Rész,  Fezejet

 1     1,  I  |       férfi alakja merül fel: de sohasem kerül egész a lámpavilágig;
 2     2,  I  |          magamról jótállok, mert sohasem szoktam pletykázni; hanem,
 3     2,  II |     nagyon kiabál. De mindezeket sohasem a maga nevében panaszolta
 4     3,  I  |    árulja el magát. Arca, melyet sohasem ér az Isten napjának egy
 5     3,  II |          éjjel aludt. Gyümölcsöt sohasem ízlelt a leány. Lajos tartotta
 6     3,  III|          mint egy hattyú. Vállai sohasem merültek el a vízben. Csak
 7     3,  IV |  gyönyörködött bennük; színházat sohasem látott. Egy barátnéja nincs,
 8     5,  III|          hogy én Barthelmy úrral sohasem akartam összejönni.~– Márpedig
 9     5,  III|      rejtélyének közelébe jutni. Sohasem fürkésztem. Tudhatja jól.
10     5,  VI |      gondolkozik.~Most már Vavel sohasem merte elhagyni a házat.
11     6,  II | személyesen azonban a lelkésszel sohasem beszélt, az ügyvédjével
12     7,  IV |      Hisz e derék emberek nélkül sohasem ismertem volna meg – az
13     7,  VII|          engemet sírni valaha?~– Sohasem.~– Sóhajtoztam, epekedtem
14     9,  I  |   lúdlábára, s nem ereszti.~A nő sohasem állhat jót arról, hogy ördöggé
15     9,  I  | Amélie-nek a mostani képmását? Ő sohasem engedte magát lefestetni.
16     9,  III|     vannak csillagképletek; amik sohasem szállnak le a láthatárra:
17    10,  II |          aki jól tudja, hogy ide sohasem fog visszatérni többé. Kitiltja
18    11,  IV |         hogy bajtársai (akik még sohasem láttak meglőtt embert, vérző
19    11,  IV |        ilyen harcmodort rég – és sohasem fog többé látni.~Caffarelli,
20    13,  I  |           Vavelről és Katalinról sohasem hallott többé a világ semmit.