Rész,  Fezejet

 1     1,  III|     kocsisnak –, aztán ön elmehet. A márki úr a mama equipage-án fog
 2     1,  III|               mert ő volt az „utolsó márki”, hiába szenvedte ki a vértanúságot:
 3     1,  III|                Én de Fervlans Lyonel márki vagyok.”~– Én Cambray Alfréd.~–
 4     1,  III| hatalmaskodék a parancsoló tekintetű márki. – Ez a jog és kötelesség
 5     1,  III|      Belépett a parancsoló tekintetű márki: az azután mindenkit kiküldött
 6     1,  III|           Cambray urat pedig vitte a márki hintaja, úri kocsiknál szokásos
 7     1,  III|         palotájából az elérzékenyült márki hintaja hozta őt ide?~Estig
 8     1,  III|          hozzá: a kedves de Fervlans márki. Ezúttal azonban nem volt
 9     1,  III|       szerződésünkre, uram – szólt a márki –, hogy akármit mondunk
10     1,  III|              hogy hagyjon magamra.~– Márki úr! – szólt de Fervlans,
11     1,  IV |             nem lesz nehéz – szólt a márki lába hegyével csiszolva
12     1,  IV |              mozaikot. – Az elfogott márki ugyan nem vallott semmit;
13     8,  III|            nézte Vavel.~„De Fervlans márki.”~Úgy tetszett, mintha ezt
14     8,  III|            maradok, stb.~De Fervlans márki.”~Vavel Lajos egy pillanatig
15     9,  III|             lett?~– Jó helyen van. A márki mellett.~– A márki mellett! –
16     9,  III|            van. A márki mellett.~– A márki mellett! – hördült fel rémülten
17    10,  I  |             említett: őket vezette a márki, ki Barthelmy ezredes korában
18    10,  III|                     III.~De Fervlans márki az egy osztály démon legionáriusával
19    10,  III|         píros festéket a márkinők és márki urak orcáiról. Most ez van
20    10,  V  |              uram! – kiálta vissza a márki. – A lábad alá vigyázz:
21    10,  V  |             vére áztatá.~De Fervlans márki tragédiája be volt fejezve.~