI | vincellér, ahogy kívántatik, – ez a múlt évben Győr táján
311 5, VI | az elvesztett sulykot. – Ez az én sulykom! – mondja
312 5, VI | a Dunából fel a Fertőbe? Ez a bolond emberrel történt
313 5, VI | ismeretlen gát állja az útjokat. Ez az oka az egész veszedelemnek,
314 5, VI | vármegye azt tartja, hogy ez a tekintetes nemes Sopron
315 5, VI | nyomoruságán segíteni egyedül ez úton lehet gyökeresen, ő
316 5, VI | félt a derék ember, hogy ez is valami ajándékkal fogja
317 6, I | éppen olyan kedveset, mint ez volt– biztatá őt Lajos.~–
318 6, I | őket délután a temetésre: ez volt a gyászkíséret. Lajost
319 6, I | találta a kis sírgödröt. Ez Lajos munkája volt bizonyosan.~
320 6, I | itt vagyok!”~– Hagyj fel ez őrült agyrémmel! Hová gondolsz?
321 6, I | mindennap mondtam magamat; hanem ez és ez: én nem vagyok csendes,
322 6, I | mondtam magamat; hanem ez és ez: én nem vagyok csendes,
323 6, I | haldoklót mind nem nyugtatá ez meg. Arcát a pokol félelmei
324 6, I | kényszeríteni rángatózó arcát. Ez már tetszett neki. A kezével
325 6, I | ütött a tenyerével.~– Hogy ez nekem nem jutott eszembe! –
326 6, I | önnek az eszébe ugye, hogy ez már boldog: elhagyhatja
327 6, I | érzéketlen volt a kövér Lizett s ez jó tulajdonság volt ahhoz
328 6, II | temettesse el magát. Szerencsére ez már nem az ő gondja.~Fertőszegen
329 6, II | királynőjét és védszentjét, őnála ez egyetlen nőalakra volt halmozva:
330 6, II | magát egy világrész fölött.~Ez a szenvedélye a Névtelen
331 6, II | Az Európában történtekről ez idő szerint csak az angol
332 6, II | az írás a belső hártyán. Ez volt az ő titkos levelezésének
333 6, II | kísérve, a Névtelen Várba.~Ez utóbbinak a neve nem fog
334 6, II | diskurálhatott volna?~Lesznek, akik ez egy vonásból is kitalálják,
335 6, II | társcsoport eszmejárása volt. Ez a kis csoport mind elfért
336 6, II | tudósa levelei nyomán, hogy ez az ország az ő ellenségét
337 6, II | szolgálatát.~De mit ért ez olyan hadsereggel szemben,
338 6, II | jól. Pedig az ő eszméinek ez volt az igazi tábora.~A
339 6, II | vért, s sógorod (Murat), ez a cifra kakas, diadalt kukorikul
340 6, II | dicsőségterhelt zászlóikat. Ez a ráköpött mérges tajték
341 7, I | serénykedjék.~A feladat ez volt: megjelenni személyesen
342 7, I | hatalmasabb ellenségnek. – Hisz ez gúny! – S milyen az egész
343 7, I | vállrózsáikat! – Ah, uram! Ez egy rettentő merényletnek
344 7, I | csak nem is köhécselt tőle. Ez nem lehet a gróf úr donnája.
345 7, I | sigillum compulsorium”-mal. No ez a nagy buzgóság nekem mégis
346 7, I | Bernát úr meg volt hódítva. Ez a gróf nemcsak pipázik,
347 7, I | de még adomázik is. Hisz ez talpig derék ember. Ezzel
348 7, I | mind a kettővel koccintott ez áldomásra, s kiitta mind
349 7, I | felé emelve.~Vavelt pedig ez nagyon jó kedvre hangolta.~–
350 7, II | Végre kitört a háború.~De ez a Névtelen Vár kalitkájába
351 7, II | fehér mosadéka folyik le. Ez a város tele van francia
352 7, II | folyóba zuhogni a vért…~Ez egy jelenet a „Látások könyvéből!” –
353 7, II | elzárkózottan élt, s amit ez adatokból a lélektani és
354 7, II | Itt van a nemzeti szózat.1~Ez utolsó szavak alatt, mint
355 7, II | róla fennkölt eredetét. Ez az én bálványom. Ez az én
356 7, II | eredetét. Ez az én bálványom. Ez az én istennőm. Akiért éltem,
357 7, II | látványra. Minő télikert ez! Hát ilyen virágokat ápol
358 7, II | vagyon, sem nem nincsen”. Ez a pénz. A domestica üres,
359 7, II | Melyik?~– Te vagy az!~– S ha ez a csillag lehull?~– Ha van
360 7, II | Hogy lesztek boldogok? Óh, ez – hahahaha!~Nem tudta befejezni
361 7, II | Minden exmissióm között ez legyen a legkedvesebb.~–
362 7, II | mondá neki:~– Kár volna „ez” tinektek, franciáknak!~
363 7, II | Első szabad tekintet volt ez a világba. Fényes nappal,
364 7, II | világba beletekinteni! Ah, ez oly észvesztő gyönyör volt,
365 7, III | ami azt elválasztja.~– Ez a fátyol mai nap lehullt.~–
366 7, III | egyszerre ráismer. – Mikor ez a férfi elmegy a csatába
367 7, III | akar jönni?~– Még ma, még ez órában, ebben az öltözetben!
368 7, IV | asztalán a királyi manifesztum. Ez csalhatatlan. Ma kell merni
369 7, IV | harcolni a maguk igazságáért! – Ez már a valódi korszak, mit
370 7, IV | Ejh, milyen szörnyűség ez ilyenkor! Azt le kellett
371 7, IV | Igen. Én „az” vagyok.~Ez volt a felelet arra a szóra,
372 7, IV | Milyen boldogság lett volna ez, ha eddig is így lett volna!~
373 7, IV | világon, s az az ő Lajosa!~– Ez volt a mi első találkozásunk –
374 7, IV | alispánt akarom felkérni ez ügy végelintézésére – szólt
375 7, IV | borzongott egyik is, másik is, ez elbeszélés alatt!~Tehát
376 7, IV | grófnak nevezitek egymást. Ez rosszaság! Szépen csókoljátok
377 7, IV | pillanatban nem jöhetett ez indítvány. Lajos maga is
378 7, V | hallgatta el Marie előtt.~– Ez nem az én érdemem, hanem
379 7, V | összekelünk?~(Igaz, hogy ez is az ő háza volt: a vőlegény
380 7, V | jókedv.~S használt neki ez a felzavarás. Utána sokkal
381 7, V | végig. Egész odáig, hogy: „ez a hölgy az én jegyesem!”~
382 7, V | lettetek egymáséi. Miért volt ez?~Katalin nem tudott mit
383 7, V | közbe), akkor nem lett volna ez év az elveszett napok tárháza
384 7, V | nézve.~– No hát ha önnek ez oly nagy örömhír – szólt
385 7, VI | VI.~Ez a kis változás nem zavarta
386 7, VI | eltávozott.~– Látod: így volt ez mindennap – monda Marie;
387 7, VII | vezetni.~A kövér Lizettnél ez a szó sem idézett elő egyéb
388 7, VII | ígérete szentírás: nekem pedig ez az egész bérem. Tehát az
389 7, VII | hála Istennek, nem tudok; ez nem bánt. Kötni nem szeretek:
390 7, VII | Hát csak vetem a kártyát. Ez mindig más meg más. Kétszer
391 7, VII | hiányzik ebből? – kérdé ez öltönydarabkákat Katalin
392 7, VII | teszem azt. Most már önre néz ez a hivatal. Nagy kincs: nagy
393 7, VII | Marie-hoz. – Rosszul leszek. Ez a konyhagőz engem elszédít…~
394 7, VIII| egymásnak, hogy „bolond világ ez nagyon!”~Nem lehetett csodálni,
395 7, VIII| szegény leány elfelejtette ez órában a gyermekjátékait.
396 7, VIII| a gyermekjátékait. Hisz ez a napfordító volt az életében.
397 7, VIII| szerelmünknek lett vége?” – Hát ez vajon mit jelenthet? Ő nem
398 7, VIII| könyvek hevertek az asztalon. Ez volt, ami Marie figyelmét
399 7, VIII| Katalin mondta, hogy ez az ő saját műve. „Hát te
400 7, VIII| bámulat tárgya lett előtte ez a másik hölgy – „Csak úgy
401 7, VIII| legnagyobb mirákulum.~– Mi lehet ez a százfogú szörnyeteg?~Mondták
402 7, VIII| oda lett a bámulattól. – Ez oly megfoghatatlan volt
403 7, VIII| sorozatát kísérni figyelemmel; ez maga is emberfölötti vállalat!
404 7, VIII| odaát?~Hogyne tetszett volna ez az indítvány Marie-nak?~
405 7, VIII| vitte magával a leányt.~– Ez itt az én hálószobám: mindjárt
406 7, VIII| mellette van a tied. Jó lesz ez így?~– Nagyon jó lesz, –
407 8, I | érvnek, mint embernyi ember. Ez volt a céltábla a katonáknak,
408 8, I | útjában, amit kikerülgessen.~Ez a harmincöt napig temetetlen
409 8, I | és negyvenezer gyalogra. Ez nem az összes fegyverfogható
410 8, I | micsoda zivatart idézett elő ez a vármegyéknél! Szűrposztó
411 8, I | magyar nemességnek! Hisz ez caraffai fenyegetés. Végre
412 8, I | mint a dolmány.~– Hisz ez még éppen a legszebb viselet.~–
413 8, I | felőle győződni.~– De hisz ez olyan – kiálta Vavel, öklével
414 8, I | szabad használni, mivelhogy ez Rákóczi hadai által volt
415 8, I | jó éjszakát. Hat év óta ez lesz az első éj, melyet
416 8, II | tartunk szó szerint előidézni. Ez volt azt inszurgensek dala:~„
417 8, II | töltse be. Az ő zászlója ez. Neki kell a hímzett szalagot
418 8, II | szorítá, és megcsókolta azt. Ez volt az áldás.~Azután megfordult,
419 8, II | annyira el volt foglalva ez idő alatt, hogy alig bírt
420 8, II | fontonként osztályozva.~– Ez az összeg a mi vállalatunk
421 8, II | fel a „három liliomot”.~Ez volt az egész kelengye.~
422 8, III | azt mondá: „Bocsássátok: ez az én emberem”.~Sátán Laci
423 8, III | jutalmat fogtok kapni.~– Hát ez most a mi kárunk. Hanem
424 8, III | leveleket feltörje és elolvassa.~Ez a levél Guillaume tábornoknak
425 8, III | megmagyarázta neki, hogy ki ez.~„Tábornok úr!”~„A cselszövény
426 8, III | szövetű tervem szétmállott. Ez abbul állt, hogy egy hírhedett
427 8, III | borzadály futott át tagjain.~„Ez volt a föltett szándékom.
428 8, III | tervvel, hogy magam, mint ez ideális nőrablás negatív
429 8, III | Vagy pedig az történt, hogy ez a nő finomabb cselszövényt
430 8, III | pillanatában azt mondta róla: „Ez az én jegyesem”. Ez még
431 8, III | róla: „Ez az én jegyesem”. Ez még rejtély előttem. – Van
432 8, III | szeretetreméltóságától. Ha ez igaz, akkor ez nagy baj.
433 8, III | szeretetreméltóságától. Ha ez igaz, akkor ez nagy baj. Ha Thémire-nél
434 8, III | nagy baj. Ha Thémire-nél ez nem kiszámított alakoskodás,
435 8, III | zsarátnok közé taposott. Ez a gondolat lángra gyújtá
436 8, III | fennmaradjon Franciaország trónján! Ez a pokol minden kínszenvedéseit
437 8, III | Ellenség előtt álló katonától ez árulás.~Sietett nádsátorába
438 9, I | parasztokon!~De hátha több volt ez, mint komédia?~Hátha valóban
439 9, I | franciák vagyunk!”~Hát baj ez valakinek?~Ah, de mikor
440 9, I | becsüléstől!~Mennyire imádja őt ez a férfi! S mennyire megérdemli,
441 9, I | kölcsönbe essék!~Ha akarta volna ez a férfi, egy királyleány
442 9, I | kezébe szolgáltatja; de ez a leány reszket a nagyságtól,
443 9, I | A küldött levélben csak ez a három szó volt:~„Io non
444 9, I | Tehát ő nem teheti. – De ez még csak a gyöngeség bevallása.
445 9, I | gyöngeség bevallása. Még ez csak annyit tesz, hogy az
446 9, I | méltót, lelkét kimentőt. Ez óra az elárult királyleánynak
447 9, I | percet sem enged elveszni. Ha ez órának az ötvenkilencedik
448 9, I | megváltani!~„Io non posso…” Ez nem elég. Ennyit Júdás is
449 9, I | ugyebár? Majd meghallja. Ez egy ragályos betegség, mely
450 9, I | levél után nyúlt mohón.~– Ez a levél ragályos lehet,
451 9, I | az elkapott levelet.~Abba ez volt írva:~„Kedves kicsi
452 9, I | rajta, hogy megdicsértek ez ügyességemért. Egyszer aztán
453 9, I | közé. Infámis mesterség ez a mienk, kicsi mama! Én
454 9, I | pedig Soeur Agnès.”~Ah, ez a korbácsütés meg volt érdemelve!
455 9, I | korbácsütés meg volt érdemelve! Ez jobban fájt, mint mikor
456 9, I | leejté a két kezét az ölébe ez ostorozás után.~S csak arra
457 9, I | elefántcsont tokban, mint a másik.~Ez fehér arc, behunyt szempillákkal,
458 9, I | tetteti magát halottnak. Ez a fehér szín nincs festve
459 9, I | nem szerepet játszanak, ez a halotti mez, ez a mirtuszkoszorú
460 9, I | játszanak, ez a halotti mez, ez a mirtuszkoszorú nem színpadi
461 9, I | mirtuszkoszorú nem színpadi jelmez. Ez egy igazi, őszinte másvilág
462 9, I | kémkedni üldözött emberek után…~Ez irgalmatlan szavak alatt
463 9, I | földön bűn számára vezeklés: ez az ön vezeklése! Ön tudja
464 9, I | influenza kórházból jövök. Ez a muszka ragály oly alattomos,
465 9, I | veszedelmét, s nem tudja, hogy ez a halál. Én már tudom. Nem
466 9, I | ne bocsássa ön Marie-t. Ez országban még nem ismerik
467 9, II | Katalin! Hátha nem igaz ez? Hátha csak ellenségeid
468 9, II | hogy megkeserítsenek? Nézd: ez a két kép nem hasonlít egymáshoz.
469 9, II | nem hasonlít egymáshoz. Ez, amelyik úgy mosolyog, ez
470 9, II | Ez, amelyik úgy mosolyog, ez lehetett a te leánykád,
471 9, II | lehetett a te leánykád, de ez, amelyik oly halavány, ez
472 9, II | ez, amelyik oly halavány, ez nem lehetett ugyanaz. Ez
473 9, II | ez nem lehetett ugyanaz. Ez nem a te leányod! Aki neked
474 9, II | ültessem be az új halálvészt ez ország földébe, mely angyalomnak
475 9, II | vad.~– Óh drága Cambray! Ez a te képed! – szólt Marie. –
476 9, II | ránk? Az ő ítéletének napja ez. Lajos és az ő hívei kihúzták
477 9, III | kapott választ kibetűzze.~Ez még jobban leverte kedélyét.~
478 9, III | fokossal és nyereg nélkül. Ez reményt ad, hogy másutt
479 9, III | naphosszat vesztegelni: ez az, amit nem akar bevenni
480 9, III | szolgálatot. Nála úgyis ez a rendes felkelési idő.~
481 9, III | monda a hölgy. – Látja ön ez öltönyt rajtam? Nincs egyebem.
482 10, II | az arcát és a kezeit jól; ez hatalmas szer; elpusztítja
483 10, II | maga húzott fel Lizett. Ez az élő gép számlálta az
484 10, II | félek.~– Mitől félsz?~– Ez az úr ott benn olyan csendesen
485 10, II | egyszer ilyen arcot: Henryét.~Ez a halál.~Összeborzadt.~Az
486 10, II | minden tagján. Nem jó hely ez itt.~Minő iszonytató lehet
487 10, II | se költené ezt fel, ha ez egyszer elaludt. Reggelig
488 10, II | ember? Nekem nincs semmim, s ez a kastély üres. Mit akar
489 10, II | azt, aki vezetni fogja. – Ez az ő parancsolatja!~– Engedelmeskedem
490 10, II | megvigasztaljon. Nincs is rám ez úton semmi szükség. Győrig
491 10, II | Szóljon bele az Isten ez ördögi beszédbe!~– Azonban
492 10, III | ruhát viselt úti köntösül (ez akkor nagyon népszerű volt
493 10, III | fel. Shakespeare szerint ez is a „névtelen tettek” sorába
494 10, III | hogy „chien de Vienne”! Ez az én küldetésem. – Miután
495 10, III | ennélfogva esett utamba ez a szép mezőváros a „campus
496 10, III | egész úri társaságot.~– Hisz ez a chien de Vienne magyar
497 10, III | lovagolhat rajta.~– Mire ez a kutya olyan nagyra megnő,
498 10, III | a „grand père” táncára. (Ez végzi be a bált, bohókás
499 10, III | márki urak orcáiról. Most ez van divatban. – No de –
500 10, III | Jocrisse úr szállt le.~– No ez már okosabb ember! Vajon
1-500 | 501-617 |