Rész,  Fezejet

 1     1,  III|     hangon de Fervlans.~– De az rettenetes! – szólt kezeit összecsapva
 2     1,  IV |        cselekszünk, de az mégis rettenetes gondolat volt: gyermekeket
 3     1,  IV |      jött-e a példa? Hát az nem rettenetes gondolat-e őtőlük: egy örökké
 4     1,  IV |       amikor még ártatlan volt!~Rettenetes szó.~– Becsületemre asszonyom!
 5     4,  III|   gyilkos vaseszközök izzottak. Rettenetes gonosztevők; bizonyosan
 6     5,  II | Elkezdett röhögni.~És az valami rettenetes volt. A szája két széle
 7     5,  II |        az alakot megörökítse?~– Rettenetes! Nem nézhetek rá! – sápított
 8     7,  II |        hogy ki vagyok!~– Óh, te rettenetes vagy! – szólt a leány, elfordítva
 9    10,  II |      Már a folyosón érzett az a rettenetes betegszobai és sekrestyebeli
10    10,  III|      tartalmat kikukucskálni.~– Rettenetes írás! – monda fejcsóválva. –
11    10,  VI |       megmosta sebeit. Ah, mily rettenetes vágások a koponyán! Be mélyen
12    11,  V  |       az ég felé emelt heggyel; rettenetes karján csak úgy vonaglottak
13    11,  V  |      megégett tüzér feküdt. Egy rettenetes alak, melyen minden emberi
14    12,  II |        ezek az ön kísérői, ezek rettenetes emberek! Nem kentaurok ezek?~–
15    12,  III| Guillaume úrnak, hogy ön milyen rettenetes ember! Hogy mire akart engem
16    13,  I  |         minden mozdulatairól.~– Rettenetes! Igazam volt, mikor azt
17    13,  I  |     vétkét jóvá tenni. Óh, minő rettenetes napok voltak ezek! Válogatni