Rész,  Fezejet

 1     1,  II  |          bekötjük a szemeit, s ha mégsem tudna ön elaludni, kezdje
 2     2,  II  |      volna; de egész bizonysággal mégsem lehet tudni.~– No ez már
 3     2,  III |       nyitotta be az ajtót.~– Hát mégsem találja a pipáimat?~– De
 4     3,  II  |          Látod – monda a leány. – Mégsem öltél meg. Pedig igen nagyon
 5     3,  IV  |         le is feküdt; de annyiban mégsem fogadott szót, hogy szépen
 6     4,  III |            Félek biz én. De attól mégsem olyan nagyon, mint hogy
 7     5,  III |          az óráját.~Hintógördülés mégsem hangzott, hanem a kapun
 8     5,  III |           kíséré őket.~De e távol mégsem volt elég nagy arra, hogy
 9     5,  VI  |           el az Isten csapása, és mégsem szállnak perbe az Istennel!~–
10     6,  I   |         jól elhaladt, s vívótársa mégsem érkezett. Azalatt töltötte
11     7,  V   |        ősz, megint egy tél. És ti mégsem lettetek egymáséi. Miért
12     7,  VII | közbeszólt.~– És Henryje szobáját mégsem tudja ön elhagyni.~– Mert
13     7,  VIII|         folyvást issza a tavat, s mégsem bírja elfogyasztani.~De
14     8,  I   |         már félesztendő elmúlt, s mégsem történt benne semmi.~– Dehogy
15     8,  II  |        sártul jöhetne;~A vizen át mégsem mehetne:~A padot elmosta
16    10,  V   |           cimborát.~– Hát tégedet mégsem akasztottak fel? – kiálta
17    11,  IV  |           maga fokosával ellátva. Mégsem ingadoztak, s ha futottak,
18    11,  IV  |         zúzta szét a kíséretében. Mégsem volt rábírható, hogy elhagyja