Rész,  Fezejet

 1     1,  II |             igazi.~Akkor az ifjú úr mondott valami utcát a bérkocsisnak,
 2     1,  III|            hajtson, olyan helynevet mondott a kocsisnak, aminek hollétéről
 3     2,  I  |            a repudiált sponsa valét mondott a világnak, s örökös pártában
 4     2,  I  |             amit Klobusiczky püspök mondott a tisztjeinek, mikor inaugurálták: „
 5     2,  II | elbeszélésen.~A főbíró pedig adomát mondott rá.~– Kár volt! Úgy jár
 6     4,  II |       szabad napsugára. Amit ez arc mondott, amit e szemek könnyeiken
 7     4,  IV |            olyan szomorú?~Lajos nem mondott róla véleményt.~Akkor aztán
 8     4,  IV |         olyan fintorképet, amilyent mondott: görbe szájjal, hunyorgó
 9     4,  V  |            arcot öltött, pedig amit mondott, az nem volt szomorú.~–
10     4,  V  |         ellenkezőleg, az, amit most mondott, egészen pozitív alapokon
11     4,  V  |          oly erősen, hogy az többet mondott minden szónál, – minden
12     5,  III|            is tudta tenni azt, amit mondott. Aztán megölték egymást
13     5,  III|             Nem volt hazugság, amit mondott, csak retorikai szabadság. „
14     6,  I  |            mikor a kertbe leérve, a mondott helyen, a gyepágy mellett
15     7,  II |        Sáros vármegyei compossessor mondott a bánsági földesúrnak a
16     7,  III|         hogy ami „egy szót” egyszer mondott önnek a gróf, arra most
17     7,  IV |            arra a szóra, amit Lajos mondott az erdőben: „ő az én jegyesem”.~
18     8,  I  |     rablófőnök itt ebben a szobában mondott nekem. „Lehetnek nálamnál
19     9,  I  |           Óh, szóljon, szóljon, mit mondott? Milyen lett?~– Megtudja
20    10,  III|                Ez a széltoló igazat mondott! Nincsen oly kedves leány,