Rész,  Fezejet

 1     2,  II |          Modora megcáfolta mind a kettőt. Víg volt és kedélyes. Hanem
 2     2,  II |         ember elcsábította mind a kettőt!~– Shocking! – kiálta fel
 3     4,  III|       föld árnya eltakarta mind a kettőt.~Erre a hölgy fölkelt, és
 4     5,  II |          és hölgyeim!~Azzal ismét kettőt cserdített a lovagostorával,
 5     6,  I  |          együtt megrohantam őket; kettőt megöltem közülök, s a kincseket
 6     7,  I  |        áldomásra, s kiitta mind a kettőt a körömpróbáig.~A poharazás
 7     8,  II |      helyre rakott ismét mindent. Kettőt a bankutalványcsomagok közül
 8     8,  II |       szíve fölött viselni mind a kettőt?)~(Vajon lesz-e bátorsága
 9     8,  III|           vágást kapott a fejére, kettőt meg adott jobbra-balra,
10     8,  III| okiratokat, vagy ha lehet, mind a kettőt. E tervem meghiúsult azon,
11     8,  III|       ládikót?~– Ha lehet, mind a kettőt; de a leányt mindenesetre.~–
12     9,  III|         könyv nélkül tudta mind a kettőt, mintha előtte állnának
13     9,  III|         egymás mellé tenné mind a kettőt, s által s kiolvasná a sorokat,
14    11,  III|     Mayerffy, a főhadnagy; mind a kettőt elnyomta már az ellenség,
15    11,  IV |     körülfogó hat chasseur közül. Kettőt le is vágott. De a franciák
16    11,  IV |   küzdelemből kiszabadítja mind a kettőt Horváth János kapitány. –
17    11,  V  |      kvaterkát engedj! Aztán majd kettőt lépünk egy helyett.~Azután
18    13,  I  |        aztán összesöpörték mind a kettőt, s külön a magot, külön
19    13,  I  |          vagy emelj fel. – Mind a kettőt megérdemeltem; – megköszönöm.~