Rész,  Fezejet

 1     1,  I  |     lettek a szép ruháim?~– Az ám. Még jó, hogy azt az ócska
 2     1,  I  |  fogunk a jó tollasbálba.~– Az ám – szólt a gyermek durcásan –,
 3     1,  III| zsémbelni? Pedig megérdemelném ám; nagyon rossz voltam az
 4     1,  III|          szól az öregúr.~– Nem ám – felel a sergeant. – Ez
 5     1,  III|        száját mosolyogva.~– Az ám – szólt nyugodtan. – Ezen
 6     2,  I  |       szó. De hamar feltalálta ám magát; ex tripode folytatá
 7     2,  I  |     nagyon jó rendőrségünk van ám.~A patvarista is ott ágaskodott
 8     2,  I  |   megtudja a „csókot”; az lesz ám még csak a francia háború.~
 9     4,  I  | ígéretét – a maga részéről; de ám a leány nem ígért semmit.
10     4,  IV |   úrnak mutatni, hogy be lehet ám ebbe a kastélyba jönni annak,
11     4,  IV |   megállt.~– Gróf úr. Én tudom ám azt jól, hogy a zsiványok
12     4,  V  |   álmomat.~– Az álmodat?~– Azt ám. A régi jó álmomat. S ahelyett
13     5,  IV |   apácai életet folytatott. Az ám, de ki látta a bárónőt déli
14     8,  I  |    akadályozó”, hogy nem lehet ám posztót venni: mert amióta
15     9,  II |       szenvedek? Pedig az volt ám a ragály! Aki hozzám ért,
16    10,  II |   vigye el magával. Helyén van ám ennek a szíve. Aztán nem
17    11,  III|      az őrtűznél csak előkerül ám Gasparics Józsi, s szép
18    11,  III|        Varga István is ott van ám a József-huszároktól. Hát
19    11,  V  |        nem olyan kardok voltak ám azok, mint a mostaniak;
20    12,  I  |       nyertük meg. Azért nincs ám semmi baj, Károly főherceg
21    12,  I  |      alispán is ott van?~– Ott ám. Ő is kapitulált, de az
22    13,  I  |        a dal nem tinektek szól ám – suttogá. – Ez csak tréfa. –