Rész,  Fezejet

 1     1,  I  |       lesz semmi baj. Holnap majd eszébe jut önnek a mama neve vagy
 2     1,  I  |         vendégnek csak itt jutott eszébe megijedni.~– De hallják
 3     1,  III|   hálálkodásai alatt is az jutott eszébe, hogy mennyi sopánkodás
 4     1,  III|       azzal a nesszel, hogy annak eszébe jutott az anyja lakása,
 5     2,  II |          A tekintetes úrnak pedig eszébe jutott a tekintetes asszony
 6     2,  III|          asszony jutott egyszerre eszébe. A haragra kelt férfi még
 7     3,  III|           aztán megint más jutott eszébe a Fertőnek: újra kinevezte
 8     3,  IV |    Mondtam ugye, hogy most jutott eszébe valakinek elvitetni magát
 9     4,  III|      emberek?” Lajosnak az jutott eszébe: „egyet itt látsz közülök
10     5,  I  |       valamit? De csak nem jutott eszébe.~Megnyugodott felőle, hogy
11     5,  II |         félbeszakítá a nevetését. Eszébe jutott a távcső! Hátha onnan
12     5,  III|     bárónőtől jön.~Ejh, tehát már eszébe jutunk?~De jobban meglepte
13     5,  III|          becsületén tapadó szenny eszébe jut, akkor elveszti a józanságát.
14     5,  V  |          pillanat alatt az jutott eszébe, hogy most őrá senki sem
15     5,  VI |  pártfogónőhöz, bizony nem jutott eszébe, hogy a sáros csizmáját
16     6,  I  |       maga végezte el Marie.~Majd eszébe jutott neki, hogy olvasta
17     6,  I  | Gondolkozott, gondolkozott; végre eszébe jutott egy, azt lassan dúdolva
18     6,  I  |       maradunk.~– Az jut önnek az eszébe ugye, hogy ez már boldog:
19    10,  II |      Sehonnan sem jött rá válasz.~Eszébe jutott valami.~Ha az egész
20    10,  V  |         levelet: Thémire levelét.~Eszébe jutott, hogy ha őt élve
21    10,  VI |           lehetett embernek adni.~Eszébe jutott Katalinnak az a monda,
22    13,  I  |      amint közelebb ért a házhoz, eszébe jutott, hogy a paripa-robaj