Rész,  Fezejet

 1     3,  III|       s míg napvilágos volt az ég.~Amint beljebb haladtak
 2     3,  III| ringatta a hullám, a csillagos ég mélyébe bámult s hallgatta
 3     3,  III|  legyen e haragból semmi.~S az ég nagyon is meghallgatta fohászát:
 4     3,  IV |     még annak az előtornácában ég a lámpás. A baronesse sohase
 5     4,  II |    Marie-nak: a kert, a szabad ég látása, a napsugár melege,
 6     4,  III|    szomorú vége.~– Igen, ha az ég egy hatalmas, bátor szabadítót
 7     4,  III|     számomra.~– Azt valóban az ég küldte; mert ha történetesen
 8     7,  I  | szemeit és fenyegető ujjait az ég, azazhogy a pincebolt felé
 9     7,  VI |        éri be egy haditervvel. Ég a föld a lába alatt. Szeretne
10     7,  VI |     Imáid előtt nyíljon meg az ég… Légy álmaidban boldog és
11     8,  III|   kivált egy remetére nézve az ég minden planétáinál érdekesebb –
12     8,  III|       láthatáron alul, amik az ég alját egy-egy pillanatra
13     9,  III|    lobbanva a szabadban.~– Ott ég el a hat ingecske – dörmögé
14    10,  VI |     feküdt a fűben, s arcát az ég felé emelte.~Katalin bizony
15    10,  VI |       csodák közbe nem jönnek: ég, föld, víz, tűz és emberszív
16    11,  V  |        kardját, kitartá azt az ég felé emelt heggyel; rettenetes
17    13,  I  |      kezét. – Áldja meg önt az ég azért, hogy szegényeknek
18    13,  I  |         hová lett!~Hanem amint ég, föld elcsendesült, csak