Rész,  Fezejet

 1     1,  I  |          letelepedést kockáztatni.~– Mondok önnek valamit. Én tudok
 2     1,  III|          barátok fogunk elválni. Mit mondok: elválni? Egyesülten haladni.
 3     2,  I  |         semmit.~– Már azért, amit én mondok, mégis mindig igaz. Hát
 4     2,  I  |           Azt mondom én, hogy mit is mondok?~– Ugyan mondja ki már egyszer! –
 5     2,  I  |           hogy „azt mondom, hogy mit mondok?” akkor nem állok jót a
 6     2,  II |            szóhoz – a mérnök úrtól. (Mondok, hogy mit mondok?) Hát ha
 7     2,  II |             úrtól. (Mondok, hogy mit mondok?) Hát ha olyan kegyes a
 8     2,  II |              Azt mondom, hogy mit is mondok…~– Ugyan, az Isten áldja
 9     2,  II |      lefátyolozva, minthogy – mit is mondok!~– De mondja már!~– Minthogy
10     4,  III|           lármát ütnöm.~– Tedd, amit mondok. Te itt maradsz, s puskádat
11     4,  IV |          hozzám.~– Hanem – még egyet mondok, gróf úr: – ha még olyan
12     5,  III|          bokrok se hallják meg, amit mondok.~S avégett, hogy még a bokrok
13     5,  IV |                 Hát mondja el!~– Hát mondok, azt mondom, hogy nekem
14     5,  IV | Bruderschaftot, s osztja a csókokat. Mondok.~Ezzel a mondással aztán
15     5,  V  |           nem szomorítom, ellene nem mondok; – akárhogy bánik velem,
16     5,  V  |          mind elmondanám! Csak egyet mondok el belőle. – Nemhiába kérdeztem
17     5,  VI |          inzsellér úr, a sok „mit is mondok”-tul senki sem értette,
18     6,  I  |              csak, öreg barátom, mit mondok! Hát most te mégy el előre,
19    12,  III|              hát akkor még többet is mondok önnek. Éppen ma hirdették
20    13,  I  |           azt mondom, hogy semmit se mondok!”~– Marie beteg? – suttogá