Rész,  Fezejet

 1     1,  I  |             I.~A hó olyan sűrűn esett, hogy aki ezt a csendes
 2     1,  II |       pénzt, ami azonban élével esett a hóba, s nem volt se fej,
 3     1,  III|       fényes társaságot; térdre esett a karjai közé rohanó gyermek
 4     1,  III|   Azonkívül is a hó olyan sűrűn esett, hogy nehéz lett volna megkülönböztetni,
 5     2,  III|        az adomáján. Ami rosszul esett neki.~– De hogy bemutassam
 6     3,  IV |     ütött, összeroskadt, térdre esett Marie lábai előtt, s aztán
 7     4,  IV |       számára, s az azoknak jól esett. Hanem a sáfár rájött a
 8     5,  II |        ő tüze, mert az ő tavába esett; s nekiindult, hogy elfogja.~
 9     5,  III|         legféktelenebb jókedvbe esett át. A bárónő együtt nevetett
10     5,  V  |     szoktak.~Lajos gondolkodóba esett. Ha olyan nagyon jól nem
11     5,  V  |   eközben a szokottnál közelebb esett ahhoz az úthoz, amelyen
12     6,  I  |    vissza, s ami e kettő között esett, azt te tudod!”~– Önnek
13     6,  II |         huszonnyolcezer francia esett el. Miért? Semmiért? Oly
14     7,  VII|       állt fel: az neki terhére esett.~– Kedves Lizett – szólt
15     8,  III|     szeretőjétől.”~Óh, mily jól esett az az egy napsugár Vavelnek,
16    10,  III| Peisonis”-a mellett, ennélfogva esett utamba ez a szép mezőváros
17    11,  IV |  nógrádiak hadosztályainak. Itt esett el a somogyiak egyik legjobb
18    11,  IV |    hadseregnek hétszáz halottja esett és ezerhétszáz sebesülje,
19    11,  IV |       volt az egész! E rohamban esett el a soproni lovasság vezére:
20    11,  V  |       trüsszentettem, hát hasra esett, s mikor legelőször megkóstoltattam
21    13,  I  |     Várban a komornyik torkának esett a feldühödött gróf.~E három