Rész,  Fezejet

 1     1,  II  |              mint a bojtorján.~– Nem vagyunk egyenlők, polgártárs – mondta
 2     1,  II  |             látszottak elő.~– Készen vagyunk – mondá az asszonyság.~A
 3     1,  IV  |        elérnek; s ha kell, mi készek vagyunk hadsereggel is elmenni oda,
 4     1,  IV  |          Mindnyájan az állam katonái vagyunk. Ha ellenségre találunk,
 5     2,  I   | összeinvitálják, itt meg csak magunk vagyunk, akiknek ex offo itt kell
 6     2,  II  |           cigányt. Akivel bizalmasan vagyunk, annak azt mondjuk, hogy „
 7     3,  II  |              volt lepetve.~– Még nem vagyunk felöltözve a kikocsikázáshoz? –
 8     3,  II  |                 Mert mi más valláson vagyunk, mint azok, akiké az a templom.~–
 9     4,  II  |         valaki?~– Senki sem. Egyedül vagyunk.~E szóra a leány lerántotta
10     4,  III |          többé, s tudod, hogy mi ide vagyunk kötve.~– Hát én akkor nem
11     5,  VI  |          elnézte hiba. Hanem ilyenek vagyunk mi, föld lakói. Ha valakinek
12     7,  VI  |    násznagyával. Felszabadítjuk: nem vagyunk féltékenyek. Majd azt a
13     7,  VIII|             azok köszönnek.~– Itthon vagyunk! – monda Katalin, amint
14     9,  I   |      hatalmába kerültek: mi franciák vagyunk!”~Hát baj ez valakinek?~
15    10,  II  |              azt mondta neki: itthon vagyunk! s az embert, ki még ma
16    12,  II  |          kézbe jutottak. Mi magyarok vagyunk.~A vértesek teljes visszavonulásban
17    12,  II  |              a mi dolgainkba? Mi nem vagyunk kombattáns felek!~– Hogy