Rész,  Fezejet

 1     1,  III | gyermek emléke: fogadja el ezt tőlem, s gondoljon kis védencére –
 2     5,  III |      estén, amikor búcsút vett tőlem az odább költöző vendég,
 3     5,  III |        terre!” Nem jó ötlet ez tőlem?~– Köszönöm, bárónő, köszönöm,
 4     5,  III |  következetességgel kívánhatja tőlem a világos, határozott választ
 5     5,  III |        megcsalt, és megszökött tőlem valakivel, akit én nem ismerek.
 6     5,  III |         mint – a háborúban! Ha tőlem az ellenség azt kérdezné,
 7     5,  III |   kitalálni, hogy mit kíván ön tőlem még többet.~– Hát megmondom
 8     5,  V   |        emberi gondolat volna-e tőlem, még egy harmadik lényt,
 9     6,  I   |     előttem, s az azt kérdezte tőlem, hogy készen vagyok-e őt
10     7,  IV  |     eltaláltam, megdicsérsz.~– Tőlem nem is kérdik már – szólt
11     7,  VI  |         Haha! Te bohó! Hát még tőlem is meg tudsz ijedni? Ne
12     7,  VIII|    gond! Pedig azt is meg kell tőlem tanulnod. Csak bízd ránk:
13     7,  VIII|  kastélyodban?~– Visszaszökött tőlem a halai országába, a háládatlan.
14     8,  I   |       fogadni, hogy rabolja el tőlem azt, amit oly féltve őrzök.
15     8,  III |     fel, hogy orozva rabold el tőlem valami kincsemet, amit a
16     9,  I   | kincsei. Sértetlenül. Vegye át tőlem. Fusson vele, amerre akar.~–
17    10,  II  |      kastély üres. Mit akar ön tőlem?~Ekkor a betörő e nevet
18    10,  VI  |   élünk, egymásé leszünk. Vedd tőlem jegygyűrűnek ezt az acélgyűrűt.~
19    13,  I   |      suttogá fülébe:~– Ne félj tőlem. Nem halok meg. Nem az a