Rész,  Fezejet

 1     1,  IV  |     veszteni való perc sincs.~– De Istenem! Amélie-t hogy vigyem magammal?~–
 2     3,  II  |        Látod. Vér jött utána.~– Óh Istenem! – kiálta föl erre a leány,
 3     3,  III |      állapotban.~– Mit tegyünk? Én Istenem!~– Én nem tudom. Ha máskor
 4     3,  III |          nem merem ezt tenni.~– De Istenem! Ha egyszer oly beteg lett!
 5     4,  II  |        mint a táncoltatott uszkár. Istenem! Milyen jó ez az asszony,
 6     4,  II  |        vele megtaníttatni: „mama”. Istenem! Milyen jó asszonynak kell
 7     4,  III |           Ennek érvágás kell.~– De Istenem! Hát mit tegyünk? Az orvost
 8     4,  III |          mást, csak azt, hogy „jaj Istenem!”~A bárónő és a gróf visszatértek
 9     4,  V   | kényszeríté magát.~– Óh, uram s én Istenem. Hát a mágneses golyóbisokat
10     6,  I   |         leány összerázkódott.) Óh, Istenem! Én magam tapostam rá. Én
11     6,  I   | Elveszítjük a szegény Henryt.~– Óh Istenem! – Milyen egyedül maradunk.~–
12     7,  II  |      lehulltak! Szabad vagy!~– Óh, Istenem, irgalmazz!~Úgy vitte őt
13     7,  II  |         égető sugarához nem.~– Óh, Istenem, mit beszél ön, Lajos? –
14     7,  II  |       félek tégedet elveszteni. Én Istenem! senkim sincs kívüled a
15     7,  IV  |         Hát a hajad milyen zilált! Istenem, ha én ezt hamarább tudtam
16     7,  VI  |         halnál meg velem együtt.~– Istenem! Ne ijessz meg!~– Haha!
17     7,  VIII|             ami Marie-é volt.~„Óh, Istenem!” – rebegé a leány, és elkezdtek
18     9,  II  |           mikor visszakértem.~– Óh Istenem! Meghalt?~– Nem! Megöletett!
19     9,  II  |       közel maradsz. Fuss innen!~– Istenem! Mit beszélsz? Katalin!~–