1-500 | 501-597
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
1 1, I | negyedben lakik, otthon van már s olvassa a „Moniteur”-ből
2 1, I | gyermek arcát.~Az pedig most már hangos sírásba tört ki.~–
3 1, I | kisleánnyal az ölében, az öregúr már jött reá szemközt, s azt
4 1, I | hogy az aludt.)~– Alszik már! – suttogá az öregebb úr,
5 1, I | mehetek önnel tovább; de én már nagyon meg vagyok jegyezve.
6 1, I | csak álmodni sem. Gondolt-e már ön erre?~– Egy idegen planéta
7 1, I | ajtóhoz. Mire az felnyílt, már a gyermek ismét lélekgyorsan
8 1, I | is visszamegy a szobába, már nem húzza be maga után az
9 1, II | mikor az a mama rég elment már az égbe! És milyen úton
10 1, II | éjjeli járást tettél te már Párizsban. Jól megszolgáld
11 1, II | védelemre gondolhatott volna, már akkor a kocsiból kiszökött
12 1, II | a karjába. A kisleányból már fiú lett.~Az asszonyság
13 1, II | fiú lett.~Az asszonyság már nyusztprémes bársony wicklerbe
14 1, II | hintó tovább gördült. Most már tudta a kocsis, hogy hová.~ ~
15 1, III | meg vendégét. Az ezúttal már valósággal aludt, s csak
16 1, III | azzal, amit rajta kívül már olyan sokat megkísértettek:
17 1, III | névtelen grófnőhöz, akinek már ezóta mégis meg kellett
18 1, III | elnevezés.~A sétány alá érve, már egészen jól tudta magát
19 1, III | titkos nyitját is jól ismeré már a kisleány. Egy ódon ruhaszekrényekkel
20 1, III | el, hogy a nagy veszély már túl van a válságon, s azzal
21 1, III | menekülők után ragadta őt már. Szerette volna megtudni,
22 1, III | szemrehányásokkal:~– Ah, már el akar bennünket hagyni?
23 1, III | sok nevezetes lakója volt már. A falak tele voltak írva
24 1, III | hozott a számára.~– Köszönöm. Már ebédeltem – monda neki Cambray
25 1, III | gonosz összeesküvőt kerített már horogra! – egészíté ki diadalmas
26 1, III | nézve az államnak, hogy már a nyolcesztendős gyermekben
27 1, III | indulatba nem jövünk.~– Már lecsendesültem – szólt Cambray –
28 1, III | amin Barchut szabómester már eddig annyit nyert, hogy
29 1, IV | kriptaboltjában; de úgy látszik, hogy már a csontemberek sem titoktartók,
30 1, IV | érdekes tárgy.~De a második már hozzáteszi, hogy ezt egy
31 1, IV | valami Fulton.~A harmadik már többet tud Fultonról. Ez
32 1, IV | lehetne hajtani.~A negyedik már azt is tudja, hogy Fulton
33 1, IV | brit szigeten. Egy ötödik már értette is egészen a dolgot;
34 1, IV | lehet-e az vagy nem lehet. Ami már veszedelmes tárgy.~Thémire
35 1, IV | veszedelmes tárgy.~Thémire már azon gondolkozott, hogy
36 1, IV | elhagyhassa a termeit.~Mint már említők, azon éveknek a
37 1, IV | zsuzsuival játszva. – Ez már megtörtént. Valamennyi fiacre
38 1, IV | gondol ön? Hisz Amélie-t már ismeri az az ember, s azzal
39 1, IV | felsóhajtva a grófnő. – Én már megszokhattam, hogy a leányomnak
40 1, IV | hölgy meg volt vesztegetve már e csábító szofizmákkal; –
41 1, IV | csak névleg tulajdonosa már. Egész vagyona százötven
42 1, IV | mi örömem van?~– De ennek már csakugyan egyedül rajtam
43 1, IV | írhat a kis comtesse-nek; de már annak a levélnek nyitva
44 1, IV | A fiatal csalán hogy tud már csípni!~Jocriss úr de Fervlans
45 1, IV | Thémire pedig ezalatt már kocsin ült úti ruhában.~
46 2, I | a nagy kerekes nyársra már fel van húzva a kövér tulok,
47 2, I | hátulsó varkocs. Mert a copfot már elhagyták, mely még a burkus
48 2, I | mondani a domina nevét.~– Már az igaz, hogy perversus
49 2, I | harangja” se tudna semmit.~– Már azért, amit én mondok, mégis
50 2, I | mondok?~– Ugyan mondja ki már egyszer! – nógatá a doktor.~–
51 2, I | felsétálni a kastélyba. Ezóta már ott is lehet; mert a postalovak
52 2, I | veszett. Aminthogy szaladt is már nagy lelkendezve a faluból
53 2, I | essék róla, s jelenté, hogy már a baronesse ott van a kastélyban,
54 2, I | kastélyban, s várja az urakat.~Ez már bosszúság! Amihez minden
55 2, I | mindenre tud adomát mondani? Már hallottam hírét. Kérem,
56 2, I | szeretem a mendemondákat. Már csak azért is lesz mindennap
57 2, I | konzultációt.~Ilyen páciensre volt már a doktornak szüksége régen.~
58 2, I | tisztjeinek, mikor inaugurálták: „már csak úgy gazdálkodjanak
59 2, I | kilebbent a mellékszobába.~– Ez már aztán kapitális egy menyecske! –
60 2, I | hogy nem pletykázza el.~– Már hiszen én magamról jótállok,
61 2, II | beleegyezés az ő részéről már megvan: csak a comtesse-é
62 2, II | Egyedül van? Nincs családja?~– Már erre tiszttartó úr jobban
63 2, II | mégsem lehet tudni.~– No ez már engem pikíroz! Hát hogyan
64 2, II | órára visszatérnek, akkor már egy kosár van kitéve a rondella
65 2, II | Megvallom, megvallom, már ez szférámon kívül esik.
66 2, II | dáma pedig a szeretője, aki már egyszer Németországban hurokra
67 2, II | szoptam az ujjamból. A másik már nem ilyen rémséges. A névtelen
68 2, II | megszökjék a kedveséért, akkor már azt is megteheti, hogy áttérjen
69 2, II | szabad!~Elmondva azonban már csakugyan el volt, s visszavenni
70 2, II | egyhangúlag felriadt, hogy ez már szörnyűség! Egy ilyen gonosztevőt
71 2, II | a rossz fogaival, s most már ő is hozzászólhatott a napirenden
72 2, II | ahol ily eset fordul elő, már másnap ott van nálam az
73 2, II | mit is mondok!~– De mondja már!~– Minthogy ő a „disznófejű
74 2, II | toalett-tükröt odaállítá a már lenyugodott doktor elé az
75 2, II | lesz ebből?~– Hát hogyha én már el találok aludni, legyen
76 2, III | megjelent a kastélyból a már említett komornyik, aki
77 2, III | hivatalos tiszteletemet.~– Már értesülve van a gróf úr
78 2, III | ember a pipájából a hamut?”~Már tudniillik majd ha lesz
79 2, III | Grammatikából! (Ez meg már éppen tengeri csoda volt
80 2, III | a „hic-haec-hoc”-ot, az már protocollumba vételre érdemes
81 2, III | személyemet.~– Van szerencsém. Már értesültem. Tekintetes Drávakeresztúri
82 2, III | átengedni.~Azt hitte, hogy ez már felolvasztja a hideg embert.
83 2, III | grófné családi nevét?~De már erre a szóra elővette a
84 2, III | beszélek semmit.~– Hol vannak már a pipáim?~– Hiszen éppen
85 2, III | maradt, s várta, hogy mi lesz már.~Kis idő múlva ismét halk
86 2, III | találja a pipáimat?~– De már megtaláltam.~– Hát hol vannak?~–
87 2, III | Hatszáz forint fixum: erre már házasodni lehetett abban
88 2, III | van ez országban, annak már joga is van itt fekvő birtokot
89 3, I | előgördül: Phryxus és Helle már ismerik a kötelességüket,
90 3, I | széles vállú komornyik, most már kocsisjelmezben, s féken
91 3, I | Mikor a hintó az erdőbe ér, már szinte tudják a lovak, hol
92 3, I | szobájába vezeti a férfi, s most már következik a komoly foglalkozás.
93 3, I | hogy ételt hoztak be. De már az, aki az ételt a konyhából
94 3, I | az olvasóba. Ott voltak már az újon érkezett hírlapok.
95 3, I | nyelvű szövegét értette már, s olvasta egyedüli kedvencét,
96 3, I | jó reggelt, édes Lajos!”, már akkor nem volt ott senki.~
97 3, II | kezét fogva.~Előre örül már ennek a napnak, s terveket
98 3, II | kifogyhatatlan énekes volt.)~Már korán reggel, mikor a redőnyök
99 3, II | napon tegezzük egymást. Már most szépen köszönts meg.
100 3, II | kötetét könyv nélkül tudom már. Mért nem adsz nekem azokból
101 3, II | meg minden évben.~– Ma már tizenöt éves vagy.~– Hát
102 3, II | azelőtt, meg mindig, az idén már nem az? Már nem szeretsz?~–
103 3, II | mindig, az idén már nem az? Már nem szeretsz?~– Veled van
104 3, II | szoktak tenni gyermekekkel. Ma már azt mondod, hogy tizenöt
105 3, II | kívánok valamit tőled: azt már módodban van megtenni, s
106 3, II | kezet. – Hát ez sem szabad már?~– Mit gondolsz? Már tizenöt
107 3, II | szabad már?~– Mit gondolsz? Már tizenöt éves vagy. Ily nagy
108 3, II | te nem vagy asszony?~Erre már el kellett mosolyodnia Lajosnak.~–
109 3, II | vagyok?~– Én nem tudom. De már nagyon kicsiny koromtól
110 3, II | szám: félforintba mentek.~– Már majd csak a legnagyobbakbul
111 3, III | erkélyéről, mikor a nap már leszállt, s az alkonyég
112 3, III | magányos férfi ült.~Azt már azután nem lehetett látni
113 3, III | a hydrioták iskolájában. Már a negyedik lecke után szabad
114 3, III | kísérő naszádot. Nem félt már semmitől. A hullám jó barát
115 3, III | száz lépésnyi séta után már pihennie kellett, elszokott
116 3, III | sorsra.~Egy este, mikor már a fogyóban levő hold jó
117 3, III | lesz a zöld bozót, s ott már az apróbb tavak tükrei képeznek
118 3, III | bölömbika.~Majd feljön a hold; már fogytán van. A fogyó hold
119 3, III | féltett kincse ellen?~Hát már a víz fenekén is ellenségei
120 3, III | támadó szellő. Innen ő most már száműzve van.~– Menjen ön
121 3, III | kereveten. S Marie tudta azt már. Esténként egy viráglevelet
122 3, III | Az óra tizenegyet ütött már, s ő még fel volt öltözve.~
123 3, IV | maga a Herkópáter is, hogy már lefeküdtem, s fáj a lábam,
124 3, IV | nem bolond emberek! – Erre már egészen kinyitotta az ajtót.~
125 3, IV | ha a doktor úr lefeküdt már.~– Muszáj neki fenn lenni,
126 3, IV | Névtelen Várbul.~– Tyhü, ez már valami! – monda a doktor;
127 3, IV | mögött állt a komornyik, akit már ismert a faluban minden
128 3, IV | velünk gyalog?~Doktor úr már tudott „úgy”, ahogy Marie
129 3, IV | hintón hozza vissza.~Erre már nem lehetett ellenvetést
130 3, IV | hátul a nőalak, kinek most már nem volt kire támaszkodnia,
131 3, IV | nagy nyereség, hogy most már egyenesen beléphet a saisi
132 3, IV | Lizette, a szakácsné; de az már ilyenkor oly mélyen aludt,
133 3, IV | egész vörös gombává nőtt már, alig világított. Ekkor
134 3, IV | mikor a keskeny tóöböl már közte és a Névtelen Vár
135 3, IV | bárónővel beszélni, mert már fekszik.~– Nos aztán. Hát
136 3, IV | úrhoz villásreggelire; de ma már nem hallgathatja meg az
137 3, IV | Doktor Tromfszkyt pedig már reggel, mikor fölébredt,
138 3, IV | járni; annyira vitték, hogy már a kenyeret is megeszi (eleinte
139 3, IV | meg sáshajtást, tukorcát), már nem tépi le a ruháit, s
140 3, IV | mondani ezt a szót: „hám-hám”. Már annyi szófogadásra is megtanították,
141 3, IV | vigyorgó fintorgás mozdul meg. Már kezdi elérni a majom rangfokozatát;
142 3, IV | állatoknál; – hisz a kutya már gondolkozik, s hangja különböző
143 4, I | pálca volt a kezében, s már nem volt féllábú: két lábon
144 4, I | örömében, hogy neki most már masinalába van. Nem is fogadta
145 4, I | alamizsnát.~– Nem koldulok már, tudok fát vágni. Az Isten
146 4, I | alapítani. A hozzávaló épületet már ajándékba adta és felszerelte;
147 4, I | mendemondát tudta meg, amit már a doktortól hallottunk.
148 4, I | a gyanakodás. Hiszen mi már annyit sejthetünk felőle,
149 4, I | melyen a gyermek-naivság már csak meghívott vendégül
150 4, II | borzalom volt látni, ez már csakugyan a gyanútlanság
151 4, II | kastély bérlőjének. Mert azt már a legközönségesebb udvariasság
152 4, II | fiatalember jelenté, hogy már letette a censurát, s ha
153 4, II | szerződés megújítására nincs már szükség, miután az új birtokosné
154 4, II | önnek megköszönni.~– Hiszen már tette ön azt.~– Az csak
155 4, II | kertnek dísze voltak, ma már maguk is „elfelejcs”-csé
156 4, II | arcáról.~Hozzá se nyúlt már a festékekhez; a csavarorgonát
157 4, II | kutyáival sem játszott már komédiát.~Lajos aggódva
158 4, II | segédeszközeiben. Tizenhat éves korában már lehet a leánynak világtörténetet
159 4, II | világtörténetet tanítani. Ilyenkor már érdekes eszmekört talál
160 4, II | merte azt tenni; de most már nem félt tőle. Amióta azt
161 4, II | hitte, hogy mindent merhet már. Meglepte a kémlelőt, oly
162 4, II | vette észre, csak mikor már mellette állt a leány, s
163 4, II | csőnek más irányt adni, már a leány odakuporodott az
164 4, III | a tavon, hogy tíz órakor már az obszervatóriumban lehessenek.~
165 4, III | vette észre magát, hogy már álmodik.~– Én nem várom
166 4, III | holdtányér félig elsötétült már, a földárnyék az Arzachel
167 4, III | libegett, egy izzó árny.~Mikor már csak az utolsó fényvonal
168 4, III | pitvarba éjszakára. Most már az okát is ki tudjuk találni
169 4, III | észrevegye az ő ottlétét. Az ok már megszűnt; hanem az angaria
170 4, III | kellenek. Hányszor mondjam már, hogy nekünk nem szabad
171 4, III | akkor vette észre, mikor már a kapun kívül volt, s az
172 4, III | alakját láthatta az ablakban, már csak sereghajtó volt. Mind
173 4, III | cselédeimet. A rablók elfutottak már, s nem vittek el semmit.
174 4, III | utána jött gyertyával. Most már bő, virágos selyem kantus
175 4, III | bárónő.~Vavel emlékezett már e nő arcára. Többször látta
176 4, III | el van ájulva.~A bárónő már készen volt a repülősós
177 4, III | fejével intett, mutatva, hogy már elkezdte a hallgatást.~– „
178 4, III | Van rossz múltja, de azt már megbánta; vannak hibái,
179 4, IV | mindent megtudni.~Marie pedig már nem volt gyermek.~Odaigazította
180 4, IV | a következése, hogy most már Lajos éjente inkább az obszervatóriumában
181 4, IV | nagy messzeségre. Ismerte már jól a járást a sötétben
182 4, IV | magát. Nemegyszer tett le ő már ilyen remeket. Hanem ezúttal
183 4, IV | nem én tettem. Templomot már törtem fel, megvallom; de
184 4, IV | kulcsot a zárban hagyni; ezt már minden kontár ki tudja nyitni.
185 4, IV | jó tanácsot, gróf úr, de már késő. Tudtam volna én ezt
186 4, IV | Nem is tudnék dolgozni már. Nem tudnék szobában hálni,
187 4, IV | szerencsétlenkedni. Ott kell már nekem végeznem: az erdőben,
188 4, IV | kezdtem. Semmihez sem értek már. Nem tudnék egy barázdát
189 4, IV | felülkerülő hatalom ellen.~De már ekkor eltűnt a gróf szemei
190 4, V | csendesen mosolyogni.~– Azon már nem segíthetünk, Mátyás
191 4, V | Baum hinauf Marsch!!!”~De már ezt Henry nem állta ki,
192 4, V | hallotta!~Henry kezdett már bámulni, és nem nevetett.~–
193 4, V | hanem mindenekelőtt (ha már plajbászra és papirosra
194 4, V | Feuer! Bumm! Kopf ab!~De már ezt nem bírta elviselni
195 4, V | azt mondta rá:~– Az vagy már régen, szolgám. – Velem
196 4, V | akkor mutatta azt meg, mikor már készen volt. Vavel meg volt
197 4, V | A tizenhatodik évforduló már.~A leány szépsége a hajadoni
198 4, V | Egész lénye keresztülment már a hajadonság napfordítóján,
199 4, V | méla érzelgés, s az ajkak már tudtak bánatot is kifejezni.~
200 4, V | siettem jól az Amennel, már akkor, mire arra került
201 4, V | miért nem több. Bár jönne már a reggel! S amíg megvirrad,
202 4, V | egész a lelkéig. Tudott-e már valamit? Vagy csak az a
203 4, V | lelkek titkaiba, volt nála már tizenhat éves korában úgy
204 4, V | megtalálod az álmodat.~Most már nem csókolta meg a leány
205 4, V | az egyedül kártyázáshoz; már tíz órakor lefeküdt. – Abban
206 5, I | legutolsók; hanem biz ez már a jelen században csak specialitás,
207 5, I | rablóélet nálunk nem regény már, csak genrekép; a históriáig
208 5, I | kalapácsverés a jeladó kis táblákon már áthangzott a helységből,
209 5, I | kastélyig visszalovagolt, már ott találta a kapusnál Vavel
210 5, I | nyerte Henrytől, hogy az úr már lefeküdt.~– Beteg talán?~–
211 5, I | rendes lefekvési ideje.~– De már hogy mehet valaki este nyolc
212 5, I | még alunni szokott.~– De már hogy maradhat valaki még
213 5, I | átadta az a kapusnak.~Ezt már végtére csak megértette
214 5, II | amit képviseltek, elmúlt már!)~A mulatság végére volt
215 5, II | alatt nemesi fölkelőt.~(Már akkoriban volt egypár inszurrekció
216 5, II | mivelhogy korán hajnalban már nyeregben kell ülniök más
217 5, II | alatt tökéletesen kitanítok. Már megtanult táncolni és bort
218 5, II | tökéletes emberré lett idomítva; már ki is tud csiholni, és pipára
219 5, II | röppentyűnek. Azt hitte, ez már csak az ő tüze, mert az
220 5, III | büszke vezényszót. Elmúlt az már! A jó harci nyerges paripa
221 5, III | levélnek a borítékán megismerte már az írásról, hogy ki küldi
222 5, III | bárónőtől jön.~Ejh, tehát már eszébe jutunk?~De jobban
223 5, III | átugorva megelőzött.~Most már Lajosnak egészen a fejébe
224 5, III | gróf az ajkába harapott. Már megint föléje került ez
225 5, III | megismertetem önnel. De most már beszéljünk halkabban, hogy
226 5, III | férfi.~– Elhiszem. De én már sok esetet tudok, ahol mind
227 5, III | nagy, aminőnél nagyabbat nő már nem tehet. Szégyenpír –
228 5, III | utat. Olyan jól ismerték már a járást, hogy a zökkenőknél,
229 5, III | hintó egész odáig megtette már az utat, ahol rendesen meg
230 5, III | fenyegetése?~Henry tudta már, hogy itt tovább nincs ok
231 5, III | visszafordítá a fogatot. Így ment ez már évek óta mindennap. Visszatéret
232 5, III | olyankor jöttem, amikor ön már lefeküdt. Ön is szíves volt
233 5, III | akit én nem ismerek. Ennek már négy esztendeje. – Az egész
234 5, III | nincs?~Ez utolsó mondatot már a kendőzetlen vad indulat
235 5, III | férfinak a karja fel volt már emelve a levegőbe, s csak
236 5, IV | oda; azalatt a másik hölgy már régen ott rejtőzött. Az
237 5, IV | kimagyarázható, hogy a bárónő már a jószág megvétele előtt
238 5, IV | elvonulásának titka is fel van már fedezve.~A jól elrágalmazott
239 5, IV | nem veszi nőül a gróf, ha már ennyire vannak egymással!~
240 5, V | jelt csengettyűjével, hogy már lefeküdt, s az érkező Lajos
241 5, V | Mióta veszi ezt észre?~– Már rég ideje.~Lajos rábámult.
242 5, V | az a hely el van foglalva már?~– Holnap sem fog ön velem
243 5, V | házba belépett! Irtózom már az egyedülléttől.~– Nem
244 5, V | kérdeztem öntől egyszer már régen, hogy milyen az a
245 5, VI | kiszabadulásról gondolkozik.~Most már Vavel sohasem merte elhagyni
246 5, VI | elhagyni a házat. A lovait már eladta; ki nem vihette magával
247 5, VI | szobában.~Marie szokva volt már Lajos különc modorához;
248 5, VI | illusztrált műnek, amit ő már könyv nélkül ismert, még
249 5, VI | Napoleona imperialis”-nak.~Most már tudta Marie, hogy miért
250 5, VI | télikertbe.~Későn érkezett.~Már akkor Lajos jött vissza
251 5, VI | a leányt szótlanul.~Most már az üvegház is látogatatlan
252 5, VI | eltiltsa.~Lajosnak nem maradt már egyéb összeköttetése a világgal,
253 5, VI | tenni.~Lajos ingerült volt már minden iránt.~– Az én szép
254 5, VI | félbeszakadt levelezést, mely már hosszú idő óta szünetelt.~
255 5, VI | Fertő tó túláradásának okait már régóta fürkészik. Az utolsó
256 5, VI | tórul és környékéről, az már nem is hajaz a mostani alakjához.
257 5, VI | a szükséges munkálatokra már megvolna. Hanem mármost
258 5, VI | ajándékozza.~Neki nem volt már több szüksége arra.~Becsukta
259 6, I | marad el, agyongázolva! Ön már egy madár halálát sem tudja
260 6, I | állatot középre véve.~– Már felnyitja a szemeit… – suttogá
261 6, I | énekes meg volt halva.~Most már nem sírt a leány, mikor
262 6, I | bólingatta csendesen.~… Nem lesz már, aki engem reggelenként
263 6, I | magának – … nem csókolgatja már sorba az ujjaim hegyeit…
264 6, I | reám üvegszemeivel, mikor már énekelni nem tud; s csaljam
265 6, I | helyen, a gyepágy mellett már megásva találta a kis sírgödröt.
266 6, I | vívóteremben. A rendes óra már jól elhaladt, s vívótársa
267 6, I | céllövöldözésben. Annyira vitte már, hogy húsz lépésnyiről kapásra
268 6, I | felé került.~A konyhában már kinn volt Lizett, s az ebédet
269 6, I | indulatkifejezésre nem volt már alkalmatos. Az már, ha sírni
270 6, I | volt már alkalmatos. Az már, ha sírni akart is, csak
271 6, I | ülni a nyeregbe. Rajta ülök már a Szent Mihály paripáján.
272 6, I | masinalábat csináltatott. Hiszen már nem kell lovakkal bajlódni.
273 6, I | bizony Isten megérdemlem már, hogy nyugalomra térjek.
274 6, I | quietáljak. Elvesztettem már mindent, s nem reménylek
275 6, I | mindent, s nem reménylek már semmit. Tudom, hogy mi ért.
276 6, I | fölé szaporodott. És én már tizenhat esztendő óta nem
277 6, I | keresni. Ön maga is odatalál már hozzá. De mit tegyek én,
278 6, I | kell kárhoznom.~Vavel most már kijött türelméből.~– Hát
279 6, I | hagyva őt magára.~Mikor már a kilincset megfogta, ismét
280 6, I | egymástól? Hát nem bízol-e már bennem többé? Halld csak,
281 6, I | kényszeríteni rángatózó arcát. Ez már tetszett neki. A kezével
282 6, I | igen! – rebegé, s most már ragyogni kezdtek a szemei; –
283 6, I | az eszébe ugye, hogy ez már boldog: elhagyhatja ezt
284 6, I | imakönyvből föltekintett Marie, már akkor Henry nagyon komoly
285 6, II | el magát. Szerencsére ez már nem az ő gondja.~Fertőszegen
286 6, II | barátját veszté el, s most már az élet mindenféle apró
287 6, II | Sánta Laci kisfiát, aki már jártas volt a kastélyban.
288 6, II | volt a kastélyban. A fiú már akkor lehetett tizenkét
289 6, II | paradicsomba. De Éva anyánk már tudott németül; mert különben
290 6, II | többit megtette a bor. Mikor már a legény a huszár tenyerébe
291 6, II | vándorolt, az annyi volt már, hogy „felcsapott”, s reggelre
292 6, II | tettek,~Hej, aki lelke van, már mindjárt rászedtek.”~A népdal
293 6, II | zsarnokság táborának nevezték már. A civilizáció előharcosai
294 7, I | Ugyan kemény időnk van már novemberben.~– Egészséges
295 7, I | akkor szokta megtudni, mikor már erősen megverték. Tehát
296 7, I | dohányfüsttől: láttam én azt már olyan dohányfüstben is helytállani,
297 7, I | régen meg kellett volna már ismerkedni. Titokban iszik,
298 7, II | visszavonuló hadtestnek már nem volt se ideje, se szállítóeszköze
299 7, II | mely a saját magáé; mely már egyszer elesett őérte; mely
300 7, II | hasonlóul a lengyel nemzet?~Most már mindennek vége. Lehet lefekünni.~
301 7, II | vesznek pipaszurkálót?” – Most már itt a jelszó: „lóra katona,
302 7, II | van ő! Lássa meg. – Most már megláthatja az arcát. Láthatja
303 7, II | két kezét. A napsugárhoz már hozzászokott az arca, de
304 7, II | ütközetnél mindenki futott már, s az árokba dőlt szekér
305 7, III | kedves Bernát bácsi; de már én hű vagyok ahhoz a fogadásomhoz,
306 7, III | bandériumának az élén.~De már erre a szóra megszúrta az
307 7, III | Landsknechtsschild Katalin.~Most már felugrott hímzése mellől
308 7, III | elhagyott leánynak? – Most adjon már választ.~Válaszul a szép
309 7, IV | maguk igazságáért! – Ez már a valódi korszak, mit a
310 7, IV | mindezekre az átalakításokra már idő, mert a két hintó itt
311 7, IV | a két hintó itt dörgött már a park töltésén. A fák közül
312 7, IV | megdicsérsz.~– Tőlem nem is kérdik már – szólt közbe Lajos –, hogy
313 7, IV | De azt a rablóhistóriát már csak mégis szeretném magam
314 7, IV | az én Lajosomat.~– Így már jól van! – diadalmaskodék
315 7, IV | dolgozószobámban.~Most meg már a két hölgy fogta körül
316 7, IV | régtől oly halavány volt már.~
317 7, V | elhallgatott.~– No! És azóta már elmúlt egy ősz, egy tél,
318 7, V | futó baj az: majd elmúlik.~Már ő egyszer hozta őt ily állapotban
319 7, VI | föld a lába alatt. Szeretne már a másik mátkájáról beszélni:
320 7, VI | Aztán Marie is hadd érezze már egyszer azt az örömöt, hogy
321 7, VI | De te nem fogsz minket ma már többé látni, s így mégiscsak
322 7, VII | VII.~A kövér Lizett már akkorra minden dolgát elvégezte
323 7, VII | kártyavetéstől gömbölyűre kopott már, szerencse, hogy pergamenre
324 7, VII | olyanok, aminőkről nem beszél már senki: nem coeur, carreau,
325 7, VII | sebesebben kezdte keverni.~– Már kezdődik? – dörmögé, s megemelte
326 7, VII | volt, nem „király”.~– Igen. Már fel is van húzva a torony
327 7, VII | önkénytes lovagok beírása. Már írják a felhívásokat.~–
328 7, VII | Isten segítse őket!~– Most már én az ön kis úrnőjét elviszem
329 7, VII | megmondják. – Hanem vele már nem megyek. – Ha a legfőbb
330 7, VII | tudja ön elhagyni.~– Mert már meghalt.~Lizett, anélkül,
331 7, VII | kövér asszony kedélye. Most már felállt.~– Még mindig a
332 7, VII | oda valami tolvaj? Ezután már nem teszem azt. Most már
333 7, VII | már nem teszem azt. Most már önre néz ez a hivatal. Nagy
334 7, VIII | semmi mondanivalója sincs már a régi jó barátokhoz? A
335 7, VIII | képeskönyveire semmi szüksége már? Hát a Hic, Mic, Panni és
336 7, VIII | mopsz? A Phryxus és Helle már csakugyan nem tudják maguk
337 7, VIII | fátyolt arca előtt: hanem már messziről mosolyogni eléjük,
338 7, VIII | csak köszönjetek! Szabad már. Én viszonozhatom. Adjon
339 7, VIII | kapálni!”~A fák alja tele van már ibolyával. Most senki se
340 7, VIII | is ruhát a patakban.~– De már ettől a mulatságtól ne fosszunk
341 7, VIII | valami szép képet tudtam már rajzolni magamtul; meg ha
342 7, VIII | vacsoránál ülnek éppen, vagy már végezték. Amint a távcsővel
343 7, VIII | meg nem fájdul.~Marie most már nem tudott megválni a távcsőtől.
344 7, VIII | Katalin figyelmezteté rá, hogy már késő az idő, nem akar-e
345 7, VIII | Óh, milyen álmos vagyok már; menjünk aludni, kicsi mama.~–
346 7, IX | legyen.~Valamit álmodott is már.~Ekkor egy érintés fölébreszté.~
347 7, IX | Én is téged. – Imádkoztál már? Nem még? No hát add ide
348 8, I | veszteségének tanúja volt, a már kivont kardot megfogta a
349 8, I | volt, mint a magyar.~Most már a szántóvas jár el mind
350 8, I | munka mellett. Lehetett már telefüstölni a házat azzal,
351 8, I | tömjéné”-nek neveznek. Holnap már minden folyosón pipázni
352 8, I | inszurrekcióról szóló törvényt, azóta már félesztendő elmúlt, s mégsem
353 8, I | fegyver a kézben.~– Kettő már van. Hanem az „akadályozó”:
354 8, I | én magam sem tudom.~– De már bocsásson meg alispán úr,
355 8, I | minden megyében gyülekezik, s már zászlóaljakká alakul, és
356 8, I | kommandószavakat magyar nyelven, s most már e szerint tanítják be az
357 8, I | gárdáival és hadvezéreivel. Most már kívánhatunk egymásnak jó
358 8, I | be az ezredeket, s most már fogadom, hogy harminc nap
359 8, I | kikémlelésénél.~– Csomót kötöttem már a keszkenőmre. – Egy hét
360 8, I | Barthelmy Diable-t! – Most már nem is hiszem az egész Barthelmy
361 8, I | Marie titkát kitudja. Most már világos előttem. S szegény
362 8, I | tisztaságát. Érti ön most már, alispán úr, a rejtélyt?
363 8, I | jó eszköz nekik. – Most már kezdem érteni azt a rejtelmes
364 8, I | Nekem erre az emberre most már múlhatatlanul szükségem
365 8, I | biztosabb helyen.~– Úgy most már igazán kívánhatunk egymásnak
366 8, II | bevégezte után özönlött már a sok buzdító vers az inszurrekcióhoz,
367 8, II | nyomtatás alól kikerült, már régen meg is volt kötve
368 8, II | fölkelőknek búcsúdalát mátkájához” már a hazafelé oszladozó nemes
369 8, II | szerelmünknek lett vége.”~No már azt el kell ismerni, hogy
370 8, II | naponként hallotta most már ezt a nótát, ugyan megtanulhatta
371 8, II | Aztán egy-egy csapat, amely már fel volt ruházva, fegyverezve,
372 8, II | érteni. Hatszázezer lélek már nem kaszt, hanem egész nemzet.
373 8, II | vezérnek a menyasszonya; de már azt Lajos határozottan követelte,
374 8, II | lépett. A másik lépésével már ott volt a Szent István
375 8, II | templomtéren. A következő lépésétől már a Duna szigete, a Lobau
376 8, II | az ellenség előtt.~Most már „talpra magyar!”~Aki tegnap
377 8, II | tartotta esküvőjét, holnap már nem tartja meg azt! Ki gondolna
378 8, II | hiába szabadkozott, hogy ő már falatozott, künn a gyepen,
379 8, II | meg a kését a villájához, már jöttek utána, hogy siessen
380 8, II | ládikát, amiről többször volt már szó.~A két hölgyet együtt
381 8, II | mellékteremben tán hosszú is lehetett már az idő: egyszerre csak azt
382 8, III | régi ismerősre talált itt már Lajos. Az egyik az alispánja,
383 8, III | még, domine frater. (Most már nem „audiát”). Az ebersbergi
384 8, III | Antal volt a zászlótartó. Már körülfogta az ellenség:
385 8, III | történetét hallottátok-e már? Igenis, a raszini ütközetben
386 8, III | sereshordók volnának, s mikor már az ellenség tódult be a
387 8, III | battériát, amit az ellenség már elfoglalt a mieinktől, s
388 8, III | hagyni, aminek a fedezete már elhullt, vagy szétszóratott.
389 8, III | ezt a nevet hallotta volna már valaha.~A levél tartalma
390 8, III | magát; hanem amint éppen már a legszélső tettlegességre
391 8, III | Vajon az történt-e vele, ami már annyi nővel megesett, hogy
392 8, III | volt küldve az asszony, azt már körme között tartja…”~„De
393 8, III | Amélie képét, akitől az anyja már hat év óta úgyis elszokott,
394 8, III | Vavel Lajos azt sem vette már észre, hogy a tűz hamvadni
395 8, III | hivatás vár. – Ön tudja talán már, hogy a császár válik Joséphine-től.
396 8, III | nádsátorába vissza.~Sátán Laci már aludt, a puszta földön fekve,
397 8, III | megint feltámadni.~– Kelj fel már, és készülj!~Sátán Laci
398 8, III | főhadiszálláson. Ő értesítve lesz már, s a hölgyet átveszi tőled.
399 8, III | táborhelyból leghamarabb, már híre-hamva sem volt. Csak
400 9, I | ha többször nem, olvasta már ezt a levelet.~A feladat
401 9, I | levelet.~A feladat meg van már oldva – fényesen!~A rejtegetett
402 9, I | ne legyen az többé, aki már volt.~Az ellen pedig nőiségének
403 9, I | Jocrisse háromszor is utánajött már úrnőjének, ismételni a kérdést,
404 9, I | válaszomat elvidd a márkinak.~– Már készen vagyok.~– Hozz íróeszközöket
405 9, I | a maga országában, ahol már polgárjogot nyert, igen
406 9, I | a mienk, kicsi mama! Én már lemondtam róla, s kerestem
407 9, I | zongoraleckéket is. Miattam ne legyen már gondod, én jól el vagyok
408 9, I | ártatlan volt!~– De most már megint azzá lett, Madame!~–
409 9, I | Madame, vagy sem?~A nő most már csak némán, összetett kézzel
410 9, I | oly alattomos, hogy akit már meglepett, azt még hetekig
411 9, I | tudja, hogy ez a halál. Én már tudom. Nem fogom már messze
412 9, I | Én már tudom. Nem fogom már messze hurcolni magamat.
413 9, II | Kicsoda? Leányod? Te már nő voltál, s most özvegy
414 9, II | hol van ő?~– Amiért jött, már bevégezte. – Engemet porba
415 9, II | képet őróla festették le már. Ott halt meg a legrettenetesebb
416 9, II | készül oda, ahol ő lakik már, attól hadd izenjem meg: „
417 9, III | hitette el. A majorosnét már egyszer elküldé a táborba
418 9, III | Ezt én régen feltaláltam már, de nem akarják befogadni.
419 9, III | könnyen. Estefelé, mikor már a válasz a kezemben volt,
420 9, III | ketten mit gondoltak. S már öntve voltak a golyók, amik
421 9, III | sorából le fogják teríteni, s már készen állt a zárt hintó,
422 9, III | flottillájával.~Aspernnél már két inszurgens lovasezred
423 9, III | belőle?~A csendes éjben már messziről lehetett hallani
424 9, III | hangzott. Az őrtűz világánál már messziről látta Vavel Lajos
425 9, III | tartott.~Mikor közel ért már, akkor a lovagló nő megállítá
426 9, III | vagyok! Én vagyok! – rebegé már messziről a hölgy, hogy
427 9, III | hogy az a keblét érinté már, s csak akkor súgta meg:~–
428 9, III | szegény ember lenni.~– Én már megtanultam – monda a hölgy. –
429 10, II | II.~Csak ketten laknak már a Névtelen Várban: a komoly
430 10, II | Tessék. De engem megver.~Már a folyosón érzett az a rettenetes
431 10, II | lett a válasz, hogy most már elcsendesült. Akkor aztán
432 10, II | hirdetve az óranegyedeket. – Már tizenegy óra elmúlt.~Marie
433 10, II | emelkedik; ezé meg nem mozdul már régen.~Marie felugrott a
434 10, II | annak az arcát.~Marie látott már egyszer ilyen arcot: Henryét.~
435 10, II | le az ármánynak, éjfélre már csendes halottá tette az
436 10, II | elragadását is rám bízta.~– Azt már elvitte hozzá az, akire
437 10, II | majd én sem soká leszek már rossz ember. – Ha az én
438 10, III | fog jutni, hogy láttuk őt már egyszer – Thémire grófnő
439 10, III | lepecsételte.~De Fervlans aztán már tudta a módját, hogyan kell
440 10, III | Bojorum” szélén: fogtam is már egy gyönyörű példányt ebből
441 10, III | olyan nagyra megnő, akkor már Joséphine nem lesz császárnő.~–
442 10, III | Minden kávéházban beszélik már, s ami több, Fouché is beszéli.~–
443 10, III | Jocrisse úr szállt le.~– No ez már okosabb ember! Vajon mit
444 10, III | mielőtt beesteledett volna, már útban volt a Hanság felé.~
445 10, III | vidékét el nem érheti, s akkor már De Fervlans rég elvégezte
446 10, IV | elönté a körülfekvő lapályt.~Már Szent-András táján, amint
447 10, IV | rohadó talajt fedi, ami már megszilárdult; embermagasságú
448 10, IV | kietlenben; távoleső társát már lefogta a felülkerült fojtogató
449 10, IV | szénaboglyák, tetejükön már kizöldülve.~Az ingovány
450 10, IV | Két óra alatt el lehetett már odáig jutni.~A kiállított
451 10, IV | ismét megnyitja előttük.~De már akkor hajnalodik, s ők eltarisznyázták
452 10, V | voltak.~Vavel Lajos csapatját már Eszterházán találta Mátyás
453 10, V | tudatá, hogy az ellenség már megérkezett a pomogyi Rába-hídhoz,
454 10, V | rábeszélni magát. Nevetett.~– No, már kedves barátom, én igen
455 10, V | démont fogtak körül, s vitték már fogolynak, amint két-három
456 10, V | gyalog a bozótba.~A franciák már akkor gyakorolták ezt a
457 10, V | egyenesen felé tartott.~Már messziről megismerték egymást,
458 10, V | az a szemlélő a dombtetőn már vette észre, hogy ez csak
459 10, V | közeledett a kelepce felé. Már benne volt. A vízárkot elhagyta,
460 10, V | hölgy leugrott róla, s most már gyalog igyekezett Vavel
461 10, V | Harminchárom embert öltem már meg! Jer! Hadd legyen ma
462 10, V | Katonadolog az! S a másik vágás már nem az ő számára volt rendelve.
463 10, V | belemelegedett, hogy nem hallgatott már semmi trombita-jelszóra.~
464 10, V | Lajos pedig a nyomába.~Most már a kornétásnak is megnyílt
465 10, V | volt Sátán Lacinak mai nap már a második csapás, s ez úgy
466 10, V | ellenfelének kócsagos csákója már közeledik a bokrok mögül.~
467 10, V | életté, s esztendő múlva már a mohátul nem fog látszani
468 10, VI | leghevesebben folyt, üresen maradt már, mire Katalin oda megérkezett.~
469 10, VI | ott a dsindsás közepén, már egész serege ülte el a hollóknak,
470 10, VI | úgy foga viselni.~– Most már kinyithatod a kulcsával
471 11, I | összeölelkezett, s holnap már a lovagtalan paripájukat
472 11, I | elővezetve: a jó barát ott feküdt már valahol a szép zöld mezőn.~
473 11, I | megszabadulhatott! Most már szabad neki az egész világra
474 11, I | és semminek lenni. – Most már lehet „valaki!” – Ha örömet
475 11, I | Sophie!” Rég azt akarta ő már!~Aztán Katalin elbeszéli
476 11, I | menyasszonyától, – s ma már úgy hozták haza a homlokán
477 11, II | egyhuzamban Körmendre. Május 28-án már Szengróton volt. Útnak is
478 11, II | kicsiny falucska: Karakó. Azt már az ellenség tartá megszállva.~
479 11, II | gyalogok újra visszaverték, de már lovasságuk nem volt, mert
480 11, II | a francia osztályokat, s már nekiszorítá a mocsárnak,
481 11, II | ellenséges erővel szemben. Már körülfogták. Egy derék közvitéz,
482 11, II | csapásokat osztva, mikor már az ellenség a zászlótartóval
483 11, II | erdő széléhez érkezett, már akkor oly irtó tüzelés fogadta
484 11, II | barátim! – kiálta, mikor már ő maradt utolsó katonának
485 11, II | vezette vitézeit. Egy ágyút már elfoglalt az ellenség. Két
486 11, II(1)| Gosztonyi már azelőtt való napon könnyű
487 11, III | János főherceg hadserege már ekkor Pápát is elhagyta,
488 11, III | mind a kettőt elnyomta már az ellenség, de a nemes
489 11, III | tizenkettővel megelégedett.~De az már csakugyan a magyar inszurgens
490 11, III | indult. Zászlója össze volt már tépve: ellenség dulakodott
491 11, III | elkeseredetten szólt hozzá:~– Ha már a rendes hadsereg sem képes
492 11, III | szólt:~– Úgyis veszve van már minden.~Erre Baráth István
493 11, III | nyilvánulása.~Ha fel volt már adva a csata, ha már összevonulót
494 11, III | volt már adva a csata, ha már összevonulót trombitáltak,
495 11, III | hogy valakit közülök visz már az ellenség; vagy ha szétzavartattak,
496 11, III | szétzavartattak, s futottak már szerteszéjjel, s akkor egy
497 11, III | István a bajtársainak –, már három nap óta nem láttunk
498 11, IV | Ember és ló el volt csigázva már, és testileg, lelkileg elcsüggedve.~
499 11, IV | az olaszországi hadsereg már a győri elővárosok alatt
500 11, IV | volna őket; benne voltak már a futásban. Nem is hagytak
1-500 | 501-597 |