Rész,  Fezejet

 1     1,  IV  | gobelingyárba munkásnőnek; – s tán jobban tettem volna.~– Alig
 2     1,  IV  |        függöny mögé elrejtőzve tán.~– Thémire! Ön érzelegni
 3     2,  I   |     nem a patvarista fecsegett tán a szobaleány előtt?~– De
 4     2,  II  |    mint a „gróf”.~– De levelet tán csak kap a postán?~– Azt
 5     4,  II  |     hívott. Egy nevet kiáltott tán. Az alak itt áll; hanem
 6     4,  IV  |        valami köze a pórnőnek. Tán a cinkosság bűntudata kényszeríté
 7     5,  III |       Azt pedig tudni fogja ön tán, hogy én Barthelmy úrral
 8     5,  III |       Aztán elnevette magát. – Tán attól fél ön, hogy az ezredes
 9     5,  V   |       tartózkodó volt.~Sejtene tán valamit?~Meg van-e adva
10     7,  III |       Katalin húgom, hogy ezek tán kukoricacsövek? Tessék!
11     7,  VI  | elviszem magamhoz.~– Még ma?~– Tán csak nem féltékeny ön miatta?
12     7,  VII |    nyájasan – ön nem is ismeri tán a szomszédasszonyát?~– De
13     7,  VII |         Sóhajtoztam, epekedtem tán? Mikor éjt napot egy szobában
14     7,  VIII|   Senki sem segít? – Le tudnál tán engemet is festeni?”~– Óh,
15     8,  II  |      másiknak a mellékteremben tán hosszú is lehetett már az
16     9,  I   |        az országúton, útközben tán szunyókálni is, míg egyszer
17     9,  II  |      rémíts meg! Te azt hiszed tán, hogy Lajos nem fog téged
18    10,  II  |        itt vagyok. Majd később tán felnyitja a vasfüggönyt,
19    12,  II  |    csapatok ellen. Ezért híják tán németül Rundenturmnak.~Vavel
20    12,  III |      okiratot.~– Kételkedik ön tán egy francia katonatiszt